DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth és Hanó képviselőtársam jól érzékeltette a problémát, ami a mezőgazdasági termelőket az elmúlt évben sújtotta. Én is úgy érzem, hogy egy rendkívüli helyzet volt, amelyet rendkívüli módon nem kezelt a kormány.
Kicsit tudathasadásos állapotban vagyok, mert meg kell kérdezzem: nincs itt valami szereptévesztés ebben a parlamentben? A kisgazdák a saját kisgazda kormányukat parlamenti határozattal akarják kényszeríteni, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben a szükséges intézkedéseket megtegye? Én nem értem, hogy működik ez a rendszer, tisztelt képviselőtársaim. Jól érzékeltette Tóth képviselőtársam is, hogy a miniszterelnök úr többször hivatkozott arra, hogy milyen rendkívüli aszálykár volt, és az ő régiójukat is milyen mértékben sújtotta, de azt is hozzá kellett volna tenni, hogy a miniszterelnök úr a kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy e tekintetben valami történjen, és azon mezőgazdasági termelőknek a további gazdálkodásához a minimális alapok megteremtődjenek, akik abszolút ellehetetlenültek ebben a helyzetben.
Úgy gondolom, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, és ez az aszálykárok vonatkozásában igaz, hiszen ezek az emberek vetettek, vegyszereztek, és sajnos nem volt mit aratniuk, befektettek egy csomó pénzt a termelésbe, ki nem tudtak belőle venni, lehet, hogy már tavaly is integrátorok segítségével vagy hitellel tették ezt. Ez az adósságuk fennáll, ezt vissza kellene fizetni, az idei gazdálkodási évet pedig el kellene indítani. Ehhez nincsenek forrásaik.
Úgy gondolom, hogy a kormánynak, az államnak ebben az esetben számolni kell, és meg kell nézni, hogy mi kerül többe, hozzásegíteni ezeket az embereket, hogy a normális további gazdálkodást el tudják végezni, vagy pedig az kerül-e többe, hogy ezek az emberek is munkanélküli-segélyre fognak szorulni, szociális támogatásra fognak szorulni, esetleg máshol új munkahelyeket kell számukra létesíteni. Úgy gondolom, még mindig olcsóbb lenne, ha csak simán pénzügyi szemlélettel közelítjük a dolgot, és az emberi oldalát nem nézzük, akkor is, ha egy normális aszálykár-enyhítési rendszer működne az országban.
Sajnos, ez nem működhet. Megvolt rá két évben a lehetőség a költségvetés tárgyalása során. Mindkét évben költségvetési módosító javaslatot adott be a szocialista frakció, a mostani kétéves költségvetéshez is mind a két évre vonatkozóan tízmilliárdos nagyságrendben, hogy a korábbi évek tapasztalataival ellentétben, amikor ilyen helyzet áll elő, akkor ne úgy kelljen összekapargatni néhány tíz- vagy százmilliót arra, hogy a termelőkön segítsünk.
(23.20)
Meg kell mondani, hogy ez az összekapargatás eredményeként kifizetett hektáronkénti 2500 forint a lényeget tekintve nem oszt, nem szoroz. Lehet, hogy az éhenhalás ellen egy rövid ideig használ valamit, de a gazdálkodás szempontjából, amikor a hektáronkénti termelési költségek 70-80 ezer forintot tesznek ki és a veszteségek is hasonló nagyságrendűek, ez szinte megszégyenítő dolog.
A miniszter úrnak meg lehet bocsátani, most ideiglenesen helyettesíti az FVM-minisztert, hogy nem ismeri a rendszert, de nyilvánvaló, mint ahogy az előttem szóló képviselőtársam is mondta, abban az esetben természetesen nincs hivatalos felmérés, ha a falugazdász-hálózat nem hivatalos és az FVM-hivatal nem hivatalos. A tavalyi támogatási rendszerben, és úgy láttam, hogy az ideiben is benne van az, hogy elemi kár esetén hány nap alatt kell bejelentenie a termelőnek, ki igazolja le ezt a kárt, és a tényleges kár bekövetkeztekor milyen költségvetéssel kell ezt igazolni. Korábban az ügyletfinanszírozási hitelek plusz-kamattámogatásához kellett ez a rendszer, ezért véleményem szerint ez működött is.
Aki pedig nem jelenti be, természetesen vessen magára, de én úgy tudom, hogy a tavalyi évben ezek a bejelentések megtörténtek. Tehát itt a kifizetésnek megvan az alapja. Ennél a kifizetés szándéka nincs meg a kormány részéről, hogy ezt a kárt enyhítse. Úgy gondolom, elvi kérdés az, hogy az olyan károkat, amelyekre a biztosítók nem kötnek szerződést, és így a termelők nem tudják önmagukat lebiztosítani - ha csak önmaguk nem hoznak létre ilyen alapot valamilyen önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban -, meg vagyok győződve arról, hogy az államnak, a költségvetésnek, a kormánynak is feladata, hogy ezeket a katasztrófákat kezelje.
Úgy gondolom, ennek a katasztrófaalapnak jelen kellene lennie a mindenkori költségvetésben, és ilyenkor a termelőknél bekövetkezett káreseményt a kár mértékével arányosan lehetne enyhíteni, s a normális gazdálkodást fent lehetne tartani. Én tehát mindezen furcsaság ellenére, amely a kormánykoalíción belül bekövetkezett, támogatom ezt a költségvetési javaslatot, s a frakciót is erre biztatom. Remélem, utólag azért valami szerény kárenyhítésre még lesz lehetőség. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
