KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabó Erika képviselő asszony megszólalásában elhangzott két megjegyzéshez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Az egyik az, amikor is valamilyen nagy erénynek próbálta feltüntetni azt, hogy a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőkön segített az Orbán-Torgyán-kormány, és nem mondta meg azt, hogy kiknek a kárára - a közepes és a magasabb nyugdíjjal rendelkezők kárára, mert ott már a 25 százalékos nyugdíjemelés nem érvényesült.
Vajon ez a nyugdíjas-társadalom, amely kárára önök segítettek a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőkön, okolható-e azért, hogy ilyen alacsony nyugdíj alakult ki? Ha felteszi a kérdést, és megpróbál válaszolni, akkor a válasz csak az lehet, hogy nem ez a nyugdíjas-társadalom, és éppen ezért nem is lehet rájuk terhelni a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők problémáját. Ebben az össztársadalomnak kellett volna osztoznia akkor. Azt hittem, a négy év elegendő idő volt arra, hogy belássák, hogy ez egy teljesen téves nyugdíjemelési politika. A teljes társadalomnak osztoznia kellett volna azon, hogy itt bizony nagyon alacsony nyugdíjak alakultak ki. Az alacsony nyugdíjak rendezését meg kellett volna oldani, de nem ráterhelni a másfél millió nyugdíjasra.
Azt mondta, erényként fogalmazta meg azt, hogy a Fidesz-kormány alatt nem volt ajándékként kapott összeg a nyugdíjasok számára. (Kuncze Gábor: Ez erény sem volt.) Ez igaz. Ez nem nevezhető egyébként erénynek sem, de az sem, hogy kőkeményen meg kellett küzdeni az ellenzéki pártoknak azért, hogy 2001-ben és 2002-ben a plusz 3 százalékos nyugdíjemelés beépüljön a törvénybe. Egészen mást nyújtottak be önök, tisztelt képviselő asszony, költségvetési törvényjavaslat formájában ide, a Ház elé, mint amit végső formájában elfogadtak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ez a szocialisták és a szabad demokraták küzdelmének az eredménye volt. (Moraj az MDF soraiból.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
