IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "Szent István a vegyes nemzetiségű országot mondotta erősnek. Aligha van tizenkét éven felüli gyermek, akinek ezt a tételt a fejébe ne kalapálták volna. Líra: akik terjesztik, más népből jöttek s azt akarják bebizonyítani, milyen jól járt velük a magyar nemzet. Egy középkori s egy modern ország viszonyait így összelírizálni nem lehet. A középkori állam nemzetiségeinek ugyanis külön alkotmányuk, külön elhatárolt létük volt, külön kockák voltak egy mozaikban, a magyarságba a hazafi színe alatt nem lophatták be magukat, csoportérdekeiket és ellenséges lírájukat rá nem erőszakolhatták. Mernénk mi azt a világos helyzetet követelni, ami a Szent István vegyesfajú államában volt - milyen ahisztórikusak lennénk egyszeriben." Németh László írta le ezeket a gondolatokat már 1939-ben arról, miként forgatnak ki bennünket múltunkból.
Valóban, a magyar nemzet története befogadások története. De különbséget kell tennünk a külső kényszer és a belső kényszer, a külső akarat és a magyar akarat szerinti befogadás között. Különbséget kell tennünk a IV. Béla-i befogadás és a Habsburg-hatalom által irányított külső kényszer szerinti befogadás között. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem értjük meg Trianon tragédiáját sem, nem értjük meg azt a bennszülötti sorsot, amely igenis az esetek döntő többségében magányt jelentett a magyar ember számára.
Avítt nemzettudatról beszélni éppen azoknak, akik avítt internacionalizmust hirdettek évtizedeken keresztül, véleményünk szerint nem ildomos. Avítt nemzettudatnak minősíteni mindazt, ami nekik a múltból nem tetszik, válogatni, mazsolázni belőle, és éppen olyan múltat fabrikálni a nemzetnek, mely az ő érdekeiket vagy az általuk képviseltek érdekeit szolgálja, semmiképpen nem fogadható el. Egy néphez egyetlenegy múlt tartozik. Ezt a múltat kell megírni, ezt a múltat kell hitelesen a nemzet elé tárni.
Mit tudnak önök a mi magányunkról? Mit jelentett a magyar magány 1956-ban? Mit jelentett a magyar magány a legnagyobb betelepítési hullám idején, a Rákóczi-szabadságharc leverését követően? Az egyik bujdosót hadd idézzem, Mikest: "Egyedül hallgatom tenger mormolását, tenger habja felett futó szél zúgását, egyedül, egyedül a bujdosók közül nagy Törökországban. Erdély felé mutat, hogy minden virágon tarka pillangóként első ifjúságom emléki repkednek."
A magány az összes határon túli magyar és honi magyar esetében valóság volt, és még mindig valóság. Nem tudat kérdése, hanem a valóság tényszerű elfogadása az arról történő tudomásulvétel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nekünk csüggedésbe, depresszióba kellene süllyednünk, hiszen valljuk: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Magányos egyetlenegy ember s egyetlenegy nép sem lehet a világtörténelemben mindaddig, amíg Isten istenségét elfogadjuk, amióta a testet öltött Isten meghirdette: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Új nemzettudatot tehát nem lehet szövetségi álmokkal gyártani, hanem a magányt kell igazán feltárni, és ha kell, felszámolni. Mint ahogyan nem lehet új nemzettudatot sem gyártani, a kirekesztés és a szociális szolidaritás ellentétpárjának hamis beállításával sem.
Szociális szolidaritásról beszélni azoknak, akik a kommunisztikus állameszme letéteményeseiként minden szociális szolidaritást lejárattak, és később minden magyar szolidaritást lábbal tiportak, megint csak nem ildomos. Kirekesztésről beszélni olyan történelmi vonatkozásokban, miszerint magunkból több százezer más vallású honfitársunkat taszítottuk ki, annak a magyarellenes utolsó Hitler-csatlós vérvádnak a fenntartását és hangoztatását jelenti, mely az idegen szálláscsinálásnak egyik legjobb módszere.
