DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A MIÉP képviselőcsoportja mindig is azt az álláspontot képviselte, hogy a kiemelten fontos közigazgatási, államhatalmi, igazságszolgáltatási, valamint tömegtájékoztatási tisztségek betöltése esetén nem elegendő pusztán az alkalmasság, hanem szükséges bizonyos fokú erkölcsi alkalmasság is. Ezt a célt szolgálta a köznyelvben úgynevezett átvilágítási törvénynek nevezett, 1994. évi XXIII. törvény korabeli megalkotása, amely azóta sokszor módosításra került, és körülötte nagyon sok, indulatoktól sem mentes vita volt.
(17.20)
A rendszerváltás során hirtelen nyitottá vált magyar közszolgálati rendszerben nemcsak szakmailag alkalmatlan emberek sokasága vállalt fontos tisztséget, hanem számos, erkölcsileg alkalmatlan embert is megválasztottak ilyen tisztség betöltésére, illetve számos ilyen ember fogadott el ezekre a tisztségekre kinevezést.
Csak az első kormányzati ciklus végén, 1994-ben került megalkotásra egy óvatos tartalmú átvilágítási törvény. Az 1994-ben bekövetkezett kormányváltás során a következő parlamenti ciklusban ennek a jogszabálynak az igénye és érvényesítése pangott. Az 1998-as ismételt kormányváltást követően lassú fokozatossággal kezdett felmerülni a szakmailag és erkölcsileg alkalmas, kiemelten fontos köztisztségeket betöltő személyek iránti igény. Ilyesminek a kialakítása természetesen nem megy egyik napról a másikra, mivel hosszú időt igényel a folyamat, és rengeteg politikai csatározással is jár. Ennek a folyamatnak a részeként fogadta el az Országgyűlés a vonatkozó törvény módosításáról szóló 2000. évi XCIII. törvényt. Az Országgyűlés ennek a törvénynek az elfogadásával módosította az úgynevezett átvilágítási törvényt. Ez a módosítás előremutató tartalmú volt, bár sokkal szűkebb körű, mint szerettük volna, hiszen az úgynevezett átvilágítási eljárást számos tisztség betöltőjére kiterjesztette. Ezt a tavalyi törvénymódosítást a MIÉP-frakció is támogatta.
A jelenlegi törvényjavaslat az úgynevezett átvilágítási eljárással érintett személyi kört nem érinti - sajnos, tehetjük hozzá -, tehát az se nem bővül, se nem csökken. Megjegyezzük: ami a személyi kört illeti, az elég szerencsétlenül lett megállapítva a tavalyi törvényben. Számos ismétlés szerepel a felsorolásban, például legfőbb ügyész, legfőbb ügyész helyettesei, ügyészek, holott nyilvánvaló, hogy a legfőbb ügyész és a helyettesei is ügyészek, tehát felesleges a felsorolás - ez azonban a kisebbik baj.
A nagyobbik baj az, hogy a felsorolásból fontos személyek kimaradtak, fontos tisztségeket betöltő személyek, és abban jelentéktelen személyek vagy jelentéktelen tisztséget betöltő személyek is szerepelnek. Kimaradt gyakorlatilag az egész helyi közigazgatás, például a főpolgármester, a főpolgármester-helyettes, a főjegyző, a megyei közgyűlések elnökei, frakcióvezetői, a megyei jogú városok és fővárosi kerületek polgármesterei, alpolgármesterei, vagy az ORTT vezetői, a jegyzők és így tovább. Bekerültek azonban például a helyi terjesztésű lapok olvasószerkesztői, rovatvezetői, főmunkatársai. Kialakult tehát az a helyzet, hogy a Karancs Népe című lap olvasószerkesztője vizsgálat alá vont személlyé vált, míg a Nógrád megyei közgyűlés elnöke kimaradt ebből a körből.
A módosítani javasolt, úgynevezett átvilágítási törvény végrehajtásának a gyakorlati hatása a javaslat szerint továbbra is csupán erkölcsi jellegű következményekkel fog járni. Ez azt jelenti, hogy marasztalás esetén továbbra sem köteles senki lemondani a választott tisztségéről, illetve aki érintett személyt kinevezett valamilyen fontos tisztségre, az továbbra sem köteles a kinevezését visszavonni. Ez alól kivételt jelentenek: a Történeti Hivatal elnöke és elnökhelyettese, valamint az ellenőrzést végző, bírákból álló testület tagjai, akiknek a vizsgálatát a kinevezésük előtt el kell végezni.
