CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A nemzetstratégia olyan dolog lehetne, amellyel minden esztendő vége felé ugyanúgy el kellene számolnunk, mint a költségvetéssel. Ha volna. Ha lehetne tulajdonképpen nemzetstratégia. Ahhoz azonban, hogy lehessen, valamiféle minimális belső egység kellene legyen, nemcsak a pártok és a társadalom között, nemcsak a pártok egymás közötti viszonyában, hanem az állam és a társadalom legfőbb intézményei között is. Nem volna lehetséges, ha volna nemzetstratégia, hogy egyes pártok az ellenfél oldalára álljanak nyíltan vagy burkoltan. Nem volna lehetséges, hogy a sajtó ne vegyen tudomást a nemzet legfőbb érdekeiről, vagy a sajtó túlnyomó része ne vegyen tudomást a nemzet legfőbb érdekeiről. Nem volna lehetséges, hogy az oktatásban olyan különbségek legyenek, mint amelyek vannak.
Ha volna nevelés, akkor lehetne kilátás arra, hogy legyen nemzetstratégia. Addig azonban, ameddig ekkora megosztottságok vannak a nemzetben, hogy a pártok egyik fele el tudja képzelni, hogy egy olyan ember lesz a miniszterelnök, akinek a kezéhez hatalmas milliók tapadnak... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Na ne! Te beszélsz?!) Igen, hát persze el lehet ezt ütni ilyen viccelődéssel természetesen, csak meg kellene gondolni, micsoda felelőtlenség az, hogy egy olyan embert jelölünk, teszünk, ajánlunk a nemzetnek - és még azt is megengedem, esetleg sikerrel (Közbeszólások az MSZP soraiból.) -, akinek a kezéhez ugye mint miniszter kezéhez tapadnak súlyos milliók, sőt milliárdok... (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Göndör István: Ne csináld már!), aki már azóta, mióta a Pénzügyminisztérium valahol a budai hegyekben elkezdett lakásokat és házakat építeni, azóta benne van a korrupcióban.
Hogyan lehet elképzelni egy nemzet számára stratégia és valami minimális közös alkotás lehetőségét megteremteni, amikor ezt az embert a sajtó akkor, amikor más képviselők szerintem kisebb bűnökért már állandóan bilincsben látszanak, kimossa és feltünteti az áldozat szerepében? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Hát kérem szépen, ez nem egyszerűen választási kampányfogás, hanem egy olyan rombolás, egy olyan rombolás, tisztelt hölgyeim és uraim, amely a legnagyobb felelőtlenség! Mert ugyanez lejátszódott már sok esetben máskor is, amikor ugyanezek nem számoltak el, nem pénzzel, hanem a múltjukkal, de ezen már... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Te sem számoltál el!) Én vagyok az egyetlen, aki elszámoltam a múltammal! Ne tessék ezt... (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Azzal is!
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meg kellene gondolni, hogy meddig mehet ez így! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van!) Mert ebben nem lehet csak pártpolitikai küzdelmet látni, itt egy olyan mély szakadék kimélyítése folyik nemzetrész és nemzetrész között, amelybe aztán az egész nemzet belezuhanhat. Nemcsak azért, mert a tisztelt úr esetleg diadalra jut - noha nem hiszem -, hanem azért, mert a lelkekben, a tudatban olyan rombolást lehet ezzel végbevinni, olyan sok ártalom származik belőle és következmény nélkül van a terjesztőire (Közbeszólás az MSZP soraiból: Abból, amit beszélsz!), amit már nem lehet elviselni. Nem lehet mindent a választási kampányra fogni! (Keller László: Idő!) Ahhoz, hogy ebben az országban történjen valami jó is, ahhoz önöknek (Közbeszólások az MSZP soraiból: Lejárt az idő, elnök úr!), önöknek magukba kell szállni, és ezt a politikát abba kell hagyni.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban, szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
