KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hallottuk Dancsó képviselő úrtól, hogy milyen nagy jelentőségű törvénymódosító-csomagról tárgyalunk most. Ehhez képest, amikor meghallgattuk a bizottsági előadók véleményét, akkor kiderült számomra az, hogy vagy nem volt mondanivalója a kormánypárti képviselőknek, vagy nagyon nehezen emésztették meg mindazt, amit a törvénycsomag tartalmaz, mert két bizottságban hozzá sem szóltak a bizottsági ülésen, egyben pedig leszavazták ezt a javaslatot. Úgyhogy ennyit arról, hogy milyen nagy horderejű ez a törvénycsomag.
Tisztelt Ház! Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy ennek a törvénycsomagnak a tárgyalását az összhanghiány jellemzi. Két tétellel szeretném ezt bizonyítani.
A törvény napirendre tűzésének módja, körülményei mutatják egyrészt, hogy nincs összhang a kormány és Áder János házelnök között. Egy héttel ezelőtt megkaptuk a napirendi ajánlás előzetesét, amiből ki lehetett olvasni, hogy nem zárul le ma az általános vita. Keddre a pénzügyminiszter úr olyan hatpárti egyeztetésre hívott bennünket, amely alapvetően érintette a benyújtott csomag VIII. fejezetét, a hitelintézeti törvény módosítását. Hétfőn a napirend elfogadásakor a házelnök váratlanul javaslatot tette arra, hogy mégis úgy fogadjuk el a napirendet, hogy ma lezárul az általános vita. Én ekkor szerettem volna jelezni azt, hogy kedden lesz egy egyeztetés, amit a pénzügyminiszter kezdeményezett, s azt szerettem volna kérni, hogy ma ne záruljon le ez a vita, ha itt valóban érdemi egyeztetésről lesz szó. Szót sem kaptam hétfőn akkor, amikor ügyrendi javaslatot szerettem volna tenni; kedden pedig a pénzügyminiszter úr nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért zárul le ma az általános vita. Le lehet ebből vonni, tisztelt képviselőtársaim, a következtetést.
A másik tétel, amit szeretnék az összhanghiánnyal kapcsolatban mondani: megítélésem szerint a kormányzati szándék és a benyújtott törvényjavaslat-csomag között nincs összhang. Mint kiderült, másképpen gondolkodik a kormányzat például a VIII. fejezetről; más van leírva és más volt az a szándék, amit hatpárti egyeztetés formájában jelenített meg a kormányzat. Másképpen gondolkozik az államháztartási törvényről. Még tavaly év végén megkaptuk a kormány jogalkotási programját, abban egy átfogó Áht.-módosítás szerepel, most pedig itt van egy néhány szakaszból álló Áht.-módosítás.
A Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatban ugyanazt a törvénymódosító javaslatot nyújtotta be, amit egyébként a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény tárgyalása során már megismerhettünk. Ez után a napirend után fog következni a részletes vita - átfedés van a benyújtott törvényjavaslatok között.
(10.40)
Az előbb már említésre került, hogy két törvénymódosítás egyidejűleg volt a Ház előtt. A kormányzat tegnap végül - meglehetősen ismeretlen körülmények között - visszavonta, miután persze már a szocialista képviselők egy sajtótájékoztató keretében felhívták a figyelmet azokra az anomáliákra, amiket például a lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatos törvénymódosítás megfogalmazott. Ennyit szerettem volna elöljáróban mondani.
A csomagról általában azt szeretném elmondani, hogy felfogásunk szerint a kormánybarát törvénymódosítás helyett sokkal inkább helye lenne egy vállalkozásbarát törvénymódosításnak, mert úgy ítéljük meg, hogy a kormányzat most csak a saját szempontjából fontos pénzügyi tárgyú törvények módosítását terjesztette az Országgyűlés elé. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az adózók helyzetét javító módosításokról a Ház nem tárgyalhat, mert a szocialisták kezdeményezését a kormánytöbbség nem engedte tárgysorozatba venni, a saját javaslatáról pedig csak üzenget a sajtón keresztül, és nincs előttünk - még most sincs, amikor már elkezdődött az általános vita -, miközben sok-sok egyéni és társas vállalkozás küzd ma a működését értelmetlenül terhelő jogi és pénzügyi kötöttségekkel, amelyek korrekciója megítélésünk szerint elkerülhetetlen lenne.
