DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mind alkotmányjogi, mind pedig politikai szempontból kívánnám értékelni ezt a határozati javaslatot.
Mindenekelőtt megnyugtatnám a tisztelt ellenzéki képviselőket, hogy a Magyar Szocialista Párt nem változtatta meg az álláspontját: támogatja ennek a bizottságnak a felállítását. Ez azonban egy demokratikus párt, ennek következtében Géczi József Alajos kifejtette a saját különvéleményét, és ez a saját különvélemény eltér a párt frakciójának a mostani és holnapi álláspontjától is.
Amikor azt mondtam az első felszólalásomban az előző vita során, hogy történelmi fordulat előtt állunk, történelmi jelentőségű esemény zajlik a Házban, akkor ezt a kijelentésemet meg kell ismételnem: fél évtized óta nem jött létre ebben a Házban ellenzéki kezdeményezésre vizsgálóbizottság, és az, hogy most létrejön, ráadásul egy rendkívül kényes ügyben, egyértelműen mutatja, hogy a Magyar Szocialista Párt betartja azokat az elveket, saját maga számára is kötelezően betartja ezeket az elveket, amelyeket hirdetett. Tehát nemcsak addig vallotta azt, hogy a képviselők egyötödének kezdeményezése alapján létre kell hozni a vizsgálóbizottságot, ameddig ellenzékben volt, hanem ez az álláspontja kormányon is, olyankor is ez az álláspontja, amikor a vizsgálóbizottság tevékenysége direkt módon a kormányzati tevékenység akadályozására, netalán megbénítására irányul. Be akarjuk azonban tartani azt a Házszabályt, amelyet önök 1994-ben elfogadtak, és amely tartalmazza ezt a fajta rendelkezést.
Ugyanakkor arra is fel kell hívnom a figyelmüket, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy ha be akarnánk tartani az ügyrendi bizottság 64/1998-2002. számú általános érvényű állásfoglalását, akkor el kellene utasítanunk ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozását. Mielőtt részrehajlással vádolnának, zárójelben megjegyzem, hogy ennek alapján természetesen a Bőhm-Zwack-féle javaslatot is el kellett volna utasítanunk, tudniillik ez a 64/1998-2002. számú általános érvényű ügyrendi bizottsági állásfoglalás azt mondja ki, hogy csak olyan ügyben lehetséges létrehozni vizsgálóbizottságot, csak olyan kérdést vizsgálhat meg a vizsgálóbizottság, amely kérdés az Országgyűlés ellenőrzési feladatkörébe tartozik.
Itt van az Országgyűlés feladatait tárgyaló gyűjtemény - igaz, még 1998-ban állították össze, de ezen a területen azóta benne változás nem történt -, noha ez egy eléggé vaskos kötet, én belenéztem ebbe, és megállapítottam azt, hogy az Országgyűlésnek nincs ilyen feladatköre. Az Országgyűlés természetesen jogosult arra, hogy a kormányzat és a közigazgatás tevékenységét ellenőrizze, erre vonatkozóan azonban az alkotmány 39. §-a az irányadó, ez pedig a kormány, illetőleg a miniszterek tevékenysége, működése kapcsán állapít meg ellenőrzési feladatkört, amely beszámolókban és másfajta ellenőrzési eszközök alkalmazásában fejeződik ki, nyilvánul meg.
A miniszterelnök, illetőleg a miniszterek múltja kapcsán ilyesfajta feladat- és hatáskört az alkotmány nem tartalmaz. Hozzá kell tennem, hogy ilyesfajta feladat- és hatáskört sem az 1994. évi XXIII. törvény, sem a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény sem állapít meg, és ha tovább lapozzuk ezt a kötetet, akkor megállapíthatjuk, hogy az Országgyűlésnek törvény alapján semmiféle ilyen jogosítványa nincs, és természetesen az alkotmány alapján sincs. Ami alapján ez a vizsgálóbizottság létrejöhet, az pontosan az alkotmány 21. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a Házszabály 34. §-ának (1) bekezdése, ám pontosan ezek azok a jogtételek, amelyeket rendkívüli mértékben szűkítően értelmezett ez a bizonyos 64/1998-2002. számú általános érvényű ügyrendi bizottsági állásfoglalás.