Magyarország 1944. március 19-én elveszítette nemzeti szuverenitását, tehát nem mi taszítottuk ki a más vallásúakat. Ezt történelmi tényként feltétlenül el kell mondanunk. Noha azt is meg kell vallanunk természetesen, hogy voltak a magyar nemzet tagjai közül is olyanok, sajnos, akik ebben a kitaszítási folyamatban részt vettek, de ezt általánosítva az egész magyar nemzetre testálni helytelen, avítt történelemszemlélet.
Minden törvénynek, így minden törvénymódosításnak alapvető célja kell hogy legyen, hogy a társadalmi, állami, közösségi élet általa szabályozni kívánt területén világos helyzetet teremtsen. A kis vagy több esetben igencsak szélesre tárt kapuk, az adott szabályozás szempontjából döntő jelentőségű területek érintetlenül hagyása a zavarosban halászás kaotikus állapotát idézheti elő vagy tarthatja fenn, nemegyszer dominóelvként borítva fel a törvény által egyébként jól megfogalmazott, a vélhetően eredeti törvényalkotói szándék szerinti rendelkezések többségét is.
A rendszerváltás elsikkasztásának útja hiányos, illetve meg nem született törvényekkel legalább annyira ki van kövezve, mint elfogadott törvények következetes végre nem hajtásával, be nem tartásával, a végrehajtói hatalom mérhetetlen gyengeségének megannyi beteges tünetével.
Azért tartottam szükségesnek mindezt előrebocsátani, mert az előttünk fekvő törvénycsomag tartalmát a jelenleg hatályos törvényi szabályozás hatékonysága, az annak révén kialakult valóság szempontjából kell elsőrendűen vizsgálni. A Magyar Igazság és Élet Pártja súlyos tényként értékeli, hogy a nemzeti létünket, állami szuverenitásunkat alapjaiban érintő törvénycsomag, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény, a menedékjogról szóló '97. évi CXXXIX. törvény, és a határőrizetről és határőrségről szóló '97. évi XXXII. törvény módosítási javaslatai, illetve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat majdhogynem derült égből villámcsapásként került beterjesztésre.
Álláspontunk szerint erre nem lehet indok egyetlen nemzetközi szerződésben történt kötelezettségvállalásunkra való hivatkozás sem, mintha ez felmentést adhatna nekünk, hogy körültekintően mérlegeljünk, mert a döntést, mint hajdan az internacionalizmus béke és szocializmus sínpárja, már korábban kényszerpályára helyezte a nemzetközi realitás. A MIÉP csakis a világos helyzet megteremtésében érdekelt, s frakciónk meglátása szerint legalábbis aggályos, hogy a törvénycsomag, ha elfogadásra kerül, mindenestül alkalmasnak bizonyul-e ennek előmozdítására.
A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat megítélésünk szerint több ponton a trójai falóra emlékeztet. Ki kell mondanunk, Magyarországra nézve rendkívüli veszélyekkel jár, ha nem tud hatásosan fellépni azzal a rendkívüli migrációs nyomással szemben, melynek igen súlyos társadalmi feszültségekhez vezető következményeit épp az Európai Unió tagállamainak e területen megnyilvánuló elégtelen - mert liberális - gyakorlatában vehetjük nem mindennapi tanulságként szemügyre.
(11.10)
Nem magyar, hanem azzal ellentétes, európai uniós érdek, hogy Magyarország mintegy az Európai Unió védőbástyájaként felfogja a keletről nyugat felé irányuló migráció jelentős részét.
A MIÉP az eddig érvényesülő gyakorlatot is teljesen alkalmatlannak tartja a tekintetben, hogy a Magyar Köztársaság el tudja kerülni, hogy Európa menekülttábora legyen. Budapestnek már van kínai negyede, az etnikai megalapozottságú maffiák térnyerése az őshonos népesség békés életrendjét alapjaiban fenyegeti. Súlyos demográfiai helyzetünk orvoslása érdekében megtett elégtelen intézkedéseink nyomán szoktatnak bennünket a betelepítési kényszer gondolatához azok, akik közül sokaknál személyes felelősség állapítható meg a világtörténelemben békeidőben egyedülálló népességfogyás előidézéséért. Akik mindezt figyelmen kívül hagyják, az idegenség legfőbb honi szálláscsinálóinak biztosítanak szabad mozgásteret emberi jogi köntösbe, humanitárius megfontolás álcájába bújtatott magyarellenességük kiteljesedéséhez. Utalnék azokra a részekre, amelyek a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslatban esetlegesen a szálláscsináló nemzetidegenségnek kedveznek.
