DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan problémát tárgyalunk most, amely Európa elkövetkező ötven évének egyik legkomplikáltabb, legsúlyosabb, legbonyolultabb problémája lesz; már most az, tisztelt Ház. Sajnálatos, hogy ilyen foghíjas Ház előtt beszélünk ilyen fontos kérdésről, amely tényleg egy nemzeti stratégia része, vagy ahogy a kormánypárti oldalon szokták mondani, egy nemzetpolitika részét kell hogy képezze, hiszen itt nem egyszerű rendészeti kérdésről van szó. Amiben nekem vitám van, az nem maga a normaszöveg; ott néhány módosító javaslatunk lesz, de alapvetően elfogadhatónak tartom ezt a mostani módosítást.
Gondom inkább azzal van, hogy nem eléggé komplex és nem eléggé civil. Gál Zoltán, a Szocialista Párt vezérszónokaként erre már utalt, és a nem eléggé civil alatt én többek között azt is értem, hogy szervezetileg nem biztos, hogy ott kell lennie annak a hivatalnak, ahol van, hanem sokkal inkább lenne helye, mondjuk, a kancellária mellett működni, ezzel is érzékeltetve, hogy szét kell választani a rendészeti, a rendőrségi, a határőrizeti feladatokat, a menekültügyi, állampolgársági, integrációs... - amiről nem is beszélünk, hiszen a külföldiek integrációjáról ma még lényegében nem is nagyon esett szó.
Az indoklást nem tartom igazán szerencsésnek, mert nem az Európai Unió jogharmonizációja miatt kell ezeket a törvényeket módosítani, hanem azért, mert szükség van rá - ha úgy tetszik - nemzeti érdekből. Először is azért, mert Magyarország migrációs helyzete egy közepes migrációs nyomásnak kitett ország, szó sincs arról, ami itt ma elhangzott, hogy miféle különleges státusban lennénk, mintha már egy menekülttábor lenne az egész ország.
(12.20)
Ha összehasonlítjuk az adatainkat Ausztriával vagy más hozzánk hasonló országokkal, akkor láthatjuk, hogy tulajdonképpen semmivel sem vagyunk rosszabb, nehezebb helyzetben, főképp azért nem, mert nem mi vagyunk a célország, ahogy az elhangzott, mi elsősorban tranzitország vagyunk. Tehát nem kellene a magyar lakosságban azt a látszatot kelteni, hogy azért vannak problémáink, mert elözönlenek bennünket az idegenek és a külföldiek.
Azért is lenne fontos és jó erről társadalmi közbeszédet folytatni, mert a társadalom e tekintetben is tele van zavarral. Teljesen osztom azt a mérsékelt véleményt, ahogy Kósáné dr. Kovács Magda, az emberi jogi bizottság elnök asszonya fogalmazott. Mindig visszautasítom, ha azt mondják, hogy idegengyűlölet van Magyarországon. De ebből nem az következik, hogy ne lennének aggasztó jelenségek vagy idegengyűlöletre utaló jelek; nem az következik, hogy a politikai elitnek nem kell állandóan, fokozottan odafigyelni, különösképpen arra, hogy némely szélsőséges politikai erők - lásd akár a mai nap - megpróbálják ezt a témát is idegenellenességre, idegengyűlöletre felhasználni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a közvélemény előtt tisztázzuk: az idegeneknek, a külföldieknek nagyon sokféle típusa van. Tisztázni kell, ki az, aki legálisan jön be, ki az, aki illegálisan; ki a kényszervándorló, ki az önkéntes vándorló; ki az, akit tényleg be kell fogadni. Teljesen egyetértek a Fidesz szónokaival abban, hogy aki származása, politikai hozzáállása, vallása, életének veszélyeztetése miatt menekül hozzánk, azt mint menekültet be kell fogadnunk. Ezt természetesen - mint minden országban, Magyarországon is - mindenkor mérlegeli a megfelelő hivatal. Ez emberi jogi kérdés.
Tehát a menedékkérőket, menekülteket el kell választani a munkavállalóktól, és nagyon komoly különbséget kell tenni közöttük, mert az egyik emberi jogi kérdés, a másik pedig a magyar munkaerőpiac szükségletének a kérdése, ami összetett kérdés. Vagyis foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, képviselőtársaim, mert nőni fog a migráció. Nem úgy, ahogy ezzel itt némelyek fenyegetnek, hanem teljesen logikusan. Az Európai Unió tagja leszünk, remélhetőleg nőni fog a bérszínvonal, ennek lesz egy szívó hatása, tehát mindenképpen célországgá válunk, de attól nem kell tartani, hogy tömegesen.