Én úgy gondolom, hogy ha jogi módon, korrektül kívánna eljárni az ellenzék, akkor nemcsak egy ilyen javaslatot kellene beterjesztenie, hanem egyben javasolnia kellene azt, hogy az ügyrendi bizottság vizsgálja felül ezt az állásfoglalást; ne a mostani kormánypárti képviselők kezdeményezzék ezt, tehát ne mi hárítsuk el az akadályokat, hanem azok hárítsák el ezt az akadályt, akik felállították 1998-2002 között, pontosabban 2001 áprilisában. Volt erről az állásfoglalásról egy vita itt, a plenáris ülésen 2001. április 17-én. Ebben a vitában nagyon vehemensen védelmezte Salamon László képviselőtársam az általa megszerkesztett állásfoglalást, hangsúlyozva, hogy lehetetlen minden ügyben vizsgálóbizottságot létrehozni, amelyre a bármely kérdés vonatkoztatható.
(1.20)
A "bármely kérdés"-t rendkívüli mértékben - mint már az előbb említettem - leszűkítően kell értelmezni. Akkor abban a vitában számtalan mozzanatát bírálták a felszólalók Salamon László okfejtésének. Valamilyen ok folytán a "bármely kérdés" fogalmával kapcsolatosan hozott olyan értelmezés, miszerint ennek a bármely kérdésnek az Országgyűlés ellenőrzési feladatkörébe kell tartoznia, kimaradt a vitából.
Volt azonban a vitának egy rendkívül fontos mozzanata. Csákabonyi Balázs szocialista képviselő felvetette: előfordulhat olyan helyzet - ezt önök nem akarták elhinni, hogy előfordulhat -, hogy netán az akkori kormánypártok ellenzékbe kerülnek, és abban az esetben azonnal másként fognak ezekhez a kérdésekhez viszonyulni. Most jutottunk el ehhez a helyzethez, és önök egészen másként viszonyulnak ehhez a kérdéshez, fel sem vetik ugyanakkor, hogy itt valamiféle korrekcióra lenne szükség az ügyrendi bizottság állásfoglalásával összefüggésben. Én abban bíztam, hogy azok közül, akik abban a vitában részt vettek és ma is képviselők, többen részt vesznek a mostani eszmecserében is, például Salamon László képviselőtársam. Ő azonban most - gondolom, talán nem véletlenül - nem kívánja megvédeni az akkor általa kifejtett álláspontot.
Csupán arra szeretném felhívni még a figyelmet, hogy mi, szocialisták, akármilyen hihetetlen is ez az önök számára, betartjuk ezeket a rendelkezéseket, betartjuk a Házszabályt, nem akarjuk megakadályozni a vizsgálóbizottság munkáját; az az alapvető célunk, hogy kiderüljön az igazság ebben az ügyben, bár jeleztem, hogy ez az igazság természetesen a nagy igazságnak csupán egy nagyon kis szeletét fogja jelenteni.
Áttérnék a kérdés politikai vonatkozásaira, tisztelt képviselőtársaim. Megítélésem szerint Balsai István önkritikájában voltak számomra is elfogadható elemek. Arról beszélt, hogy hibát követtek el az egykori kormánypártok '90-94, majd '98-2002 között, amikor nem kívánták azt, hogy mindezen ügyekben tisztán láthasson a magyar társadalom vagy akár a Magyar Országgyűlés, hiszen mi sem látunk számos ügyben tisztán; ne állítsuk azt, hogy pontosan tudjuk mindenkiről, ki volt valaha, bár sokféle legendát hallottunk. Lehet, hogy ezeket a legendákat a titkosszolgálatok gerjesztik, lehet, hogy mi gerjesztjük, lehet, hogy máshonnan jönnek a különféle információk; legendákat látunk, a valóságról nagyon kevés a fogalmunk, bár azért igyekszünk tájékozódni.