A törvényjavaslat úgynevezett átvilágításra vonatkozó része szerintem kodifikálásra alkalmatlan joganyag, hiszen annak időbeli hatálya 2004. június 30-án hatályát veszti. Ez egy meghosszabbított és kitolt határidő, hiszen a törvény megalkotásakor egy 2000. évi dátum volt kitűzve, az 1972 után született személyek vizsgálatát pedig a jogszabály ki is zárja.
A jelenlegi törvényjavaslat a levéltári adatkezelés részleteivel is foglalkozik, és abban nagyon fontos részeket láthatunk elrejtve. A módosító javaslat ugyanis választ ad arra, hogy minek alapján történik a fontos köztisztviselők ellenőrzése. Ha most már a Történeti Hivatalt is ide számítjuk, akkor négy országos szaklevéltár működik az országban, a Hadtörténeti Levéltár, a Központi Statisztikai Hivatal levéltára és a Vízügyi Levéltár. Ezen túlmenően vannak felsőoktatási, tudományos, kulturális intézmények gondozásában is levéltárak, amelyekben lehet kutakodni. Annak a részletes szabályait, hogy ki és milyen módon kutathatja a jelenleg kialakult helyzet előzményeit, a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény tartalmazza. Kivételt képez azonban ez alól a Történeti Hivatal által gondozott levéltári anyag. Erre nagyon szigorú betekintési szabályok vonatkoznak, s a jelenlegi törvényjavaslat is szigorú szabályokat tartalmaz továbbra is, és fogalmaz meg továbbra is. Pedig érdekes lenne személyre lebontva annak a kitudódása, hogy ebben az országban a rendszerváltás előtt mi történt.
A történésekhez fűződő titkolnivaló jelen esetben a Történeti Hivatal által gondozott levéltári iratokhoz fűződik. A miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslat tartalma tulajdonképpen nem az úgynevezett átvilágítás tartalmára vonatkozik, hanem a Történeti Hivatal levéltári anyagának a kezelésére, nyilvánosságára.
A történelmi múlt eltitkolásának eltúlzott szabályait fogalmazza meg a javaslat. A MIÉP-frakció a realitások talaján áll. Tudomással bírunk egyrészt arról, hogy az emberi hitványság példáinak nagy tömegét tartalmazza ez a nyilvántartás, másrészről tudjuk, hogy a nemzetbiztonsági érdek és a védelem alatt álló személyiségi jogok is indokolják az egyes adatok diszkrét kezelését. Az adatvédelmi törvény pedig kétharmados törvény.
A törvényjavaslat tartalma két részre bontható. Az egyik része azt szabályozza, hogy mely állami szerveknél keletkezett anyagokat mely időpont után kell eljuttatniuk a Történeti Hivatalhoz. A másik része azt szabályozza, hogy ki, mikor, hogyan tekinthet bele ebbe az archív anyagba. Ez utóbbi rész, a korábbi szabályozással megegyezően, szigorúan korlátozva van. Figyelembe veszi a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény előírásait, sőt szerintünk azon túl is megy, és további védelmet is biztosít bizonyos adatoknak.
A törvényjavaslat feljogosítja a Történeti Hivatalt, hogy a magánélet intimitására tekintettel titkolja el egyes személyek egykori közéleti tevékenységét. A közérdekűség és a személyes magánélet intimitásának az önkényes felcserélése és ide-oda rakosgatása azonban elkerülhetetlen velejárója a rendszerváltást követő évtized által okozott társadalmi nehézségek elkendőzésének. Senki nem vitatja, hogy sok szégyenteljes emberi gyarlóság írásbeli dokumentumait őrzi a Történeti Hivatal. Ezeknek a nyomoknak az eltüntetése azonban méltánytalan eljárás az utókorral szemben. Ha nem eltüntetésről van szó, hanem hosszú időre történő titkosításról, az ugyanilyen elfogadhatatlan.
