DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha a rendszerváltás óta elmúlt 11 évben megszületett törvényekről versenyt folytatnánk, és indulna egy olyan verseny, hogy melyik a legképmutatóbb és legálságosabb törvényjavaslat, ami ezalatt a 11 év alatt megszületett, ez a javaslat valószínűleg komoly sikerekre számíthatna.
Miközben a javaslat deklarált célja az, hogy a múlt feltárásához hozzájáruljon, miközben arról beszél, hogy az információs önrendelkezési jog kiterjesztését szeretné elérni, a javaslat valójában látványosan megtagadja a rendszerváltás tényét azzal, hogy a volt III-as főcsoportfőnökségen belül kizárólag a III/III-as ügyosztályt tekinti olyannak, amely 1990 előtt elnyomó funkciót látott el; és a III-as főcsoportfőnökség valamennyi egyéb részlegét felmenti ez alól a vád alól, és az iratait teljes mértékben azonosan kezelendőnek tekinti, mint a mai állambiztonsági, illetve nemzetbiztonsági szervezeteknek az iratait. Ezzel gyakorlatilag jogfolytonosságot teremt a politikai rendészeti osztálytól az ávón, az ÁVH-n, a III-as főcsoportfőnökségen keresztül egészen a mai titkosszolgálatokig.
A törvény a múlt rendszerben jogellenes tevékenységet folytató titkosszolgálatok érdekeit az elnyomást elszenvedő polgárok információs önrendelkezési joga és a nemzeti önismeret joga elé helyezi. Elsősorban nem a polgárokat és a nemzeti múltat tisztázókat védi, hanem a titkosszolgálatokat és azok apparátusát. Ahelyett, hogy az információs önrendelkezési jogot kiszélesítené, tágítaná, szűkíti azzal, hogy a volt pártállami ügynökök adatait 150 évre titkosítja. Ez azt jelenti, hogy az 1945 és '89 között folytatott pártállami elnyomó titkosszolgálati tevékenységek iratait, illetve az ezeket végző személyek adatait 2095 és 2139 között lehet majd megismerni. Ez teljes mértékű abszurditás!
1996-ban, amikor megszületett a Történeti Hivatalról a törvény, ez a törvény - a vitákban részt vevők jól emlékeznek rá - kompromisszum eredménye volt. Akkor is az akkor kormánypárti SZDSZ azt az elvet képviselte (Demeter Ervin: Ő terjesztette elő!), a koalícióban előterjesztő SZDSZ azt a véleményt képviselte, hogy minél szélesebb körben meg kell ismerni a múltat. Akkor az MSZP nem merte előterjeszteni azt a javaslatot, amit Demeter Ervin most előterjesztett. Ez a javaslat visszalépés az akkori törvényhez képest. Az SZDSZ akkor is azon az állásponton volt, amin most, hogy az 1990 előtt titkosszolgálati tevékenységet végző szervezetek iratait, valamennyi ilyen szervezet iratát egységesen a Történeti Hivatalnál kell elhelyezni.
Álságos és képmutató az a magatartás, ami különböztet a III/III-as és a III-as főcsoportfőnökség többi részlege között. Álságos és képmutató az az álláspont, amit ez a törvény tovább erősít, hogy az az ügynök, amelyik katonatársait jelentette fel, jó ügynök volt, azt a rendszerváltás után is védeni kell, de az az ügynök, amelyik III/III-as ügynökként tevékenykedett, feltéve, ha közszereplővé válik, nem volt jó ügynök, ha nem válik közszereplővé, akkor 150 évig titkosítjuk az adatait.
Álságos és képmutató az a megállapítás, amely azt az ügynököt, aki külföldi ösztöndíjasként jelentett a pártállami titkosszolgálatoknak, semmifajta átvilágításnak nem veti alá, míg azt az ügynököt, amelyik egyetemi társaival szemben mutatott ilyen tevékenységet, átvilágításnak veti alá.
(16.50)
Az SZDSZ azt javasolja e törvényjavaslattal kapcsolatban is, hogy minden 1990 előtti iratot, bármelyik állambiztonsági csoportfőnökségnél keletkezett, tehát a teljes III-as főcsoportfőnökség iratait a Történeti Hivatalnál kell elhelyezni, és a teljes iratanyagot fel kell szabadítani a kutatás számára. Az 1990 után, tehát a rendszerváltozás után keletkezett titkosszolgálati iratokat pedig a levéltári törvénynek megfelelően a levéltárban kell elhelyezni úgy, ahogy eddig is történt. Elfogadhatatlan számunkra, hogy úgy tegyen a törvényalkotó, mintha '90-ben nem lett volna egy cezúra, nem lett volna választóvonal az azt megelőző és az azt követő titkosszolgálatok között.
