FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ebben a késői órában továbbra is hűek vagyunk önmagunkhoz, mert inkább politikai, agrárpolitikai kérdésekről fejtegetünk ki álláspontokat és beszélgetünk, mint konkrétan a szakmai kérdésről. De valószínűleg azért vagyunk politikusok - vagy kicsit is politikusok -, hogy ilyen kérdéseket ebben a körben beszéljünk meg.
Először szeretném kijelenteni, hogy a beterjesztett országgyűlési határozati javaslat legfontosabb elvével természetesen egyetértek, de jelen pillanatban már nem érzem abban a helyzetben magamat, hogy erre megfelelő alternatívákat találjunk, miszerint ez, valóban megfelelő módon, a termelők segítését is szolgálja.
Én egy kicsit talán megpróbálok már túlgondolkodni, s inkább figyelemfelhívásnak szánom és gondolom ezt az országgyűlési határozati javaslatot; már csak azért is, mert talán inkább az elmúlt évek példájából kellene okulnunk. Mik voltak az elmúlt évek példái? Kapronczi képviselőtársam visszament egészen az 1800-as évekig. Én nem kívánok visszamenni, csak 1990-ig, mert 1990-től '98-ig aszályos periódus volt Magyarország jelentős részén. Akkor is túlélték a gazdák és a gazdálkodók ezt az időszakot. Számtalan esetben volt tragikus helyzet, de azt gondolom, nem az az igazi megoldás, amikor az államkasszánál próbálunk alamizsnáért koldulni. Már csak azért sem, mert az a szakmai kérdés, ami az aszálykár megítélését illeti, meggyőződésem szerint sokkal komolyabb szakmai kérdés, mint amiről itt szó van.
Nem tartom szerencsésnek azt sem, ha az elmúlt évek rendkívül nehezen működő agrárgazdaságát és az abból keletkezett hibákat, elmaradt munkákat, munkafolyamatokat, befektetéseket most egy valóban rendkívül kevés csapadékot hozó év után próbáljuk mindenképpen ebbe a körbe belegyömöszölni.
Elhangzott az is, hogy milyen kevés munkát tudtak elvégezni az elmúlt év őszén. Azért szeretném megjegyezni tisztelt képviselőtársaimnak, hogy az aszály mértéke igazán a nyári betakarítású gabonák után jelentkezett. A nyári gabonák, amelyeket belvíz korábban nem ért, az előző évhez képest megfelelő szinten, netán magasabb szinten kerültek betakarításra. A tavaszi vetésű növényeknél vannak komolyabb károk, tehát a pontosítás kedvéért azért jó, ha így fogalmazunk. Ezek a károk természetesen komoly károk, de megítélésem szerint nem akkora mértékűek, mint ami itt elhangzott.
Az is elhangzott, hogy a gazdák nem tudták elvégezni az őszi munkáikat, és hogy ebből mekkora káraik, költségnövekedésük keletkezett. Azt hiszem, vannak a teremben közgazdászok, én nem vagyok az: ez pont a mezei leltár értékcsökkenését jelentette, ami pont eredménycentrikusságot jelentett, még ha papíron is, de mégis ezeknek a gazdálkodásoknak az eredménynövelését jelentette. Természetesen ez elvi kérdés, ezt nagyon jól tudom.
Van egy másik kérdés: fel kellene vetni, hogy mit nevezünk aszálynak, ez mekkora mérték és hogyan mérjük. Azt gondolom, ez a magyar mezőgazdaságban, a magyar Alföldön jellemző természeti jelenség, amelyet gyakorlatilag a nullától..., nem is tudom megmondani, melyik növénynél milyen mértékegységgel, milyen fázisban mért egységgel mérjük. Jó lenne, ha először ezeket a kérdéseket tisztáznánk, és utána próbálnánk valamilyen módon kármértéket meghatározni.
Meg lehetne kérdezni, hogy mi a jövő, és mi hogyan gondoljuk a jövőt ezzel kapcsolatban. Ahogy az előbb említettem, ennek a határozati javaslatnak természetesen rendkívül fontos figyelemfelhívó hatása van, és emellett valóban nem lehet elmenni. Meg kell keresni azt a módot, amelyre képviselőtársaim már több alkalommal is megpróbáltak választ adni. Nem biztos, hogy katasztrófaalap, nem biztos hogy közös kockázatviselés vagy -vállalás, vagy kárenyhítési eljárás. Valamilyen módon valóban meg kell keresni azt az alapot, amelynek egy részét később meggyőződésem szerint nemcsak a termelőknek, hanem valamilyen mértékben az agrárkormányzatnak is vállalnia kell.
De engedjék meg, hogy egy kicsit még tovább menjek, és arról a programról is szóljak, ami igaz, hogy konkrétan nem az aszálykár enyhítéséről szól, de azért nézzük már meg, hogy a 2001. évi agrártámogatásokban milyen programok szerepelnek! Az egyik kiemelt program az a belvízi és öntözésfejlesztési program, amely részben gyakorlatilag az aszálykár enyhítéséről szól. A belvízprobléma azért merült fel, mert azok a csatornahálózatok, amelyek a kárpótlás és egyéb földcserék után részben tönkrementek, nem ott kerültek kialakításra - de ezt nem kívánom ragozni -, éppen ezért ha ez a program beindul, meggyőződésem szerint nagyon jó program lesz, s némileg ezt a kárt is csökkenteni tudja. Ha jól emlékszem, megközelítőleg 6 milliárd forint fog rendelkezésre állni 2001-ben, tehát ezt valahol már támogatásnak veszem. Ugyanakkor engedjék meg, azért azt is mondjuk már meg őszintén, hogy 3 forintról 13 forint lett az a vissza nem térítendő öntözővíz-támogatás, amely a korábbi évekhez képest - ez matematika kérdése -, tessék kiszámolni, hány százalékos növekedés!
Ugyanakkor van még egy indíték, még egy ok. Tessék megnézni: a támogatási eljárások között a biztosítási díjak 30 százalékának továbbra is megmaradt a támogatása. Ez a következő, ezt is oda lehet adni.
Befejezésképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy az az elkövetkezendő agrárprogram-sorozat, amelyről beszélünk és szeretnénk, ha ebben az évben valóban meg is történne - a nemzeti földalap és a birtokrendezési törvény megvalósítása, s annak a végrehajtása -, mind azt a célt szolgálná, hogy a ma még szétszórt, szétaprózódott, kisebb birtokokon való gazdálkodás, kimondottan veszteséges gazdálkodás, egy ilyen megfelelő birtokrendezés után lehetséges, hogy megfelelő méretekben való gazdálkodásra térnek át a gazdák. Ez önmagában már bizonyos eredménycentrikusságra való utalást mutat.
Tehát összefoglalva el szeretném mondani azt, hogy helyes az országgyűlési határozattervezet, de számtalan módja van annak, hogy ezt a kérdést hogyan oldjuk meg.
(23.30)
Néhányat próbáltam felvázolni a teljesség igénye nélkül. Köszönöm szépen.
