NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy miniszter úr az expozéjában nem mondott sokkal többet, mint amit a leírt törvényhez mellékelt általános indokolás és a mellécsatolt részletes indoklás egyes pontjai tartalmaznak. Szívesen hallgattunk volna mélyebb értelmezést a törvény egyes részeiről.
Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy mozgalmas élete volt ennek a törvénynek, nagyon mozgalmas. Ha kinyitjuk a ma hatályos törvény szövegét, alig találunk benne olyan pontot, amelyik ne esett volna át egy, sőt két módosításon is. Ha végigfutunk ezen a soron, akkor azt látjuk, hogy a '94. évi elfogadást követően '94 karácsonyára az az ajándék érte ezt a törvényt, hogy az Alkotmánybíróság néhány pontját megsemmisítette. Több alkotmánybírósági állásfoglalás is foglalkozik a törvény különböző részeivel, azonban ez a '94 karácsonyi meghatározó, hiszen ennek alapján kellett a törvény bizonyos részeit úgy átdolgozni, hogy '96. július 31-étől végre a törvény betölthesse a törvényhozók szándéka szerinti funkcióját és elkezdjen működni. Majd 2000. június 30-ától egy újabb módosítás lépett életbe, és íme, máris elérkeztünk ehhez a 3713. számmal jegyzett jelenlegi módosítási törekvéshez. És van egy olyan érzésem, ha ezt érdemben részletesen áttekintjük, hogy bizony, nem az utolsó módosítással állunk szemben.
Mindez, amit az előbb elmondtam, jelzi azt a feszültséget és azt a bonyolult helyzetet, aminek a megoldását vagy kezelését sokan és sokféleképpen képzelik el. Valószínűleg a jelenlegi módosítási törekvés minden eleme komoly kritikákat fog kapni a vita során, és nagyon sokhoz módosító indítványokat kell majd fűzni; reméljük, ezzel működőképes és tisztességesen funkcionáló törvénnyé fogjuk tudni formálni. Ahhoz azonban, hogy lássuk a problémákat, végig kellene nézni, mi a kimondott célja ennek a törvénymódosítási törekvésnek. Ebben segítséget nyújt az általános indoklás. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy ezen gyorsan végigfussak!
Kimondott célja lehet-e az, hogy létre kell hozni a Történeti Hivatalt? Nem, hiszen a Történeti Hivatalt, 1996-ban módosítással, a Horn-kormány idejében fölállítottuk, működését megkezdte. Célja lehet-e ennek a törvénymódosításnak az általános indokolásban szereplő azon rész, amely úgy hangzik szó szerint, hogy az információs önrendelkezésből fakadó iratbetekintési jog nem értelmezhető úgy, hogy egy jelentés készítője vagy aláírója azon az alapon, hogy neve szerepel az iraton, tehát a jelenleg hatályos differenciálatlan szabályozás alapján érintett, betekinthet az általa készített, de nem róla szóló iratokba. Ezek az iratok a megfigyeltről szóltak, az ő személyes adatait tartalmazzák.
Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy valaki az ügynökök közül el fog menni a Történeti Hivatalba, és azért, mert aláíróként szerepel egy ügyön, amit egyébként ő készített, vagy ő figyelte meg, teljesen mindegy, milyen körülmények között, az érintettet, majd ki fogja kérni, majd saját maga el fogja olvasni, amit korábban ő készített. Lehet ilyen eset, de teljesen értelmetlen.
Azt sem igazán hiszem, hogy kimondottan az a célja ennek a törvénynek, hogy az 1996. július 31-éig keletkezett, a BM különböző szervezetei, jogelőd szervezetei... - föl van sorolva a törvényben részletesen - ezen iratanyagok átadása a Történeti Hivatalnak megtörténjen, hiszen ezek megtörténtek, miniszter úr az expozéjában ezt el is mondta.