Van még egy harmadik elem is. Azoknak mondom, akik annyira féltik a nemzetet és a magyarságot, hogy sajnos tényleg van egy drámai demográfiai csökkenés, nemcsak Közép-Európában, hanem Nyugat-Európában is. És ez valóban európai probléma, hölgyeim és uraim! Nemrégiben jártam az Európa Tanács keretében Hágában egy nemzetközi tanácskozáson, ahol elhangzott, hogy Hágában már most 30 százalék a külföldiek aránya, ami 25 év múlva Hollandiának ebben a városában 50 százaléknál is több lesz. Ez nagy és komoly európai probléma. Magyarország demográfiai csökkenése miatt nem tudunk kitérni az elől a kérdés elől, hogy hogyan fogjuk Magyarország munkaerő-szükségletét kielégíteni, megoldani. A határon túli magyarokról szóló törvénynek is ez lesz az egyik fő kérdése, és ez az a dilemma, amiről érdemes lenne igazi pártközi és társadalmi vitát folytatni, mert élesen ütközik az az érdek, hogy szülőföldön maradjanak a határon túli magyarok, és az, hogy Magyarországnak egy-két évtizeden belül komoly munkaerő-szükségletet kell kielégíteni. S egyikünk zsebében sincs ott a bölcsek köve, hogy jó megoldást találjunk. Itt két alapelv lehetséges: a fokozatosság és az ellenőrizhetőség.
Van még egy további elem, amiről többen szóltak, hogy az európai uniós tagság jogharmonizációt igényel. Az indoklás így szól, ám szerintem szerencsésebb lett volna nem csak és elsősorban nem erre utalni. De ezt is elfogadom, mert ez is teljesen helytálló indok, az indokok egyike.
Itt csatlakoznék ahhoz a vitához, hogy időszerű-e vagy sem. Lehet, hogy az Európai Unió formálisan most nem várja el tőlünk, hogy ezt megtegyük, de politikailag - Európa-politikailag, nemzetközi szempontból és hazai érdekek alapján - én mindenképpen hasznosnak tartom, hogy ezt napirendre tűztük. Kósáné Kovács Magda részben utalt arra, hogy emberi jogi szempontból ki kell javítanunk néhány olyan dolgot, amit az ENSZ menekültügyi főbiztosa vagy emberi jogvédő szervezetek joggal bíráltak.
Az, hogy az Európai Unió hogyan fogja kialakítani a maga migrációs politikáját, nehéz kérdés. Szerintem nem lett volna helyes erre várni - itt megint utalnék Európa tanácsi és más tapasztalataimra -, mert nem lehet tudni, hogy hogyan alakul az Európai Unió migrációs politikája, de nem lesz ettől gyökeresen más. Épp az előbb említett okoknál fogva szerencsés lenne, ha egyszer majd úgy tárgyalná ezt a tisztelt Ház, hogy a közvélemény is jobban odafigyel ezekre a kérdésekre, mert nagyon jó lenne a közvélemény előtt tisztázni, hogy nem öntenek el bennünket az idegenek, nem igaz az, hogy mi menekülttábor lennénk, tehát nem igazak azok a mítoszok, amelyek az elmúlt tíz év szociális lecsúszása következtében nagyon sok emberben benne vannak, vagy az élelmiszeripar külföldi privatizációja, a privatizációs anomáliák kapcsán benne van az emberekben teljesen homogén, tényleges fenntartásként, holott nagyon világosan meg kellene győzni a közvéleményt, hogy itt különböző kategóriákról van szó. Hadd mondjak egy példát.
Tisztelt Ház! Itt van ez a közel százezer - senki nem tudja, mennyi - feketemunkás, döntően határon túli magyar, de van köztük román és ukrán is. E tekintetben kétarcúak vagyunk. Meg kellene mondani a közvéleménynek, hogy az utóbbi években Budapesten a csatornákat és az építkezési munkákat nagyrészt csángók, ukránok, románok és romák végezték el. Szükség van erre a munkára? Igenis szükség van! Abban nem nagyon lesz vitánk a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény kapcsán, hogy ezt megpróbáljuk a három hónapos kvótával legalizálni. Nem valószínű, hogy sikerül kiszürkíteni, de teszünk rá egy kísérletet. Tehát szükség van erre a munkára. Akkor miért viselkedünk így, miért nem mondjuk meg a társadalomnak, miért nem beszélünk őszintén, tisztán arról, hogy ezekre a munkákra szükség van, és nem azért van munkanélküliség, mert itt vannak ezek a munkavállalók?! A saját körzetemből, Felső-Bácskából is pontosan tudom, hogy bár drámaian magas, 20 százalékos a munkanélküliség, mégsem találnak napszámost a mezőgazdaságban, sokszor Erdélyből kell hívni.