2001 tavaszán nemcsak ez a bizonyos ügyrendi bizottsági állásfoglalási vita zajlott le, hanem tálcán kínálta önöknek a Szabad Demokraták Szövetsége a megoldást, tudniillik előkerült egy olyan módosító javaslat az 1994. évi XXIII. törvényhez, amely kiterjesztette volna a törvény hatályát a III/I-es, a III/II-es és a III/IV-es csoportfőnökségre is, és ha ez a kiterjesztés megtörtént volna, akkor ma senki nem csodálkozna azon, amin egyébként sincs miért csodálkoznia. Törvényt sértett-e Medgyessy Péter, amikor nem számolt be a múltjáról? Szerintem nem sértett törvényt, hanem betartotta a törvényt. A helyzet tudniillik úgy nézett ki, hogy az ő tevékenységével kapcsolatos dokumentumok, adatok államtitkot képeztek, mégpedig az 1995. évi többször módosított LXV. törvény titokköri jegyzékének legalábbis a 11. pontja alapján, de ha a 98. és 125. pont közötti részeket nézzük, akkor azért ott is tudunk olyat találni, ami alapján ő nemcsak hogy nem volt kötelezhető arra, hogy elmondja, mi volt a múltja, hanem nem volt joga arra, hogy elmondja, mi volt a múltja; különösen akkor nem volt erre joga, amikor még csak miniszterelnök-jelölt volt, és nem volt miniszterelnök. Tehát ő kifejezetten a törvények betűjének és szellemének megfelelően járt el. Egészen más lenne a helyzet, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ha a Pető Iván által jegyzett módosító indítványt önök befogadták volna, mert abban az esetben mindenki már régebben pontosan tudta volna, hogy mi az igazságnak az a bizonyos kis szelete, amire utaltam.
Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell itt még egy kérdést nagyon alaposan vizsgálnunk. Több ellenzéki képviselő felvetette azt, hogy Medgyessy Péter, úgymond, összevissza beszélt, nem egyenesen fogalmazott (Dr. Répássy Róbert: Azt mondtuk, hogy hazudott!) - én is meghallgattam önöket -, az MSZP országos elnöksége, országos választmánya előtt mást mondott, mint a köztársasági elnök úr előtt, vagy pedig a szélesebb nyilvánosság előtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ott voltam az MSZP országos választmányának azon az ülésén, ha jól emlékszem, 2001. május 25-én, ahol Medgyessy Péter nagyon áttételesen, nagyon óvatosan azok számára, akik tudnak olvasni a sorok között, elmondta azt, ami elmondható volt az adott, rá vonatkozó törvényi tilalom figyelembevételével. Ő arról beszélt akkor, és ezt elmondta a nyilatkozatában a Magyar Hírlapnak is, hogy 1977 és 1982 között olyan tevékenységet végzett, amelynek az volt a funkciója, hogy az ország gazdasági adatai iránti nyugati és keleti érdeklődést elhárítsa. Ebből lehetett érteni, én úgy ítéltem meg, hogy az MSZP országos választmányának tagjai döntő többségükben megértették, hogy mit mondott, noha konkrétan nem tudták, hogy mi volt az ő funkciója. (Dr. Répássy Róbert: Nem? Ne csináld már!) Ugyanezt ő elmondta ezzel a megfogalmazással a Magyar Hírlapnak is abban a bizonyos, azóta annyit emlegetett interjújában.