Mi lehet az igazi cél? Eljutottunk az általános indoklás végére, ahol azt mondja, az állambiztonság - meg kell egyébként jegyeznem, hogy ez a kifejezés szerencsétlen, miniszter úr, mert itt nemzetbiztonsági szolgálatokról és nemzetbiztonságról van szó, kicserélendő majd - további iratait a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló '95. évi törvény általános szabályai szerint kell megőrizni. Ez már lehet igazi cél. Sőt, ez a cél támogatható is, csak nem azok között a keretek között, ahogy ez a törvénytervezet fölépül és amilyen kritériumokat megfogalmaz. De vegyük ezt a kérdést górcső alá!
Elhangzott itt többektől, hogy létezik a nemzetbiztonsági törvény, de nincs kapcsolat e között a módosítási törekvés és a nemzetbiztonsági törvény között. Rossz hírem van azoknak, akik ezt mondják. A nemzetbiztonsági törvény adatkezeléssel foglalkozó része ugyanis egy zárt egész. Akik ezt ismerik, végigélték, azok tudják, hogy úgy épül föl, hogy önmagában a legtöbb funkciót, a legtöbb jogosítványt a szolgálat főigazgatójához telepíti. A szolgálat főigazgatója nemzetbiztonsági érdekre, valamint személyes érdek védelmére való hivatkozással minden információ kiadását megtagadhatja, minden iratot visszatarthat, és e köré a gondolat köré fűzi föl az iratkezelés általános szabályait a kétharmados nemzetbiztonsági törvény.
Ugyanakkor természetesen szól ez a törvény arról az 50. §-ában, hogy mi az, amit át kell adni a nemzetbiztonsági szolgálatoktól a levéltárnak. Azt mondja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt személyes adatokat haladéktalanul törölni kell, ha a meghatározott idő letelt, amennyire titkosították. A törlési kötelezettség nem vonatkozik azon személyes adatra, amely adathordozóját a levéltári anyagok védelmére vonatkozó jogszabály értelmében levéltári megőrzésre kell átadni.
Ez egyértelmű, de felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ez csak a személyes adatok köre. Álságos az, aki azt állítja, hogy egy szaklevéltár, a történelem vizsgálótükre a jövőben beérheti ezzel. A nemzetbiztonsági szolgálatoknál ugyanis nagyon-nagyon sok olyan információ keletkezik, amelyiknek bizonyos idő elteltével, bizonyos feltételek megléte esetén szaklevéltárban volna a helye, és nem csak személyes adatokról van itt szó. Ezeket az adatokat ugyanakkor ennek a törvénynek, a nemzetbiztonsági törvénynek az adatkezelési része alapján a szolgálatok, ha nem szükségesek, megsemmisítik.
Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdéskört a módosító indítványok megfogalmazása idején közösen kellene nagyító alá venni. Senkinek nem lehet ugyanis érdeke az, hogy a jövőben csak egy nagyon szűk és kifejezetten személyes adatkör kerüljön át a Történeti Hivatalba.
(16.30)
Ebben tehát nyitottak vagyunk, de a megfelelő garanciát, azt, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok dönthessék el, hogy mely adatkör az, amelyik a tevékenységükhöz már nem szükséges és kívül esik a személyes adatok körén, de átadható, ennek a jogosítványait és garanciáit a nemzetbiztonsági szolgálatoknál a főigazgatói körben meg kell teremteni, és be kell építeni módosításként ebbe a törvénybe. Nem ütközik ez, miniszter úr, a Tóth Károly által elmondottakkal. Így jóval több adat kerülhet át a Történeti Hivatalhoz; olyan érdemi adatok, amelyek kortörténeti értékűek lesznek majd egyszer arról, ami történt a '90-es években és az azt követő években. Ez tehát kimondottan a feladata, célja lehet ennek a törvénynek, és úgy érzem, ezzel érdemes közösen foglalkoznunk, félretéve bizonyos presztízsharcokat és megteremteni ezt a lehetőséget.