Nem ártana, ha ezekről a kérdésekről végre úgy beszélnénk, hogy a közvéleményt is megpróbálnánk meggyőzni, mert egy csomó fenntartás van. Nagyon nehéz úgy bármiféle állampolgársági, menekültügyi munkát végezni, ha nincs mögötte a közvélemény támogatása, és a társadalom nem érti meg ezeket a problémákat. Mellesleg Nyugat-Európa ugyanezekkel a gondokkal küzd. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy mi, demokratikus pártok ne engedjük át a terepet a szélsőségeseknek, és ezekről a kérdésekről őszintén beszéljünk. Őszintén, differenciáltan, árnyaltan, de beszéljünk róla, mert a ki nem beszélt gondolatokat könnyen ki lehet forgatni.
Tisztelt Ház! Nagyon fontosnak tartanám azt, amire már utaltunk, hogy kellene egy középtávú vagy akár hosszú távú migrációs - vagy mondjuk szép magyar szóval: népmozgási - stratégia, amelynek a keretében ezeket a kérdéseket megtárgyaljuk, megvitatjuk. Szó esett ma már a kínaiakról. Senki nem tudja pontosan, hány kínai él Magyarországon, 20 ezerre becsülik az itt élő kínaiak számát. Szükség van-e arra a tevékenységre, amit ezek a kínaiak itt végeznek? E tekintetben megint kétarcú a társadalom, mert egyrészt benne van, hogy ki a kínaiakkal - vannak ilyen hangok -, másrészt pedig a legszegényebb rétegek bizony elmennek a kínai piacra, mert áron alul vagy lényegesen olcsóbban tudnak beszerezni dolgokat.
(12.30)
Most nem is beszélek a kínai orvosról, aki az akupunktúrát nem azon a szinten tudja művelni, mint azok, akik itt féléves tanfolyamon tanulják meg. Tehát bizonyos dolgokra szükség van, de akkor ezzel szembe kellene nézni egy ilyen stratégia keretében.
Azt én nem javaslom, hogy kvótát állapítsunk meg; vannak ilyen hangok, hogy kellenek kvóták. De azt végig lehet gondolni, hogy mekkora az a nagyságrend, amit Magyarország szervesen tud integrálni. A kvóta kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy tudjuk jól, Svájcban volt egy népszavazás: Svájcban rendkívül magas, 19 százalék a külföldiek aránya; Németországban ez 9 százalék, Franciaországban 7 százalék, Hollandiában 10 százalék. Tehát amikor azt hisszük, hogy milyen sok nálunk a külföldi és az idegen, akkor a mi 1-2 százalékunk egészen más nagyságrend. Ebből nem az következik, hogy ne foglalkozzunk már most ezekkel a kérdésekkel, mert Nyugat-Európa épp ott rontotta el, hogy azt hitte, beengedi a több millió vendégmunkást, és azok majd szépen hazamennek. Hát nem mentek haza. Tehát ezeket a kérdéseket igenis most, időben kell kezelni, és azért tartom fontosnak ezt a mostani törvényt, mert e tekintetben előrelépést jelent.
Még egy dolog: nagyon sok az eljárási anomália, a szabálytalanság, sok mindenben nincsenek világos kritériumok. Szeretném a hivatalnak megköszönni azt a segítséget, amit államtitkár koromban nyújtottak, de ezzel együtt nem megnyugtató, nincs világos kritériumrendszer a letelepedésnél, a munkavállalásnál, sok a packázás. Most nem általánosítani akarok, ez a feladat még ránk vár. A mostani módosítás ezt még nem fogja megoldani, holott egy tudatos népmozgási stratégiának ezt a kérdést is kezelni kell. Hosszasan tudnám sorolni, mik azok a problémák, amelyekkel akár áttelepülő magyarok hozzám fordulnak, akár letelepedési engedély, bevándorlás, munkavállalás esetében - önök ezeket jól ismerik. Ezen a téren is tovább kell lépni.
Tisztelt Ház! Ha ez a vita hozzájárul ahhoz, hogy a magyar társadalom világosabban, pontosabban lássa ezeket a kérdéseket, kevesebb emberi jogi probléma lesz a menedékesekkel, menekültekkel, és ha végre el tudnánk lépni az integrálásuk irányába is, amiről szinte nem esett szó és nem foglalkozunk vele, ami nem is törvénykezési kérdés, akkor azt hiszem, Magyarország meg fog felelni annak, hogy tényleg a legjobb hagyományaink szellemében befogadó ország voltunk és maradunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