Ebből tehát az következik, hogy ő nem összevissza beszélt, hanem nagyon konzekvensen a sorok között azok számára, akik értenek a dologból, elmondta, nem egzaktan és konkrétan, de áttételesen, hogy milyen funkciót töltött be, és ez nem volt ismeretlen a választópolgárok számára sem. Egyébként megírta a történetnek egy részét a Magyar Fórum, Hegedűs Loránt egykori MIÉP-es képviselő pedig, ha jól emlékszem, egy interpellációjában (Dr. Szabó Zoltán: Azonnali kérdés volt.) - lehet, hogy azonnali kérdés volt - ezt a kérdést felvetette, amelyet Demeter Ervin úrhoz, az akkori polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszterhez intézett.
Úgy ítélem meg, igaza volt Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonynak, amikor azt mondta több nyilatkozatában is, hogy tulajdonképpen semmi újdonság nem derült ki. Mivel nem volt jogi tilalom alatt a Medgyessy által végzett tevékenység, mivel a kormánypártok '90 és '94 között, majd '98 és 2002 között is kizárólag a III/III-asra voltak hajlandóak koncentrálni, és arra is csak az első parlamenti ciklus esetében, 1994 áprilisában, amikor a törvényt elfogadták - ha jól emlékszem, az utolsó előtti ülésnapon -, az a helyzet állt elő, hogy az önök ténykedése idézte elő azt a helyzetet, hogy ez titok maradt, tudniillik nem lehetett jogszerűen felderíteni, feltárni az ügy vonatkozásait. Én helyeslem a vizsgálóbizottság létrehozását, mert az be fogja bizonyítani a megítélésem szerint azt, hogy amit Medgyessy Péter állított, az amúgy helytálló.
Lenne még egy megjegyzésem arra vonatkozóan, hogy kik dolgoznak egy ügyön és kikből áll egy tárgyalódelegáció. Mindenki pontosan tudja azt, aki kormányzati munkát végzett - Balsai képviselőtársam 1990-94 között igazságügy-miniszter volt, nyilván nagyon jól ismeri a miniszteriális működési mechanizmusokat -, hogy akik tárgyalnak, azok egyfajta végső anyagot kapnak a kezükhöz, amely anyagok előkészítése nagyon hosszadalmas munkának az eredménye. Természetesen nem volt azért az elhárítás tökéletes, mert 1981 novemberében-decemberében már elég sokan tudtak, tudtunk arról, hogy ilyen tárgyalások folynak. Én akkor már hallottam arról, ha nem is '81-ben, de '82-ben, hogy Medgyessy Péter nagyon intenzíven dolgozott azon - ugyan nem mint szt-tiszt, hanem mint pénzügyminisztériumi főosztályvezető -, hogy ez a csatlakozás megtörténjen.
Lehetséges, hogy Marjai József akkori külkereskedelmi, külgazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes nem ismerte Medgyessy Pétert, ez valószínűleg így is volt, hiszen ő egy más területen, nem a pénzügyek területén dolgozott, és természetesen minden főosztályvezetőt ma sem ismer egy miniszter vagy egy miniszterelnök. A miniszterelnök-helyettest azért nem említettem, mert ez a funkció ki van iktatva a hatályos alkotmányból. Ennek következtében mindaz, amit Marjai József elmondott az ügyben, nem perdöntő.
Az sem perdöntő, ami itt ma elhangzott a parlamentben meg sajtótájékoztatón is, hogy úgymond, Tóth Lajos kapcsolattartó tiszt mit állított. Mindenki jól tudja, hogy egzakt vizsgálódásra van szükség, és nincs az a titkosszolgálat, amely ne gyártana legendát, akár aktív a tagja, akár pedig már nyugállományba vonult.
(1.30)
Medgyessy Péter pedig, amint ő elmondta több alkalommal is, akkor - idézőjelbe téve - vált ki a szolgálatból, hiszen valójában az ő szolgálati tevékenysége megítélésem szerint a pénzügyminisztériumi funkciójához kapcsolódott, amikor pénzügyminiszter-helyettessé nevezték ki 1982-ben, úgyhogy a nyugdíjazás tematikája fel sem merülhetett.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
