DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Magam is szeretnék megemlékezni arról, hogy az Európai Közösséggel és tagállamaival az úgynevezett társulási szerződést vagy Európa-megállapodást, ahogy szoktuk nevezni, pontosan tíz évvel ezelőtt írta alá Antall József miniszterelnök, és most már körülbelül tizenkét esztendőre tehető az a folyamat, ami minket fokozatosan vitt és visz közelebb az európai uniós tagsághoz. Mi úgy látjuk, hogy a laekeni csúcs ebből a szempontból különleges jelentőséggel rendelkezik, és a laekeni csúcs után mondhatjuk mi azt teljes bizonyossággal, hogy Európa jövője - ami egyébként ennek a csúcsnak az egyik legfontosabb témája volt - a mi jövőnk is.
Egy esztendővel ezelőtt Nizzában, ami az időrendet illeti, még reményről beszéltek a tagállamok, nevezetesen kifejezték azt a reményüket, hogy 2002 végéig a tárgyalási folyamat befejezhető. Fél évvel később a svédországi Göteborgban ez már célkitűzésként jelent meg, feltételhez fűzött célkitűzésként, de mégiscsak célként, és most pedig, néhány nappal ezelőtt Laekenban ez az időpont mint elhatározás jelent meg.
Azt hiszem, hogy ennek önmagában véve is nagy jelentősége van. Ma az elhatározás fönnáll mind a két fél oldalán: a tagjelöltek oldalán is, Magyarország oldalán egyértelműen és az Európai Unió tagállamainak az oldalán is, hogy tudniillik 2002 végéig fejezzük be a felkészülést, fejezzük be a tárgyalásokat, és 2004 elején váljunk az Európai Unió teljes jogú tagjává.
Ez egy nagyon nehéz utolsó szakasz lesz mind a felkészülés, mind pedig a tárgyalások szempontjából. Bonyolultabbá teszi a helyzetet az, hogy éppen ebben az időszakban Magyarországon választási kampány zajlik, választani fogunk, és ez óhatatlanul hathat mind a felkészülésre, mind pedig a tárgyalásra. Azt hiszem, mindannyiunk közös érdeke az, hogy ez a hatás elenyésző legyen, ha egyáltalán jelentkezik, és semmiféle negatív következménnyel ne járjon a választási kampány, majd az azt követő helyzet sem a felkészülésre, sem pedig a tárgyalásokra.
Mi ezért hisszük azt, hogy a választási kampánynak mentesnek kellene lennie az integrációs témáktól, bármennyire is összefüggenek persze a hazai belpolitikai dolgaink és a felkészülésünk állapota. Mégis azt hiszem, hogy valamiféle olimpiai békének kellene most bekövetkezni, néhány hónapra legalábbis, mert közös az az érdekünk, hogy egyrészt a felkészülésnek ezt az utolsó legfontosabb szakaszát sikerrel zárjuk az esztendő végén, másrészt pedig a tárgyalási folyamaton tudjuk érvényesíteni a lehető legnagyobb mértékben a nemzeti érdekeinket. Ez nem lesz könnyű, különösen ami a tárgyalásokat illeti, hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a legnehezebb kérdések merülnek most már fel. Január végén megkapjuk az első álláspontját az Európai Bizottságnak a pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban, és már most látszik az, hogy a helyzet nem lesz egyszerű, mert mindazokat a szempontokat, amelyeket egyrészről a tagjelöltek jelenítenek meg, másrészről pedig a tagállamok jelenítenek meg, a maguk összességében nem lehet majd érvényesíteni. Tehát a képlet így nem áll össze, ezért azt hiszem, hogy nagyon nehéz, nagyon komoly tárgyalásokra lesz szükség.
Mi úgy hisszük, hogy meg kell újítani azt a hatpárti megállapodást, amit 2000 szeptemberében kötöttünk, ki kell egészíteni ezt nagyon fontos elemekkel, többek között rendezni kell a kampánnyal kapcsolatos kérdéseket mind eljárási, mind pedig tartalmi szempontból. Szólnunk kell a népszavazásról, ennek az időzítéséről, és természetesen gondoskodnunk kell arról, hogy a tárgyalási folyamatban a magyar politikai élet minden tényezője a legnagyobb hatásfokkal próbálja érvényesíteni az ország érdekeit.
Közös érdekekről van szó, mi azt szeretnénk, hogy egy sikeres, önbizalommal rendelkező ország legyen az Európai Unió tagja, egy olyan ország, amelyik vállalja a versenyt, nem fél a versenytől, de ragaszkodik az azonos versenyfeltételekhez, meg akarja őrizni nyelvét, kultúráját, nemzeti önazonosságát és gazdagítani akarja Európát.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
