LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Jegybankelnök Úr! Laikusként érdeklődéssel hallgattam a kibontakozó vitát, sok tanulsága van, és engedjék meg, hogy a kibontakozó vita előtt néhány olyan általános megjegyzést fogalmazzak meg, amely talán lábjegyzetnek tűnik, de hasznos lehet a következőkben. Ugyanis az Országgyűlésnek már több éve megküldött jelentések tárgyalását tűzte napirendre a tisztelt Ház, s ez alkalmat ad számunkra arra, hogy elgondolkodjunk az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó szervezetek jelentéseinek mostoha sorsán.
Ebben a parlamenti ciklusban mintegy félszáz olyan jelentés halmozódott fel a képviselők polcain, amelyek megtárgyalására ebben a parlamenti ülésszakban és ebben a ciklusban nyilvánvalóan nem kerülhet sor. Itt kell megemlítenem, hogy az előző parlamenti ciklus is úgy fejeződött be, hogy 1994-98 között az Országgyűlés számára készített beszámolók közül hatvanat nem tárgyalt meg a tisztelt Ház. Például az akkori kormány úgy kényszerítette ki az akkori jegybank elnökének a menesztését, hogy az akkori Országgyűlés nem tartotta fontosnak megtárgyalni a Nemzeti Bank jelentéseit. Hangsúlyozom, hogy menesztésről, azaz hivatalvesztésről döntöttek az intézmény munkájának a mérlegelése nélkül, és nem a lejárt megbízatás meghosszabbításának a kérdéséről.
Nagyon változatos az Országgyűlésnek elküldött irományok műfaja. Van közöttük jelentés, van beszámoló, van tájékoztató, elnevezésüktől függetlenül bármelyikük azonos eséllyel kerül vagy nem kerül a tisztelt Ház elé. Az alkotmányügyi bizottság és az ügyrendi bizottság két évvel ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel, és jelentése alapján az igazságügyi tárca tavaly ajánlásokat fogalmazott meg, amelyeknek értelmében célszerű lenne, ha az erre felkért szakbizottságok fogadnák el a beszámolásra kötelezett szervezetek tevékenységéről szóló anyagokat. Mivel ez az ügyrendi módosulás viszonylag sok törvény megváltoztatását igényelné, a problémát megoldó jogszabály benyújtására mindeddig nem került sor.
(19.20)
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ebben szerepet játszik az a politikai patthelyzet is, amely ilyen irányú ügyrendi módosítást ma lehetetlenné tesz. Rendezetlen a beszámolásra kötelezettek kiléte. Általában a kormánytól függetlenül dolgozó intézmények több évre kinevezett vagy megválasztott vezetőinek van ilyen feladata. De az is bizonytalan, hogy melyiknek mennyi; van, amelyiknek három esztendő, van, amelyiknek két esztendő, van olyan terület, ahol a hat évre kinevezett elnöknek kötelessége a beszámolót elkészíteni. Ilyen a Gazdasági Versenyhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal szintén hat évre kinevezett elnöke mentesül az ilyen feladat alól.
A mai gyakorlat véleményünk szerint - és ennek folytatása célszerűtlen - nem biztosítja a parlament ellenőrző jogkörét, mert évekig elhúzódik egy ilyen esetleg fontos beszámoló megvitatása. Nagyon bízunk abban, hogy a következő parlamenti ciklus első hónapjaiban megoldódik ez az évtizedes akut probléma.
Visszatérve a Magyar Nemzeti Bank jelentéséhez, a szakmai állásfoglalásunkat Font Sándor képviselőtársam már korábban előadta, nekem csak annyi maradt, hogy megköszönjem a Nemzeti Bank munkatársainak eredményes munkáját.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