Az SZDSZ álláspontja ezen felül, hogy minden 1990 előtt ügynöki tevékenységet végző személyt közszereplőnek kell tekinteni, hiszen e személyek titkos meghatározó részesei voltak a pártállami elnyomó rendszernek. Amikor arról beszélünk, hogy az embereknek joguk van megismerni a múltat, akkor arról is beszélünk, hogy az egyéneknek joguk van megismerni saját sorsukat, saját életük történéseit, hogy adott esetben miért rúgták ki őket a munkahelyükről, miért vesztek össze munkatársaikkal, milyen titkosszolgálati akció volt ezek mögött a sorsokat tönkretevő, látszólag családi vagy munkahelyi konfliktusok mögött.
De joguk van megismerni azt is, hogy ezekben a katonai elhárítás, a katonai területen működő ügynökök vagy a kémelhárításban működő pártállami ügynökök milyen szerepet vállaltak. Milyen szerepet vállalt a pártállami titkosszolgálat a demokráciáért küzdő külföldi emigráció belső konfliktusaiban, hogyan tette tönkre az emigrációt, hogyan hozott létre megosztást, olyan megosztást, amely sok helyen a mai napig is tart? Mi volt ennek a korszaknak a belső mozgatórugója? A közszereplők közül kik voltak azok, akik nem a saját elhatározásukból, hanem a titkosszolgálat utasítására jártak el? E személyek tehát nem érdemlik meg azt a védelmet, amely adatvédelem megilleti az áldozatokat.
Az SZDSZ javaslata az, hogy töröljék azt a gyakorlatot, amely 2009-ig elnyújtotta a pártállami titkosszolgálatok iratainak átadását; töröljék azt a helyzetet, hogy a mai titkosszolgálatok gyakorlatilag élő anyagként, jogfolytonosan kezelik a pártállami titkosszolgálatok adatait.
Ez a mostani javaslat teljes mértékben szembekerül azzal a ténnyel, hogy Kelet-Európában 1990-ben rendszerváltozás volt. Felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy e tényt, hogy történt egy változás az emberiség történetében '90-ben, olyan országok is méltányolják az irattári anyagok kezelésénél, ahol az országon belül nem történt rendszerváltozás. 1997-ben az amerikai szenátus létrehozott egy bizottságot, az úgynevezett Moynihan-bizottságot, amely három éven keresztül vizsgálta felül a CIA hidegháborús iratait, és több mint hárommillió oldalnyi irat felszabadításáról döntött 2000-ben; néhány száz oldal pontosan megjelölt tartalmú, csak részleteiben nem kifejtett - tehát a tárgyát tekintve tudható, milyen tartalmú - CIA-irat titkosítása maradt fenn. Az Egyesült Államokban nem történt rendszerváltozás, mégis tudták azt, hogy a hidegháború előtti korszak CIA-tevékenysége és az azt követő korszak CIA-tevékenysége más megítélés alá került.
E javaslat homlokegyenest ellentétes tendenciát folytat, azt a tendenciát, hogy a pártállami ügynökhálózat, amely külföldön tevékenykedett, 150 éves védelmet élvez. Azt a gyakorlatot folytatja, hogy a katonai területen dolgozó ügynökhálózat, hálózati személyek, hivatásos alkalmazottak személyazonosító adatai 150 évig titkot képeznek. Miért mondják azt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ez a törvény a múlt feltárását szolgálja? Ez a törvény nem a múlt feltárását, hanem a múlt eltitkolását szolgálja, oly módon, hogy ne csak a gyermekeink, hanem az unokáink se ismerhessék meg, hogy ki, hogyan, miért mozgatta ennek az országnak a történetét. Ellentétes ez a gyakorlat azzal a megoldással, amit Németország választott a rendszerváltozás után, ahol a Gauck Intézetben a mai titkosszolgálatok irataitól elkülönítetten kezeli a Stasi-iratokat, és azok kutathatóságát szabaddá teszi. Miért nem ezt a megoldást választja ez a törvényjavaslat?