Az 5. § részletesen felsorolja a beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezet igazolási lehetőségeit. A paragrafus f) pontjában más, hitelt érdemlő módon is lehetségesnek tartja a törvény eme anyagifedezet-igazolást. Jogilag megfoghatatlan a megfogalmazás, nem tudjuk meg, mi lehet ez a más, hitelt érdemlőnek tartott mód; meglátásunk szerint ez feleslegessé teheti az egész paragrafust, "szabad a vásár!" felkiáltással.
A 8. § felsorolása szerint csak akkor fogadható el, ha a "nemzeti vízum" fogalmával kiegészül, enélkül nemzeti érdekeinkkel szöges ellentétben állna a törvényjavaslat vízumról szóló részének elfogadása.
A 11. § rendkívüli méltánylást érdemlő körülmény esetében kormányrendeletben meghatározott módon lehetővé teszi a vízumkérelem személyes benyújtása alóli eltekintést. Megint csak nem tudjuk, milyen törvényalkotói szándék áll mögötte, éppen ezért a rendkívüli méltánylást érdemlő körülményeket a törvényben szerintünk taxatíve fel kell sorolni.
Már eddig is különösen súlyos következményekkel járt az a gyakorlat, amelyet a 12. § c) pontjában kíván a javaslat az Országgyűléssel szentesíttetni, miszerint a külföldi tartózkodási vízum iránti kérelme akkor is teljesíthető, ha nem tartozik a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvény hatálya alá, de tevékenysége a Magyar Köztársaság számára gazdasági haszonnal jár, ha tudományos, illetőleg kulturális értéket képvisel.
Hogy mi járhat gazdasági haszonnal, arról a magyar társadalom döntő többségének szomorú élettapasztalatai vannak. Nem járulhatunk hozzá ennek a megint csak szubjektív megítélést megengedő kivételnek a biztosításához, amikor az objektivitás annak kimondására késztet, hogy megálljt parancsoljunk a külföldiek gazdasági hasznot fenékig lefölöző, országot kifosztó jövedelemszerző tevékenységének - tisztelet a kivételnek. Egyébként a "kulturális érték" is megfoghatatlan fogalom, hogy milyen szempontból érték és mely szempontból nem; van némi fogalmunk a Nyugat felől felénk áramló kultúrszennyről is. Ugyanakkor támogatjuk a családi együttélést biztosítását, ha a magyar állampolgár Magyarországon tartózkodó házastársáról vagy gyermekéről vagy a házastárs gyermekéről van szó; minden más esetben indokolatlan a tartózkodási engedély jogosultságának, a törvény általános rendelkezései alóli mentesség részleges megadása is.
A 15. § a befogadott, a menekültügyi hatóságtól menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérő személy esetében humanitárius megfontolásból a tartózkodási engedéllyel való automatikus ellátást írja elő. Szükségesnek tartjuk a nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdekből a hatóságokkal a bizonyítást jelentősen elősegítő módon együttműködő személyek esetében megjelenő mérlegelési jogkör biztosítását a fentebb említett két csoport esetében is, természetesen a hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság jogkörébe utalva.
A letelepedési engedéllyel kapcsolatban jelezzük: nem tartjuk elégségesnek, ha a külföldi a 18. § b) pontja szerint magyarországi lakhatását és megélhetésének biztosított voltát bizonyítja. Ehelyett javasoljuk az ideiglenes vagy állandó magyarországi lakóhellyel történő rendelkezés bizonyítását, a széles körű visszaélések és tömeges méretű betelepedések megakadályozása végett.
A menedékjogról szóló '97. évi CXXXIX. törvény módosítását csak a hivatkozott nemzetközi szerződéseken alapuló kötelezettségvállalásaink teljesítése mértékében tudjuk támogatni. Minden olyan törekvést, amely az államigazgatás törvényes működését, a magyar állampolgárok biztonságát a legcsekélyebb mértékben is veszélyezteti, meg kell akadályozni. Nem értünk egyet a közösségi szállásokon való kötelező tartózkodás időtartamának drasztikus csökkentésével és azzal az érvvel, miszerint a magyar állam jár jól, ha engedélyezi az ott tartózkodók mihamarabbi munkavégzését. A magyar állami költségvetéshez a magyar adófizető polgárok járulnak hozzá, így a munkaerőpiacról történő esetenkénti, esetleges kiszorításuk nem lehet állami érdek. A drasztikus csökkentés - és ez a döntő - a migrációs hullám felerősödését vonhatja maga után, végképp lehetetlenné téve a szakszerű és körültekintő ügyintézést.
