HADHÁZY SÁNDOR
HADHÁZY SÁNDOR
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Orbán Viktor miniszterelnök úr legutóbbi, úgy a Vigadóban, mint az Országgyűlésben elmondott országértékelő beszédében kitért arra a tényre, hogy a rendszerváltoztatás elmúlt éveiben a polgárok - az őket ért csalódások sorozata következtében - elvesztették hitüket. Hiszen a folyamatosan romló életszínvonal sok családot szegénységbe sodort, a munkanélküliség és a pénzromlás erősen csökkentette a tisztességes munka iránti megbecsülést, a társadalom erősen megosztott lett, jelentősen nőtt a jövedelmek közötti különbség, romlott a közbiztonság. Ezért reményvesztettség, elbizonytalanodás jellemezte a polgárokat. Sokan voltak tehát azok, akik egyfajta nosztalgiával gondoltak a rendszerváltoztatást megelőző évekre.
Mára azonban ez a folyamat megállt, sőt megfordult. A polgárokba kezd visszatérni a hit és a remény, bíznak abban, hogy tisztességes munkával gondoskodni tudnak saját családjukról, gyermekeiket fel tudják nevelni, iskolába tudják járatni, tisztességes polgári életet élhetnek. Mindezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjának megvalósulása biztosítja számukra, hiszen láthatják, hogy a négy évre kitűzött célok jelentős része megvalósult, illetve teljesíthető, az infláció egyszámjegyűvé vált, a gazdasági növekedés folyamatos és európai viszonylatban is kimagasló.
(20.00)
A kormány családpolitikájának köszönhetően életvitelük, létbiztonságuk érezhetően javul, ma már nem csupán a makrogazdasági mutatók javulásáról beszélhetünk, hanem hétköznapjaink, mindennapi életünk során is tapasztalhatjuk ezeket a változásokat.
Azonban ezt a bizalmat tovább kell erősítenünk. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy milyen módon viszonyultunk az állami hatalom megtestesítőihez, az állami hivatalokhoz, emlékezzünk a tanácsi ügyintézésre, a rendőrségre és sorolhatnám ezeket az intézményeket.
Úgy látom, hogy ez az érzés, ellenérzés, fenntartás és bizalmatlanság még ma is részben bennünk van, csak valamelyest tompult és átalakult. Igen, bizalmatlanok és gyanakvók vagyunk ma is, amely rontja környezetünket, rontja a gazdaság teljesítményét, hatékonyságát, lassítja a fejlődési ütemünket, kihatással van egész életünkre. Ezen kell és kívánunk változtatni.
Vissza kell állítani a közszférában dolgozók megbecsülését is. Ma különösen nagy szükség van jól képzett és megbecsült, hivatástudattal rendelkező közigazgatási szakemberekre és bizalmi légkörre, hiszen a jogszabályi változások igen jelentősen felgyorsultak, és ezeknek a folyton változó feltételeknek meg kell felelni. Vissza kell állítani tehát a közigazgatásban dolgozók megbecsülését, el kell érni, hogy oda jól képzett és emberileg alkalmas személyek kerüljenek. Ez pedig csak egy életpályarendszer kidolgozásával és bevezetésével lehetséges.
Az elmúlt év októberében Visegrád adott otthont a "Fiatal köztisztviselők az európai integrációért" című sikeres konferenciának, amelynek fővédnöke dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr volt. A konferencián jelen voltak a közszolgálatban országos reprezentációval rendelkező szakmai szervezetek vezetői, úgy a magyar köztisztviselők és közalkalmazottak szakszervezete, valamint a magyar közigazgatási kar részéről.
Felhívták a figyelmet arra, hogy jelenleg a közigazgatásban dolgozók körében a 35 év alattiak aránya csupán mintegy 6-8 százalék. A jelen lévő mintegy 200 köztisztviselő arra kereste a választ, hogy a kormány által kidolgozott törvénymódosító javaslat hoz-e számukra erkölcsi és anyagi megbecsülést, eléri-e azt, hogy a fiatalok körében vonzó legyen a közszolgálati pálya. Ezzel kapcsolatban egyértelmű állásfoglalás született: igen, szükség van egy életpályarendszer kidolgozására és bevezetésére.
Ezt erősíti többek között a köztisztviselők érdekegyeztető fóruma munkavállalói oldalának soros elnöke által írt állásfoglalás is, amelyből most idézek néhány gondolatot: "Továbbra is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a módosítást rendkívül nagy jelentőségűnek tartjuk, felfokozott várakozás előzi meg a közigazgatásban dolgozók részéről." Azt írja továbbá: "Az életpálya kialakítására vonatkozó, az anyagi és erkölcsi megbecsülést biztosító javaslatokkal egyetértünk, a kormány ez irányú módosításait változatlanul támogatjuk."
A kormány - gondos előkészítő munkát végezve - előkészítette a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a kapcsolódó jogszabályok módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet T/3690. számú törvényjavaslatként terjesztett a tisztelt Ház elé.