A javaslat, ismételten meghosszabbított határidővel lehetővé teszi, hogy bizonyos személyek 2004. június 30-át követően kérhessék a személyes adataik törlését. Ha a levéltári törvény szerint maradandó értékű iraton szerepel a nevük, akkor 90 évre kérhetik személyes adataik kutatásának a tiltását.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja nem ért egyet kortörténeti dokumentumok eltüntetésével, megrongálásával vagy hosszú titkosításával - a megrongáláson itt a törlést értem. Ha a sors megadja a lehetőséget a magyar nemzet utánunk jövő nemzedékének a létezésre, akkor nekünk, akik előttük éltek, örökül kell hagynunk a részükre azokat a dokumentációkat, amelyek a gyarlóságainkról keletkeztek. Lehet, hogy a privatizációt követően csak a gyarlóságaink dokumentumait tudjuk örökül és okulásul hagyni az unokáink részére, nem célszerű azonban a vonatkozó jogszabályhely szerint megfogalmazott, túlzottan szemérmes titkolózás és a bűnözőkre jellemző nyomeltüntetés lehetővé tétele.
(17.30)
Ilyen felfogás képviselete az Országgyűléshez nem méltó. Bármennyire is kellemetlen tartalommal bír egyesek számára a nemzeti dokumentációk megőrzése, azokat érdemes pontos és meghamisítatlan tartalommal megőrizni, hogy az utókor lássa azokat a hibákat, amelyeket azok követtek el, akik előttük éltek. Nem csupán én magam és nemzedékem, valamint az előttem élők követtek el hibákat. A hiba elkövetésének lehetősége az utánunk jövő nemzedékeknek is adva van. Erre tekintettel okulásképpen, csorbítatlan tartalommal, pusztítás- és rongálásmentesen javaslom megőrizni a rendelkezésre álló nemzeti dokumentációkat, a személyes sértődékenységre tekintet nélkül. Inkább a restaurálásukról, mint a megrongálásukról, illetve törlésükről kellene fokozottabban gondoskodni.
A MIÉP képviselőcsoportja tisztában van azokkal a nemzetbiztonsági érdekekkel, személyi adatvédelemhez kapcsolódó jogokkal, államtitkokkal és szolgálati titkokkal és a belpolitikai nyugalmat borzoló tényekkel, amelyek egy része a Történeti Hivatalban dokumentálhatóan fellelhető. Nem véletlen, hogy 15 és 150 év között mozog erre a dokumentációs anyagra a javasolt titkosítási idő, a besorolási kategóriáktól függően. Nem képviselünk demagóg álláspontot, és nem akarunk mindent mindenkinek a tudomására hozni. Eltúlzottnak tartjuk azonban a személyiségi jogokra való hivatkozással olyan jellegű titkolózásokat bevezetni, amelyek más személyek személyiségi jogait sértik, illetve az állampolgároknak a magyar társadalom államszervezetébe vetett bizalmát megrendíthetik.
Konkrétabban is a kifogásainkról. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a tervezet nem választja szét szigorúan a történetinek minősülő adatok kutathatóságát és titkosítását a jelenlegi hálózati személyek védelmétől. Mások is elmondták előttem, hogy másként kellene szabályozni az 1990 előtti és az azt követő adatok kezelését. Sajnos, ebben a tervezetben ez a szigorú szétválasztás nem lelhető fel.
Nem tudjuk elfogadni - azon túl, amit már jeleztem, hogy valaki rendelkezhet a személyes adatainak törléséről, nem tudjuk tehát elfogadni - azt sem, hogy 1996. július hó 31-ét követő 90 évig az érintett, illetve annak halála után hozzátartozója engedélye kelljen bizonyos adatok kutatásához. Nem tudjuk elfogadni azt, hogy az érintett nyilvános közszereplése vagy közéleti tevékenysége folytán nyert adatokat 15 év eltelte után lehet kutatni, és nem is akarok kitérni a sokak által már kifogásolt 150 éves titkosításra, tekintettel arra, hogy aki ebbe belegondol, ez azt jelenti, hogy öt generációra titkosítanánk bizonyos adatokat.
Végezetül: a MIÉP képviselőcsoportja ebben a formában nem szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, mivel pártunk szavazótábora még életében kíváncsi a Történeti Hivatal által gondozott levéltári anyag feldolgozására, és nem tartja emberi léptékűnek sem a 90, sem a 150 éves titkosítást, hogy majd esetleg dédunokáink vagy ükunokáink tekinthessenek bele az iratokba, ha azok még meglesznek.
Elhangzott kormánypárti részről a 150 év módosítási javaslata. Én remélem, hogy még a 90 évet is módosítani fogják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert akkor átgondoljuk a jelenlegi álláspontunkat. Így tehát nem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiból.)
