KÁDAS MIHÁLY
KÁDAS MIHÁLY
KÁDAS MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Utoljára szólok, mert ha reggelig ülünk itt, akkor se fogunk egyetérteni sok mindenben. Most már értem Csizmár Gábor úr aggályát, csak nem tudom elfogadni. Tudniillik nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy a miniszter fog elolvasni esetleg 3 ezer tankönyvet, hogy megmondja róluk, jók vagy nem jók, hogy tankönyvvé nyilváníthatók vagy nem, és a jegyzékre felkerülhetnek vagy nem, mint ahogy azt sem hiszem, hogy gyakorlat lesz, hogy a 2001-ben tankönyvjegyzéken lévő könyvek ezreiből majd néhány százat - ötszázat, ezret - a miniszter a következő évre le fog venni a jegyzékről.
Mindnyájan tudjuk - hiszen nem régi, néhány hónapos történet -, hogy az egyik kiadó egyik tankönyvével kapcsolatban felmerültek olyan aggályok, hogy esetleg rasszista vagy romaellenes passzusait vélték felfedezni a tankönyvnek, és a kiadót a tankönyv visszavonására szólították fel, ami tudomásom szerint nem történt meg. Nem gondolom, hogy ha egy tankönyvről bebizonyosodik, hogy ilyen passzus, szöveg, kép vagy bármi van benne, ami ilyesmire utal, és egyszer felkerült a tankönyvjegyzékre, akkor egész életében ott is kell maradnia.
Még egy dolgot mondanék az elektronikus tankönyvről. Magával a szóval is probléma van, hiszen a könyv azt jelenti, hogy könyv, tehát nyomtatott betű van benne. Esetleg más szót kellene kitalálni erre, például elektronikus információhordozók, egyebek. Azt gondolom, hogy az iskolában még ma is szinte kizárólag és a legfontosabb munkaeszköz a könyv. És bocsássanak meg, de véleményem szerint az életünk úgyis tele van elektronikával, a diákoké is már egészen kis kortól kezdődően, nem biztos, hogy minden szempontból jó ez, hiszen ha valaki nem kerül könyvvel kapcsolatba - s ma egyre több ilyen diák, kisgyerek van -, annak a fantáziája, a gondolkodása, a logikai készsége sérül, hiszen a képi információ, a kép, zene, hang együtt a legkönnyebben megszerezhető és feldolgozható információ. Köszönöm.
