CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hiába, ilyen a dolog: van, ami sikerül, van, ami nem. Így vagyunk ezzel az életben is. A legkisebbik unokám három és fél éves, és gyurmából kiskutyát, kismacskát, ilyesmiket szokott csinálni, és nem mindig sikerül. Akkor mondja, hogy nem sikerült; összegyúrja és újraformázza. Igaz, a Fidesz-kormány még nincs három és fél éves (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), de szerintem ez az újraformázás már aktuális, legalábbis ennél a törvényjavaslatnál mindenképpen célszerűnek látszana.
Nem érdemes szembemenni az egésszel egy ilyen kérdésben, mert ilyenkor az is eszembe jut, hogy nem olyan jó dolog ám bizonyos esetekben, bizonyos ügyekben államtitkárnak lenni sem, mert ha Pálinkás államtitkár úr most a háta mögé nézne, és meglátná, hogy hány kormánypárti képviselő van mögötte, akkor kiderülne, hogy egy sem ül a padsorokban. (Dr. Fazekas Sándor és dr. Weszelovszky Zoltán az elnöki pulpitusról: Itt vagyunk!)
(16.30)
Sőt, a bizottsági ülésen is zavarban volt az ember, mert némely felszólalás közben nemigen tudtuk, hogy na most kormánypárti vagy ellenzéki mondja-e a véleményét, mert erősek voltak a kétségek. Én bizonyos vagyok abban, hogy államtitkár úr is érzi, hiszen hogyne érezné, hogy ha jól akarunk dolgokat megcsinálni, olykor még eredeti elképzeléseinken is tudunk változtatni, hiszen rosszat nem akarhatunk, hanem jót. De hát ugye már régóta tudjuk, hogy "jót s jól, ebben áll a nagy titok", és nem olyan nagy titok, hogy vannak ebben a törvényjavaslatban elhibázott arányok és lépések, elképzelések és megfogalmazások.
Tulajdonképpen ez a törvényjavaslat egy négyoldalas javaslat, amit 31 oldalon adtak elő. Mert hiszen a szabályozási rész, a tényleges, a tankönyvpiac rendjét szabályozó rész az négy, azaz négy oldal. Ezután következik a tankönyves vállalkozók akármijének az akármije, ami nem törvényi úton és semmiképpen nem így volna szabályozandó és szabályozható. Vagyis itt kevesebb szó van a tankönyvről, a tankönyvpiacról, mint a tankönyves vállalkozókról és működési szabályzatukról.
Számomra az az alapvető kérdés, hogy vajon ettől jobb lesz-e az iskolai munka, jobb lesz-e a szülőnek, a gyermeknek, jobb lesz-e a produkció. Én azt gondolom, hogy jobban segíthetné ez a törvénytervezet a nevelő-oktató munkát, az iskolai munkát, a szakmai tevékenységet, ha nem terjeszkedne olyan irányokba, amelyek egyébként sem a tankönyvpiac rendjéről, legalábbis nem annak természetes rendjéről szólnak.
Ha egy picit közelebb megyünk a részletekhez - így miniszterváltás előtt, amikor másfelé megy a szekér, mert hiszen közeledik a választás, és a szakmai munka elnagyoltsága miatt ide a törvényjavaslatba is ez-az-amaz bekerül -, akkor az ember kétségei tovább fokozódnak. Itt a tisztelt képviselőtársaim már a tankönyvek áráról is vitatkoztak, két percekben is meg hosszabb percekben is. Én itt a 4. § (1) bekezdésében egészen érdekes dolgot találok. Azt írja - nem az újság, a törvényjavaslat -, hogy a tankönyv kiskereskedelmi eladási árát a tankönyv kiadója állapítja meg. Mégpedig úgy, hogy ne ütközzék a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló '96. évi LVII. törvény rendelkezésébe.