Rendszeresen felsorolja... - Demeter Ervin most is ránk mutogat, amikor azt mondja, hogy mi miért nem ezt választottuk. (Demeter Ervin bólint.) Azért nem ezt választottuk, mert mi az MSZP-vel együtt voltunk koalícióban. Önök nincsenek az MSZP-vel koalícióban, több okkal kérdezhetem önöktől, hogy önök most, tizenegy év után miért nem szabadítják fel azt, amit mi annak idején a koalícióban nem tudtunk elérni. Most miért nem szabadítják fel az iratokat, most miért nem teszik átláthatóvá a teljes III-as főcsoportfőnökség iratanyagát? Most milyen titkolnivalójuk van a mostani kormánypártoknak, hogy ahelyett, hogy ésszerű határidőket szabnának, ezzel a teljesen abszurd 150 éves határidővel állnak elő?
Tisztelt Ház! Az SZDSZ nem támogatja azt a megoldást, hogy a Történeti Hivatal szaklevéltárrá váljon. Az az álláspontunk, hogy a Történeti Hivatalnak meg kell őriznie a mostani speciális jogállását, azt a speciális jogállást, hogy e hivatal feladata az 1945-1990 között végzett titkosszolgálati tevékenységek esetében az adatok kezelése, ezek kutathatóságának megteremtése mindazok számára, akik az egyéni információs önrendelkezési jogukkal akarnak élni, mind a kutatók számára, akik a nemzet önismeretének feltárásához hozzá kívánnak járulni.
Nem támogatjuk azt, hogy egy olyan szaklevéltár jöjjön létre, amely nem illeszkedik bele a magyar jogrendbe, az Országgyűlés alá rendelt speciális szaklevéltár, amely, ha akarom, szaklevéltár, ha akarom, lusztrációs hivatal. Ennek a hivatalnak meg kellene maradnia az átvilágítást, a lusztrációt, a múlt ezen speciális korszakának feltárását végző szervezetnek. Ha ilyen marad, akkor megmaradhat - és itt Kosztolányi képviselő úrnak válaszolok - ez a kiemelt anyagi támogatása, mert ez egy speciális feladat. Mint levéltár, nem védhető, és arra kell számítani, hogy ha bármikor következő kormány lesz, nem is lesz védhető ez az álláspont, hogy kiemelten kezeljék ennek a szaklevéltárnak akár a vezetőjét, akár a helyettes vezetőjét, akár a költségvetési támogatását, mert nem lehet megmagyarázni, hogy a honvédelem alapérdekeit érintő iratok miért kerülhetnek a hadtörténeti levéltárba, és ezek az iratok miért kerülnek egy olyan speciális intézménybe, amelyre más normák vonatkoznak, mint az egyéb levéltárakra. Nem lehet megmagyarázni, hogy az Országgyűlési Könyvtár igazgatója miért nem államtitkár, és az ő helyettes vezetője miért nem helyettes államtitkár, és ennél a levéltárnál miért ilyen speciális pozícióban van a vezető. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a vezetők tisztségeivel van a problémánk, hanem az elvvel. Ha az a megoldás marad, amit mi szorgalmazunk, akkor megmaradhat ez a speciális jogállás is.
Összefoglalva az álláspontunkat: az SZDSZ képviselőcsoportja ugyanúgy, ahogy egyébként 1996-ban is a parlamenti vitában világossá tette, hogy különbözik a véleménye az akkori koalíciós partnerétől - ahogy most is látjuk, hogy van ilyen eset, hogy a koalíciós partnerek álláspontja eltér egymástól -, most is elmondjuk azt, hogy különbözik a véleményünk az egykori koalíciós partnerünkétől, de különbözik a mostani előterjesztőkétől is, akiknek az álláspontja sokkal közelebb van az MSZP korábban képviselt álláspontjához, mint a mi álláspontunkhoz. Mi a nyilvánosság szélesebb körét támogatjuk, mert úgy ítéljük meg, hogy a titkosszolgálatok - akármilyen területen dolgozó titkosszolgálatok - 1945-1990 közötti tevékenysége hozzátartozik a magyar nemzet történetéhez, ennek megismerése a nemzet önismeretének része. Ugyanakkor hozzátartozik a titkosszolgálatokkal érintett személyek magántörténetéhez is, és minden ilyen személynek, akiket megfigyeltek, meghurcoltak, tönkretettek, teljes körben jogot kellene biztosítani, hogy a velük kapcsolatban nem jogállami módon, nem jogállami eszközökkel, nem jogállami technikákkal végzett elnyomó tevékenység részleteiről ismereteket szerezhessenek.
(17.00)
Ez a törvény nem ezt a célt szolgálja. Ha önök ahelyett, hogy csak retorikai fordulatokkal próbálnának az elmúlt rendszer elnyomottjaira emlékezni, valódi javaslatot nyújtottak volna be a múlt tisztázására, az megkapta volna az SZDSZ támogatását is. Ez a javaslat nem fogja megkapni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)
