DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szabó Zoltán képviselőtársam itt érintette az előző hozzászólásai között - ha jól emlékszem, a legelsőben - a tartós tankönyv kérdését. Én innen szeretnék néhány részt a törvényből kiemelni.
Azt hiszem, mindenképpen fontos dolog, hogy ez a megfogalmazás, egyáltalán ez az állami finanszírozás, ami egyfajta tartóstankönyv-állomány felhalmozására lehetőséget nyújt az intézményekben, belép a törvény elfogadásával. Most az, hogy nincs konkrétan meghatározva, hogy ez a tartós tankönyv micsoda... - ha meglenne, akkor, gondolom, Szabó Zoltán képviselőtársunk a centralizáció újabb elemét találná meg ebben a dologban, akkor azt támadná ilyen lelkesen. Azt hiszem, a szakma ki tudja alakítani azt, hogy mit tekint tartós tankönyvnek. Erre egyébként van utalás az indokolásban is, hogy mi körülbelül az a kör, amit ez érinthet.
(16.20)
Sok kritika elhangzott a javaslattal kapcsolatban, ezért olyan pozitív elemeket szeretnék kiragadni, amelyek mind a szülők, mind az intézmények, illetve az intézményeket fenntartó önkormányzatok számára is jelentőséggel bírnak, hiszen valahol a fenntartó önkormányzat is meghúzódik a háttérben több vonatkozásban. Egyrészt képviseli nyilván a szülőket, akik választópolgárok, felelős bizonyos szolgáltatásokért, illetve ha valakinek nincs pénze tankönyvre, akkor a végén hova fordul? Általában az önkormányzathoz fordul.
Fontos az is, hogy a támogatás a fenntartók útján jut el a tankönyvvásárláshoz, de ahol nem elég a támogatás, ott az önkormányzatok ma is eseti vagy általános jelleggel nyújtanak segítséget a tankönyvek megvételéhez. Hogy egy példát mondjak, a karcagi önkormányzat is, ahol tíz éve dolgozom, minden esztendőben a beiskolázást kisebb-nagyobb pénzeszközökkel segíti. Ez tankönyvvásárlásra használható fel.
Az a lehetőség, ami az állami támogatás oldaláról egyfajta tartós tankönyvek felhalmozását jelenti, azért fontos dolog, mert egyrészt ezáltal tényleg meg lehet szüntetni egy pazarlást, másrészt azon gyerekek részére, illetve azon szülőket támogatva ezáltal, ahol az anyagi feltételek nem igazán optimálisak, a tankönyvekhez való hozzáférés lehetősége megnyílik. Kellő odafigyeléssel, gazdálkodással az is elérhető, hogy bizonyos tankönyvmennyiség halmozódjon fel, és így az iskolai könyvtárakra támaszkodva elképzelhető, hogy olyan tankönyvállomány áll majd rendelkezésre a tartós kategóriában - szótárak, szöveggyűjtemények -, hogy nem is kell vásárolni akár egész osztályok részére tankönyveket. Tehát én azt hiszem, hogy ennek a jelentősége mindenképpen kiemelendő.
Ami ehhez hasonló gondot jelenthet más szempontból, elhangzott az elektronikus könyv, adathordozó s a többi. Azt hiszem, hogy ez egyrészt anyagi kérdés is, hogy ma milyen szinten tud elterjedni; ismerve a mai magyar oktatás és a szülők anyagi helyzetét, vannak bennem kérdőjelek. Az oktatásban a csoport vagy az osztály a legkisebb egység. Ha most a viszonylag nagy költségigényű elektronikus, számítógépes technikákat tekintjük, akkor azt feltételezi, hogy az intézményekben erre a szintre kell eljutni a technikai, anyagi eszköz és a személyi oldal ellátottsága vonatkozásában is.
Aki ismeri a magyar oktatást, tapasztalhatja azt, hogy lehet, hogy a normából hiányolható ez a szabályozás, ami erre a területre vonatkozik, de hangsúlyozom, hogy aki ismeri a mai magyar oktatás anyagi, technikai, személyi feltételeit, az láthatja, hogy ettől még messzire vagyunk, sajnos. Egyébként jó lenne, ha akár a technikai fejlődés, akár az ország teherbíró képessége már lehetővé tenné azt, hogy finanszírozásra kerüljenek tömegesen, csoport- és osztályszinten, tantervekbe beiktatva ezek az elektronikus adathordozók, elektronikus könyvek. Jó, hogy már van ilyen egyébként, de azt hiszem, ma még nem tartunk itt. Tehát ennek a problémának a felvetése, bár mindenképpen hasznos, de azt hiszem, hogy idő előtti.
Ami anyag előttünk van, az a tankönyvellátásról szól. A tankönyv jelenleg ma 99,9 százalékban azt jelenti, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, és nem azt, ami a jövő egyik lehetséges útja, ahol még vannak azért kérdőjelek. Azt hiszem, hogy egy norma csak olyan területet kísérelhet meg szabályozni, amely az életviszonyok átfogó részét jelenti. A kivételeket vagy kivételként kell kezelni, vagy be kell várni azt, amíg kivétel jellegük megszűnik, és valamilyen tömeges szintet érnek el. Az elektronikus adathordozók, a számítógépes technika vonatkozásában, azt hiszem, a tankönyvszabályozás területén még nem tartunk itt.
Én ezeket gondoltam összefoglalásként elmondani, és mindenképpen kívánkozik összefoglalóként, hogy azt hiszem és az önkormányzati oldalról szemlélve ezeket a dolgokat-, mindenképpen hasznos dolog, ha ez a terület egy átfogó szabályozással áttekinthetőbbé és az önkormányzatok számára is jobban értelmezhetővé válik. Én nem értek ahhoz, hogy a tankönyvpiac hogyan alakult ki, hogyan nyerte a mai formáját, milyen előzmények voltak, nem foglalkozom azzal mint önkormányzati területen dolgozó ember, hogy mi van a tankönyvekben, de egy dolog kétségtelen: ez egy kötött piac, rendkívül kötött. Vannak ilyen területek - gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, taneszközök s a többi -, és az, hogy ez a kötöttség milyen szintet ér el, az egész terület hatékonysága szempontjából bírálandó el. Azt hiszem, ennek a hasznossága ebből a szempontból értelmezhető.
Azt hiszem, hogy a javaslat az elfogadása esetén elősegíti azt, hogy itt mind az állami támogatások, mind a szülők anyagi eszközei, mind az intézmények lehetőségei optimálisan kerüljenek felhasználásra.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