Szóval ez a törvényjavaslat arról szól ebben az összefüggésben, hogy egy másik törvényt be kell tartani. Szerintem ez egy jó újítás lehetne, mert minden törvénybe be kellene venni, hogy minden korábbi törvényt, amit meg nem változtatunk, be kell tartani. Minek? Szószaporításként, magyartanárként hullámosan húznám alá, és azt mondanám, hogy tessék odafigyelni: ami már megtörtént, az megtörtént. Újat akarsz írni? Újat írjál.
De ugyanez az árhoz: azzal, hogy az oktatási miniszter állapítja meg a plafont - ugye ezt régen nemes egyszerűséggel még édesanyám, az egyszerű parasztasszony is tudta, hogy ez, fiam, maximált ár, ezt a bácsi, mármint a boltos bácsi nem adhatja drágábban, úgyhogy figyelj oda -, ez egy egyszerű kijelentésnek vagy szabályozásnak látszik, bár képviselő kollégáim nem alaptalanul hívták fel a figyelmet arra, hogy ez bizony veszélyekkel is járhat.
A "legkedvesebb" - macskakörmök között persze - paragrafusom és bekezdésem ennek a 4. §-nak a (7) pontja. Már bizottsági ülésen is volt szerencsém elmondani, hogy sajnos én elég régen kezdtem iskolába járni, még a nagy átkos előtti, kis átkos előtti nagy átkos végén, ez a Horthy-korszak vége, Szálasi-korszak eleje, tehát annak az ideje; ilyen könyveink voltak, amelyekre ki volt nyomtatva, hogy "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország", "Nem, nem, soha!", alulra meg az volt, hogy "vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója őfőméltósága" - és Jakucs Ági tanító néni két hétig ezt gyakoroltatta velünk. Aztán jártam a Rákosi-időkben is, akkor meg ilyenek voltak, hogy "Rákosi a legjobb apa, minden dolgozó a fia". Aztán ilyenek voltak, hogy "Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!" Minek? Hát arra, hogy majd az unokám is emlékezzen rá, ha nem itt, hát az unokájának mesélve, de egyébként ezek a hatástalan reklámszövegek, amelyek a (7) bekezdésben találhatók, ugyan kinek használnak, tessék megmondani... Sem a jelenlegi, sem a leendő kormányzatnak, hanem ezek majd, így mondanák a gyerekek, a cikizésnek tárgyai lesznek, mert nincs olyan jó fülszöveg, amelyet úgy meg lehetne fogalmazni, hogy a tanulóifjúság ne találjon benne kivetnivalót, akkor meg ha ellentétes eredményt, hatást hozna, akkor minek.
Úgyhogy én jogosnak tartom azokat a megjegyzéseket és vélekedéseket, amelyek úgy szólnak, hogy e mögé be lehet lopni politikai tartalmú ezt-azt-amazt, de azokat nem tartom veszélyesnek, sőt, ha énrám lenne bízva, mint ellenzéki képviselőre, némely kormánypártiakat még biztogatnék is ilyesmire; a kampányban nagyon jól jönne az ellenzéknek citálgatni ezeket a szövegeket. De én nem ezt gondolom. Azt gondolom, hogy nem az iskolába való. És azt gondolom, hogy a környezetvédelem egy rendkívül fontos terület, de nem ez a megoldása. Vigye az ördög ezt a (7) bekezdést, nem kell ez nekünk!
De kell a tankönyv rendjének, a tankönyvi ellátás rendjének, piacának szabályozása. Semmiféle nagy dologról nincs szó. Szerintem közmegegyezést lehet kialakítani a dologban. A koncepcionális kérdésekben előzetes együttes tűnődéssel meg lehet állapodni, a paragrafusok szövegében a magas tárgyaló felek kölcsönös engedménye után szintén meg lehet, mert azért ne képzeljük egymásról, én sem a kormánypártiakról és viszont sem, hogy rosszat akarunk. Ha meg jót akarunk, akkor ne csak úgy tegyünk, hanem cselekedjünk is úgy, és talán az iskola akkor ennek hasznát veszi.
Szóval én azt mondom, amit az unokám: újracsináljuk, és akkor jó lesz. Köszönöm szépen. (Taps.)
