SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban Selmeczi Gabriellának szeretnék válaszolni, és szeretném, ha ténylegesen előszedné a jegyzőkönyveket, és nemcsak ilyen légből kapottan idézné. Elmondom most itt nagyon röviden önöknek és önnek, hogy 1995. március 12-én és azután rövidesen mi minden történt. A bizottsági jegyzőkönyvek is az ön rendelkezésére állnak, lehet, hogy nem vett részt azokon a bizottsági üléseken, amikor erről beszéltünk. Az egyik ilyen az volt, hogy akkor kiterjesztettük a gyest, munkaviszony-előzmény nélkül igénybe lehetett venni. Tessék kontrollálni! A másik a három- és többgyermekesek esete; én magam vetettem fel ezt a bizottsági ülésen, a három- és többgyermekesek számára a felső jövedelemkorlát nem került beépítésre. Akkor is aggódtam, és a legrosszabb helyzetben most is változatlanul a három- és többgyermekesek vannak. A három- és többgyermekesek 57 százaléka a létminimum alatt él. Képviselő asszony, a számok magukért beszélnek.
Még tovább megyek: 1997-ben, amikor volt már lehetőség arra, mert beindult a gazdaság a Bokros-csomag után - legyen kedves, Birkás Tivadar talán megerősíti, ha ő is idefigyelne -, hogy 1997-ben itt a parlamentben (Birkás Tivadar: Végig a képviselő asszonyt figyelem!) vitatkoztunk, én magam voltam a parlamentben a szocialista frakció vezérszónoka - az adatok és a jegyzőkönyvek ezt szó szerint bizonyítják -, vita volt a frakción belül arról, hogy a nyugdíjminimum 100, illetve 80 százalékában húzzuk meg az összeget. Legyen erős, kedves képviselőtársam, én voltam az, aki azt mondtam, hogy nem engedhetjük meg, hogy olyan alacsonyan húzzuk meg ezt a határt.
Képviselő Asszony! Ha már a múltat is elferdíti, mit csinál a jelennel, és mit csinál a jövővel? Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
