TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bízom benne, hogy pár perc múlva szólhatok itt mint előadó, de egy gondolatot mégis el akarok mondani a kétperces időkeretben és nem a rendelkezésemre álló ötperces előadói időkeretben. Nevezetesen azt, amit Rozgonyi úr itt képviselt, és amelyet ma délelőtt Csurka úrtól is hallottunk, amikor a magyar gazdaság helyzetét értékelte; azt a koncepciót képviseli, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy egy tízmilliós nép egy viszonylag kis területen vasfüggönnyel zárja magát körül, és úgy tud gazdasági egyensúlypolitikát csinálni, hogy azt csak a belföldi kereslet és a belföldi kínálat határozza meg, figyelmen kívül hagyja, hogy az örökölt adósságok és az örökölt külföldi kapcsolatok milyen kényszerpályákat jelentenek számára, és hogy képes-e vasfüggönnyel körülvenni egy országot, amely vasfüggöny-politika egy sokkal nagyobb hatalomnak sikertelen volt és a fejlődését gátolta.
Ez abszolút lehetetlen, ez abszolút elképzelhetetlen, tudomásul kell vennünk, hogy egy világban élünk, és a világban örökölt kapcsolataink vannak, és a világ nélkül, a világgal való együttműködés nélkül nem tudjuk növekedési pályán tartani a magyar gazdaságot, és nem tudjuk elérni azt, amit felzárkózásnak nevezünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogadom el, hogy baj van, és hogy a felzárkózás nem egy egyszerű feladat, és hogy egyáltalában leszakadás van a magyar vagyon helyzetében a '90-es évek óta, de ez annak a következménye, hogy ez a vagyon egy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vasfüggönnyel körülzárt világra épült, és a liberalizáció hozta létre a leértékelés helyzetét.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
