KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS, a számvevőszéki bizottság elnöke, a bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A számvevőszéki bizottság megtárgyalta a Magyar Nemzeti Bank 2000. évi tevékenységéről szóló beszámolót. A bizottsági ülésen elismerően szóltunk arról, hogy a jegybank a jegybanktörvényben foglalt feladatát jól ellátta, továbbá megfelelt annak a feladatnak is, ami a modern európai gazdaságok és a modern európai országok államháztartására jellemző szerep a jegybank számára.
Néhány kérdésben, úgymint a CW AG további konszolidációjának a lépései, maradtak ugyan lyukak e beszámoló kapcsán is, azonban ez fölöttébb érthető, hiszen a CW AG felszámolása és a károk teljes felmérése mind a mai napig nem zárult le. Azt el lehet mondani, hogy úgy látszik, a kezdeti hírek, amelyek a CW AG veszteségeiről szóltak, a jegybank jó tevékenységének köszönhetően csökkenthetők, és így végeredményben azt hiszem, hogy bár ennek a jegybanki vezetésnek semmi köze nem volt ehhez a botrányhoz és ahhoz, hogy a jegybank osztrák leánybankja ilyen komoly veszteségeket halmozott fel, azért a válságkezelésben jól működött.
A Nemzeti Bank 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló nagyon részletes. Ha a képviselők látták, akkor látják azt is, hogy nem lehet megkerülni azt, hogy a beszámoló kapcsán ne beszéljünk a magyar gazdaság általános folyamatairól, a kormányzat gazdaságpolitikájáról, a kormány által beindított gazdaságélénkítő tevékenységekről. Aki azt gondolja, hogy a jegybanki beszámoló kapcsán nem lehet arról beszélni, hogy a Széchenyi-terv, az egyéb kormányzati támogatások hogyan érintik az államháztartás egészét, és ezen belül vagy ezen túlmenően a magyar gazdaság pénzügyi folyamatait, engedjék meg, hogy ezt mondjam, hogy az nem pontosan tanulmányozta a kérdést.
Ugyanis nyilvánvaló az, hogy a jegybanknak mint olyan intézménynek, amely az inflációért, a pénzügyi folyamatokért felel, kötelessége figyelnie azt, hogyan s miként folyik az államháztartás gazdálkodása, milyen pénzek áramlanak ki a magyar gazdaságba - adott esetben az államháztartás már egyszer koncentrált és beszedett jövedelméből vissza a gazdaságba -, pontosan azért, hogy az inflációt is féken tudja tartani. A jegybanknak fel kell arra készülnie, hogy ha bármilyen olyan zavar látszik a magyar gazdaság működésében, amit adott esetben ezek a folyamatok váltanak ki, akkor a fölös likviditást sterilizálja a magyar gazdaságban, vagy adott esetben olyan politikát folytasson, ami egyébként a beruházási ütemet fékezi vagy adott esetben gyorsítja.
Ehhez egyébként az is szükséges, és nem lehet megérteni a jegybank beszámolóját, ha olyan tényekről nem beszélünk, mint például a munkanélküliség alakulása az országban, mint például a reáljövedelmek alakulása az országban. Ráadásul ezt csak tendenciájában lehet megérteni, mert ugye mindenki tudja, hogy a monetáris folyamatok nem punktuálisak, és csak akkor lehet adekvát döntéseket hozni ezek esetében, hogyha valaki folyamatában figyeli. Tehát nem a témától való elkanyarodás, hogyha valaki adott esetben ne adj' isten a Bokros-csomagra utal, hanem inkább annak a jele, hogy összefüggésben látja a dolgot. Aki pedig ezt kifogásolja, azt hadd kérjem arra, hogy alaposabban tanulmányozza a jegybank feladatát, mert egyébként nem tudna ilyet mondani.
Egy kritika is elhangzott a számvevőszéki bizottság ülésén a jelentéssel kapcsolatban, ami inkább általános természetű, ez pedig a következő. A magyar parlamentben - az iménti hozzászólásból is látszott - azért ülnek laikus képviselők. (Bauer Tamás: Meg a kormányban is!) Ez nagyon helyes, hiszen nem lehet mindenki közgazdász vagy jogász, aki ezeket a kérdéseket a tanult szakmája alapján tudja megítélni. Azonban a jegybank beszámolója nem pusztán csak közgazdászoknak íródott, hanem ráadásul azzal a betegséggel is küzd, hogy olyan pénzügyi szlenget használ, amiben azokat a rövidítéseket, amelyeket például a mellékletek alkalmaznak, sokszor egyébként a pénzügyekkel foglalkozó közgazdászok sem feltétlenül értik, hogyha nem a jegybanki terület, nem a makrofolyamatok az ő specifikumuk, hanem mondjuk, az egyedi hitelezés.
Ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk a jegybankhoz, hogy az egyébként nagyon részletes, nagyon alapos és nagyon szakszerű beszámolót adott esetben olyan vezetői vagy parlamenti képviselői összefoglalóval is lássa el, ami lehetővé teszi, hogy a kérdés iránt érdeklődő laikus képviselők is egy rövid tíz vagy öt oldalon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezzel megismerkedhessenek.
Egyébként a gazdasági bizottság általános vitára messzemenőkig alkalmasnak tartotta a beszámolót (Bauer Tamás: Számvevőszéki!), és annak elfogadását javasolja. (Taps a Fidesz soraiban.)