A szocialista frakció szükségesnek tartja, hogy a pénzügyi tárgyú törvények módosítása terjedjen ki a vállalkozások reprezentációs kiadásait terhelő adók mérséklésére, a közvetített szolgáltatások kezelésének egyszerűsítésére. Szükségesnek tartjuk, hogy a sok kisbefektetőt érintő értelmetlen és egyébként is könnyen kikerülhető tőkenyereség-adóztatást szabályozó törvényi paragrafus visszamenőleges hatállyal szűnjön meg. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága szerepének erősítése helyett a kormány figyelmét inkább arra irányítsa, hogy az adóhatóság úgynevezett iránymutatásaival ne hozzon lehetetlen helyzetbe több tízezer családi vállalkozást, még akkor is, ha ezeket az iránymutatásokat a megfelelő szaktárcák fogalmazzák meg. Mert nem fogadható el, hogy az APEH olyan sajátos jogértelmezést tesz közzé, amely azt eredményezi, hogy egy társaságban többségi tulajdoni részt képviselő magánszemély nem lehet a társaság alkalmazottja. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a számviteli törvény végrehajtásának tapasztalatai alapján szükségessé váló törvénymódosítások haladéktalanul kerüljenek megtárgyalásra, mert úgy ítéljük meg, hogy volna mit behozni a Ház elé, ha fogékony lenne a kormányzat erre a kérdésre.
Miközben tehát úgy gondolkodunk, hogy bizonyos törvények módosítása szükséges, azt is megfogalmazzuk, hogy nemcsak azokat a törvényeket kell módosítani, amelyeket a kormány javasol, hanem a jelenleg ismert, a vállalkozókat, adózókat értelmetlenül terhelő hatályos szabályozást is korrigálni kell. Csak akkor vehetjük fontolóra támogatólag a kormány javaslatát, ha ez a módosítási szándék kiterjesztésre kerül további fontos irányokban is.
Mi a gondunk ezzel a törvénymódosító javaslattal? Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban már jeleztem, hogy csalódottak vagyunk, hiszen az átfogó módosítás helyett csak egy részkorrekcióra kerül sor, amivel három gondunk van. Egyrészt az indokolásból nem vezethető le, hogy ez a legcélszerűbb intézményi átalakítás, amit most megfogalmaz a törvényjavaslat, másrészt a Államkincstár részvénytársasággá történő átalakítását, a Gt. szerinti működés megvalósítását egy kedvezőtlen folyamat továbbfolytatásának ítéljük, és megoldatlannak tartjuk az Országgyűlés felügyeletének biztosítását a részvénytársaságok működésénél.
A törvénycsomag újrafogalmazza a kezességvállalás módját, törvényi szabályozását, miközben úgy véljük, hogy nem erősíti az Országgyűlés ellenőrző szerepét. Azt gondolom, a kormányzatnak arra is fel kellett volna használnia most a törvény módosítását, hogy újragondolja a kezességvállalásoknál - különösen a mostani kormány gyakorlatára tekintettel - az Országgyűlés ellenőrző szerepét.
Már a bizottsági vélemény ismertetésekor is utaltam arra, hogy kifogásoljuk, hogy a Kincstár bevételét a költségvetés bevételi főösszegéhez köti, amit példátlannak tartunk.
Az önkormányzatok büntetését aránytalannak és elfogadhatatlannak tartjuk. Ugyanis arról van szó, hogy ha forráshiány lép fel az önkormányzatnál, akkor az államháztartási hivatal egy megelőlegezés formájában segíthet az önkormányzatokon, és amennyiben ez a megelőlegezett forráskiegészítés nem kerül visszafizetésre, akkor ahelyett, hogy a Ptk.-ban alkalmazott büntetőkamatot venné figyelembe a törvényjavaslat, az előző évi átlagos jegybanki alapkamat kétszeresében határozza meg a büntető tételt. Ez szintén elfogadhatatlan.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény is módosításra kerül, és egy teljesen új szerep fogalmazódik meg a kormány számára. A kormány szerepét a fejlesztési adókedvezménynél megítélésünk szerint szűkíteni kell, a fejlesztési adókedvezmény részletes feltételeit törvényben kell szabályozni. A másik, amit módosító javaslatokkal szükséges lesz korrigálni, hogy megítélésünk szerint a kormány nem mérlegelhet akkor, amikor a fejlesztési adókedvezményekről dönt, hanem csak azt nézheti meg, hogy a feltételek teljesülnek-e, és ha teljesülnek a feltételek, akkor köteles kiadni az engedélyt.
