KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden összefoglalva Magyarország száraz éghajlati viszonyai, arid klímája alatt időről időre visszatérő jelenség az aszály; van, amikor az ország egész területén pusztít, és azt lehet mondani, hogy tíz évből kettő-négy aszályos.
Időnként rendkívüli a pusztítása, ilyen volt például az 1863-as nagy aszály, amikor a búza 20 centis nagyságában elszáradt, és jószágok százezrei pusztultak el. Történeti korra visszatekintve például a Velencei-tó már kilencszer állt szárazon. Ezt így jegyezte meg az akkori néphagyomány, többször is előfordulhatott ez, hogy kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz, a szegény barom is csak az emberre néz, és éhen pusztul vagy szomjan.
(23.00)
Van olyan is, amikor csak egyes országrészeken jelentkezik az aszály, de meg kell említeni a Sahel-övezetet is, amely tudvalevő, hogy észak felé terjed, és ennek az a jelentősége, hogy aszállyal mindig számolhatunk, és ezentúl egyre többször, hiszen ez egyúttal kevesebb csapadékot is jelent, valamint számolhatunk azzal is, hogy tavasszal nagy árvizek pusztítanak, most is például a Kárpátalján óriási árvíz pusztít, és utána pedig nyáron beáll a szárazság, nyilvánvaló, hogy ez kötött talajokon egyre jobban jelentkezik. Abban az esetben, ha a költségek nem haladnák meg az előállított termék értékét, tehát amit vásárláskor kapnak a termelők, akkor könnyebben ki lehetne ezt heverni, azonban minél nagyobb a költségfelhasználás, annál nagyobb lehet a termelőknek a vesztesége is.
Akárhogyan is következik be az aszály, Magyarországon a gazdák ilyen módon bekövetkező kárának az orvoslását minden kormánynak vállalni kellene, nem úgy, mint ahogy azt például 1995-ben a Szocialista Párt úgy oldotta meg, hogy támogatták az eladósodott, hitelt igénybe vett szövetkezeteket a hitel visszafizetésére, tehát lényegében ismét a bankokat konszolidálták. Tény az, hogy így a gazdálkodók egyre jobban pénzhiányosak lesznek, tény, hogy a mezőgazdaságból hiányzó összeg, amely a gazdálkodás megerősítéséhez lenne szükséges, már több mint ezermilliárdra tehető. Aki ilyen körülmények között aszálykárt szenved, az nagy valószínűséggel tönkremegy, önhibáján kívül. Nekünk sem előnyös, hogy ilyen gyenge pozícióban menjünk az Európai Unióba, az éhes farkas szemléletű gazdálkodók közé. Különben nyilvánvaló, többször elhangzott az európai uniós politika, amelynek az volt a lényege, már 1991-ben hallottam azt, hogy tönkre kell tenni a magyar mezőgazdaságot, hiszen akkor sokkal szívesebben fogad minket az Európai Unió. Érdekes ez.
A törvényjavaslat tehát nem ezt az ezermilliárdot akarja megcélozni, de feltétlenül szükség van arra, hogy aszálykár esetén legalább annyi tőkeinjekciót kapjanak a gazdák, hogy a következő évet finanszírozni tudják. Ha ezt nem kapják meg a termőföld 65 százalékán gazdálkodó magángazdák, kénytelenek lesznek a végén a földjüket eladni, amiből egyes politikai körök azt a következtetést vonhatják le, hogy na ugye, a lusta magyar gazdának nem kell a föld, nyugodtan el lehet kótyavetyélni a külföldieknek. Olyan finanszírozás viszont nem jöhet számításba, amely 1995-ben egy szemérmetlen bankkonszolidáció volt, hiszen az aszálykár-támogatásból csak a hitellel rendelkezők részesülhettek, ami a szövetkezeteknél durván 100 százalékot jelentett, a gazdáknál még az 1 százalékot sem érte el. Vannak ezért olyan gazdák még ma is, akik nem ezt a 2000-es aszályt, hanem még az 1995-ös aszály következményeit sem tudták kiheverni. Ami az egyéb elemi károk vonatkozását illeti, tehát szükség lenne hasonló támogatásra, bár ezek általában biztosíthatók, azonban ezek költségnövelő tényezők is, és még ezt sem tudja a gazdálkodó jövedelmezősége elviselni, hiába 40 százalék belőle az állami támogatás.
Tehát a fentiek alapján a Magyar Igazság és Élet Pártja feltétlenül támogatja a H/3306. önálló képviselői indítványt.
Köszönöm a figyelmüket.