Ami a határőrizetről és a határőrségről szóló törvénymódosítási javaslatot illeti, a schengeni végrehajtási egyezmény részes államai belső és külső határainak új fogalomrendszere, annak bevezetése elfogadhatatlan, még akkor is, ha a belső és külső határok megkülönböztetésére csak az Európai Unió Tanácsának Magyarország teljes jogú tagságáról hozott döntését követően kerül sor. Státustörvény nélkül a schengeni rendszerhez történő csatlakozás az egy és oszthatatlan magyar nemzet számára zsákbamacska vagy épp mélybeugrás, a magyar kormány minden pozitív szándéka mellett is. Tudjuk, itt sem mindenki érdekelt a magyar nemzeti önrendelkezést legalább részlegesen lehetővé tevő státustörvény elfogadásában.
Noha az illegális bevándorlást némileg talán fékezné a schengeni rendszer hatálybalépése, de belső határról beszélni a nemzeti vízum bevezetésének komoly szándékával, ha elvileg nem is, de gyakorlatilag lehetetlen, hiszen épp a nemzeti vízum miatt nem lehet majd belátható időn belül megszüntetni a határőrizetet a belső határokon az Európai Unió elvárásai értelmében. Egyébként is az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk szándéka egyre inkább a viszonzatlan vonzalom kategóriájába tartozik, jogharmonizáció ide vagy oda.
A Magyar Igazság és Élet Pártja álláspontja szerint a schengeni határok Magyarország keleti határaival való egybeolvadásával olyan anyagi áldozatot vállalunk, amelyhez az Európai Unió nem járul hozzá. Egykor Európa a török elleni harcot szorgalmazta, de lényegileg 150 éven keresztül nem járultak hozzá a keresztény kultúrkörhöz tartozó államok, így önmaga megvédéséhez sem, sem katonával, sem pénzzel. A Nyugat most is szorgalmazza, hogy az ő védőbástyája legyünk a Kelet felől jövő migrációval szemben. Szükségesnek tartjuk, hogy erős és szigorú határőrizete legyen az országnak, de az Európai Unióba történő belépésig - ha egyáltalán megtörténik - ne Brüsszel, hanem Budapest határozza meg megvalósításának a legcélravezetőbb és leghatékonyabb módját.
A magyar állampolgárságról szóló '93. évi LV. törvény módosításának 6. § (1) bekezdése a magyar állampolgárság visszavonhatóságáról szól. Ha valaki valótlan adatot közöl, tényeket elhallgat, hatóságot félrevezet, akkor az állampolgárság visszavonására nézve nem lehet mérlegelési lehetőség, törvénytelenség esetén az állampolgárságot vissza kell vonni. A visszavonás lehetőségének megszűnését nem a magyar állampolgárság megszerzésétől számított 10, hanem legalább 15 év letelte után tartjuk célszerűnek.
A 9. § (6) bekezdése a kérelmező meghatalmazottja által történő eljárást teszi lehetővé; ehelyett kizárólag az alkotmányos alapismeretek vizsgájánál biztosított felmentési esetekben kellene megadni kizárólag a személyes eljárás alóli mentességet.
A Magyar Igazság és Élet Pártja összességében nem a törvénycsomagot utasítja el - bár az általam érintett pontokban történő módosítások nélkül és különösképpen további, ultraliberális puhításokkal elfogadhatatlannak tartanánk -, hanem annak tárgyalási időszerűtlenségét állapítja meg. A jó nemzetközi bizonyítványhoz talán nem, de történelmi múltunk örökségéhez feltétlenül szükséges az állami szuverenitásunk legdöntőbb alappilléreihez és az azokból következő önálló, magyar akaratnyilvánításhoz való ragaszkodás. A MIÉP ennek értelmében fogja meghozni döntését a szavazáskor.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
