DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A mostani tárgyalásunk a harmadik nekifutás ebben a kérdéskörben, tegnap és tegnapelőtt már nekilendültünk a téma tárgyalásának. Érdekes, hadd mondjam meg, hogy amíg tegnap, tegnapelőtt egészen más... (Bauer Tamás közbeszólása.) - igen, éjszakáztunk -, egészen más szemüvegen keresztül láttam ezt a témát, bizonyos fordulat következett be nálam azáltal, hogy megkaptam ma délután bizonyos önkormányzatoktól azokat a véleményeket, amelyeket ők tartanak fontosnak. Úgy érzem - némi túlzással természetesen -, hogy amiről mi beszéltünk, az inkább a mi szempontunkból fontossági sorrend, a vagyonnyilatkozat és a főtisztviselői kar nagyon fontos kérdések, de azokat, akiket ez leginkább érint, az illetmény, az illetménytábla - ha szabad így mondanom -, a pénz az, ami a leginkább érdekel.
Ezt azért mondom el, mert egy kicsit a magam által elkészített mondókát e tekintetben meg kívánom változtatni. Azt gondolom, hogy az, amit Lamperth Mónika képviselőtársam felemlített, hogy meg kellene nézni egy-egy ilyen témán belül, mi az, amit lehetne optimalizálni - ha lehet így mondanom -, ez egy üdvös és jó irány. Ebben a kérdésben ugyanakkor nem vagyunk ebben a helyzetben, mert kellene pontosan tudni azt, hogy mennyi az a pénz - körülbelül tudjuk -, ami ebben az évben és az elkövetkezendő években rendelkezésre áll. Azt gondolom, azon lehetne gondolkozni, hogy ezt a keretet - amelyet mindannyian szeretnénk, ha több lenne, de örülünk annak, hogy ennyi van - a legokosabban, a legjobban optimalizálva tudjuk úgy elosztani, hogy azoknak, akiknek adjuk, tényleg maradéktalan örömet okozzon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ez lényeges dolog, és ebben a gondolatsorban osztom a nézetét. Azt gondolom (Az elnök ismét csenget.), ha valamit ilyen irányba tudunk tenni, akkor partnerek is lehetünk. Köszönöm.