A polgári demokráciákban a közszolgálati rendszer két markáns formáját ismerhetjük. Az egyik az úgynevezett zárt közszolgálati rendszer, ahol a köztisztviselő előtt egy tervezhető jövőkép áll, általában határozatlan idejű kinevezésre számíthat, előmenetelét és díjazását jogszabályok határozzák meg, kevésbé függ a mindenkori politikai erőviszonyoktól; míg a másik az úgynevezett nyitott rendszer, ahol a köztisztviselő határozott időre, a kormány, illetve a választott testület megbízatásának időtartamára kapja kinevezését, és jogviszonyuk, előmenetelük a politikától, a választásoktól függ.
Az 1992. évi XXIII. törvény és a mostani módosítás is a zárt, a politikától, a választási eredményektől gyakorlatilag független, érdemeken alapuló előmeneteli rendszert testesíti meg. A törvénytervezet eddig egyedülálló módon definiálja a közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával összefüggő feladatokat ellátó köztisztviselő fogalmát, amely szerint a köztisztviselő feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki érdemi döntésre előkészíti a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket, illetve felhatalmazás esetén a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rá bízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért, és munkaterületén munkáját a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzésének érvényesítéséért, a munkaköri leírásban részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat - a kapott utasítások és határidők figyelembevételével - a jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi.
Kiveszi a törvény hatálya alól az úgynevezett III. és IV. kategóriát, azaz az ügykezelőket és a fizikai munkakörben dolgozókat. A törvényjavaslat az egész köztisztviselői karra kiterjedően is fontos célokat határoz meg. A közigazgatás megbecsülésének növelését kívánja elérni, a köztisztviselők szakmai felkészültségének, etikai fegyelmének, mobilitásuk, valamint a teljesítményükhöz igazodó rugalmasabb, differenciáltabb javadalmazásuk számottevő javításával.
A közszolgálat nem hasonlatos egy vállalati munkaviszonyhoz. A dolgozó nem a cég nyereségének növelésében érdekelt, ezért előmenetelét és ehhez tartozóan javadalmazását is más módon kell megoldani. Ezt egy új fogalom bevezetésével és a gyakorlatba ültetésével kívánja kezelni a törvényjavaslat, mégpedig a közszolgálati életpályarendszer kialakításával.
A javaslat következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy többletjuttatás, rendkívüli illetményemelés kizárólag kiemelkedő teljesítmény alapján adható. Az anyagi és erkölcsi elismerés alapja a rendszeresen elvégzendő teljesítményértékelés egyrészt a minősítés keretében, másrészt általában véve a minősítések között. Ez azt jelenti, hogy a szervezetépítéssel, karriergondozással járó vezetői feladatok és felelősség megnövekednek, és más szemléletet és nagyobb munkaterhelést kívánnak a vezetőktől a személyzeti teendők.
A törvényjavaslat 36. §-a tartalmazza a köztisztviselő teljesítményének értékelése, minősítése szabályait. Ebből látható, hogy a szervezet vezetőjének sokkal több feladata lesz a törvény hatálybalépését követően, mint korábban, amely kifejezetten vezetői, irányítási feladatbővülést eredményez. Az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén hallhattunk olyan véleményeket, hogy ez szinte megoldhatatlan feladatot ró a vezetőre, hiszen valamennyi dolgozója tekintetében ki kell dolgozni az adott tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselővel szemben támasztott követelményeket. Ezen az aggályon némiképp csodálkozom, mert hiszen egy vezető feladata elsődlegesen az irányítási feladatok ellátása, a feladatok szétosztása, meghatározása, illetve az elvégzett munka értékelése. Ez persze időt, energiát, felkészültséget kíván, aminek meg kell felelni. Éppen ezért igen szigorúak a törvényjavaslatnak a vezető beosztású köztisztviselők szakmai színvonalára, végzettségére vonatkozó előírásai. Vezető személy csak felsőfokú végzettségű, közigazgatási szakvizsgával, megfelelő felkészültséggel rendelkező dolgozó lehet.
Néhány olyan kérdésről is szólnom kell, amely számomra problémát jelent, és az önkormányzati hivatalokat érinti. Ilyen többek között a munkaidőre vonatkozó nagyon egyértelmű és szigorú rendelkezés. Itt a gondot abban látom, hogy vannak olyan települések, ahol jelentős azon ügyfelek száma, akik nem helyben élnek, hanem például nyaralójuk van az adott településeken. Sok hivatal olyan ügyfélfogadási gyakorlatot alakított ki az elmúlt években, amely igazodik ezen igényekhez, nyújtott ügyfélfogadási rend, amely egyértelműen a polgárok érdekeit szolgálja.
Megfontolandó továbbá az egyéb juttatások körében például a ruhapénz juttatásának módja is, hiszen jogos elvárás a dolgozóval szemben a jó megjelenés, hiszen emberekkel foglalkozik.
(20.10)
Nem világos számomra az, hogy például a vízügyi igazgatóságok és más, hatósági feladatokat is ellátó szervezetek dolgozói a jövőben köztisztviselőknek minősülnek-e. Úgy gondolom, hogy ezekben a kérdésekben esetleg módosító indítványok benyújtására lehet szükség.
A törvényjavaslat összességében biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a közigazgatás személyi állománya az ezredforduló kihívásainak megfelelni képes, korszerűen gondolkodó, etikusan cselekvő, öntudatos és a társadalom széles körének megbecsülését kiváltó köztisztviselői karrá váljon. Mindez a polgárok szolgálata mellett a közigazgatás nyitottságát és átláthatóságát erősíti.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
