BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha már Horváth képviselő úr nem tartotta be a fogadalmát, és mégis a Nemzeti Bank beszámolójának vitája kapcsán is kifejtette itt álláspontját a Nemzeti Bank által hat éven keresztül folytatott politikával kapcsolatban, akkor legyen szabad nekem a következőre felhívni a figyelmet.
Azt mondja Horváth képviselő úr, hogy az ő közgazdasági analízise szerint a növekedést nem szabad visszafogni restrikcióval. Ugye, ezt mondta? (Dr. Horváth János: Igen!) A következő itt a probléma. Az ön gazdasági analízise egy nagy, viszonylag zárt gazdaságban gondolkodik, mint az Egyesült Államok, ahol ön évtizedeken keresztül tanított egy egyetemen, és ahol az az állítás, amit ön elmond, igaz, hiszen ott a pótlólagos kereslet lényegében véve az adott országon belül vonz pótlólagos kínálatot, pótlólagos termelést. Egy olyan kis gazdaság, mint a magyar - vagy hozzáteszem: az argentin -, nem ilyen. Ha egy olyan országban, mint Magyarország vagy Argentína, nem sikerül fenntartani a kereslet és kínálat egyensúlyát, és a kereslet elszalad a kínálattól, akkor a külkereskedelemben olyan súlyos bajok keletkeznek, amelyeket nem lehet úgy gyógyítani, ahogy azt a professzor képviselő úr javasolná, amerikai feltételekre építve. Ezért olyan feltételek mellett, mint egy kis, nyitott gazdaság, a magyar vagy az amerikai, ha egy jegybank, amelyről most beszélünk, ilyen feltételek mellett mozog, akkor bizony olyan korlátozó lépéseket is kell tennie például a valuta leértékelésével, amelyek rendbe tudják hozni ezt a gazdaságot. Ekörül van köztünk a vita.