Egy kellemetlenebb kérdés: mi lehet a törvény kimondatlan célja? Van-e ilyen? Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, van. Ugyanis a törvénytervezet azt mondja az 1. §-ában: "E törvény alkalmazása szempontjából - és akkor sorolja - megfigyelt személy, hivatásos alkalmazott..." Álljunk meg a hálózati személynél! Mit mond itt a tervezet? Azt mondja: "Hálózati személy az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó szervezetek számára megfigyelt személyekről jelentést adott." Ez korrekt, pontos megfogalmazás.
Ugorjunk a (2) bekezdésre, ami azt mondja: "Minden egyes adattal kapcsolatosan - tehát minden egyes adattal kapcsolatosan! - meg kell állapítani azt, hogy az érintett megfigyelt személynek, hivatásos alkalmazottnak, hálózati személynek - azaz ügynöknek - vagy harmadik személynek minősül-e." Ha itt vége lenne ennek a gondolatnak, azt mondom, hogy korrekt, belefér a törvénybe, de folytatódik: "Az érintett jogállását annak vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adat felvétele milyen célt szolgál." Gondoljuk ezt végig! Mi történik?
Van egy adatfelvétel, az adatfelvételben megjelenik valakinek a neve, és ebben az esetben azt lehet mondani, hogy ennek a névnek a birtokosa hálózati személy volt; holott a jelenleg hatályos törvény azt mondja nagyon keményen, hogy több kritériumot kell teljesíteni ahhoz és bemutatni ennek bizonyítékait, hogy valakiről kimondható legyen, hogy hálózati személy, azaz ügynök volt-e. Ez az ügynökbírók feladata.
Mi történik most? Ugyanabban a törvényben, a most hatályos törvény 1. § b) pontjában nagyon szigorúan meg van mondva, hogy milyen kritériumok kellenek ahhoz, hogy valakire rámondható legyen, hogy ügynök, majd ugyanez a törvény a mostani módosítás alapján lehetőséget biztosít egy gumiszabállyal arra, hogy szinte mindenkire, akiről találnak valami iratot, rá lehessen mondani, hogy ügynök volt. Tisztelt képviselőtársaim, ez elfogadhatatlan, jogi nonszensz.
Nem tudom, hol van Dávid Ibolya vagy képviselője, aki egyébként rettenetesen háklis és precíz arra, hogy a kodifikációs munkába ilyenek ne csússzanak bele, aki azt mondta a nemzetbiztonsági törvényre, hogy jogi torzó. Innen üzenem neki, hogy nem vették észre ezt a jogi torzót.
Végezetül személyes indíttatás okán, tisztelt miniszter úr, engedje meg, hogy ezt a 150 évet minősítsem. Emlékeztetném egy néhány évvel ezelőtti vitánkra, amikor ön még az MDF tagjaként MDF-képviselő volt, és igen komoly élharcosa annak a 80 éves titkosításnak, ami az én nevemhez fűződött, és ami egy vitathatatlanul államtitkot hordozó levéllel kapcsolatos. Kérdezem én, hogy lehet leírni ezt a 150 évet úgy, hogy az ember komolyan vegye, és azt mondja, hogy demokratikus jogállamban többet szeretnénk adni, több nyilvánosságot szeretnénk biztosítani mindazoknak, akik érintettek. Ez a kérdés ugyanis arról szól, hogy bizonyos személyi adatok, amelyek megismerése nagyon fontos lehet, mert egy bizonyos ügynöki körre vonatkozik, és nem minősített személyi adatokról van szó, 150 évre elhúzható.
Szeretném Mátrai Márta figyelmébe is ajánlani: a 90 év sem megoldás. Nem fogunk együtt 90 év múlva ott tolongani, hogy ezeket a személyi adatokat megismerjük, de azok sem, akik kíváncsiak rá. Ez tehát mindenféleképpen módosítást igényel, és ez az a kör (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aminek a leszállítása normális mértékre meg kell hogy történjen a törvényben.
Nyitottak vagyunk a módosító indítványok kidolgozásánál, ebben a körben azonban be fogjuk adni az indítványainkat, és a kétharmadosakat csak akkor támogatjuk, ha ezt elfogadja a kormányoldal.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