Az eddigi vitában már szóba került az APEH Bűnügyi Igazgatóság irányítási rendszerének az újraszabályozása. Felfogásunk szerint az elnöki irányítás ellentétben van a korábbi elvekkel. Emlékezzünk arra a vitára, amit akkor folytattunk le, amikor a bűnügyi igazgatóság intézményét megteremtette az Országgyűlés. Akkor a kormány egészen más okokkal magyarázta azt, hogy az irányítási szerepet miért úgy szánja, ahogy azt korábban megfogalmaztuk, most pedig azzal teljesen ellentétes elgondolást fogalmazott meg.
A privatizációs törvény módosítása koncepciótlanságot tükröz, meglehetősen ellentmondásos és elfogadhatatlan számunkra.
A hitelintézeti törvényt is módosítani tervezi a kormány azok után, hogy tavaly decemberben már sor került ennek a korrekciójára. Most ugyan csak egy technikainak tűnő módosító javaslatot nyújtott be, és sajnálatos, hogy éppen ennél a törvénymódosító javaslatnál a házelnök arroganciája megakadályozta azt, hogy egy optimálisabb megoldás irányába tudjuk elvinni a rendszert.
A diákhitel, diákhitelközpont intézményrendszere, illetve szabályozása aggályos. Miniszter úr állításával szemben nem ez a törvény vezeti be a diákhitel-intézményt. A bizottsági vitában a kormány képviselője elmondta, hogy még nincs meg az úgynevezett statútum jogszabály, még azt sem tudják, hogy kormányrendelet vagy törvény formájában kell-e ezt meghatározni. A diákhitelek nyújtása, illetve igénybe vétele alapvetően polgári jogi jogviszony keretein belül kell megtörténjen, és valószínűleg így is fog megtörténni. Éppen ezért megkérdőjelezzük azt, hogy közhatalmi eszközökkel kívánják a kölcsönök törlesztőrészleteit és az esetleges járulékokat beszedni. Véleményünk szerint olyan irányba kellene módosítani a törvényjavaslatot, hogy polgári jogi eszközökkel kerüljön sor a törlesztőrészletek és a járulékok beszedésére, és a biztosítékok helyzetét itt természetesen el kell rendezni.
Ami az értékpapírok forgalomba hozatalával kapcsolatos törvény módosítását illeti: szükségesnek és indokoltnak látjuk a részvénytársaság felvásárlására vonatkozó szabályrendszer megváltoztatását. Véleményünk szerint ily módon be tudják tölteni szerepüket a magyar pénz- és tőkepiac szabályozási rendszerében. De attól függetlenül, hogy ezt meglehetősen kidolgozott javaslatcsomagnak tartjuk, némi pontosítás azért szükséges, különösen az ajánlattevő-ellenes rendelkezések korrekcióját kell elvégezni.
(10.50)
Értelmetlen pluszterhet jelent a számlaaláírás jelenlegi rendszere sok-sok vállalkozás számára. Azt gondolom, hogy a visszamenőleges szabályozás végrehajtása nyílt beismerése a tavalyi év végén meghozott elhibázott törvényalkotásnak, illetve amikor a számviteli törvényt elfogadtuk, sajnálatos, hogy a kormány a korrekciót késve nyújtotta be, és azt is hibának tartjuk, hogy korábban a korrekciót APEH-közleményben próbálták meg elrendezni.
Megítélésünk szerint a mostani törvénymódosítás, korrekció szükséges, de mértéke nem megfelelő. Megítélésünk szerint nem kezeli megfelelően az emberi beavatkozást.
Sajnos, az idő nagyon előrehaladt, néhány gondolatot szeretnék szólni arról, ami nincs benne, és majd a vita többi szakaszában nyilván ki fogjuk fejteni. Feltétlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy 2001. január 1-jétől a reprezentáció megváltozott elszámolási szabályai korrigálásra kerüljenek, nem fogadható el, hogy a társadalmi szervezeteket, a köztestületeket, alapítványokat, a vállalkozásokat tevékenységükben olyan mértékben sújtja a kormány, ahogy az jelenleg hatályos. (Tállai András: És az önkormányzatokat! Azt nem mondtad.)
Úgy gondoljuk, hogy a számviteli törvényben megfogalmazott közvetített szolgáltatás is nehezen kezelhető, ez az alvállalkozói munka. Itt is az a javaslatunk, hogy újra kellene gondolni a szabályozást, a költség-haszon összevetés alapelvét szem előtt tartva.
A tőkenyereség adóztatására is szeretném felhívni a kormány figyelmét. Azt gondolom, hogy jelenleg a törvény kijátszása folyik, egyszerűbb lenne visszamenőleges hatállyal a forrásadót minden esetben nullára levinni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Elnök Úr! Köszönöm a szót. Összességében a benyújtott törvénycsomagot a szocialista frakció jelenlegi formájában nem tudja támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
