DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, lényegében az előterjesztéssel kapcsolatban minden lényeges adat elhangzott, hiszen teljesen egyetértünk az előterjesztőkkel abban, amit Bőhm András képviselőtársunk mondott, hogy valóban időnként - és hangsúlyozom, hogy időnként - a közéletet ez a kérdés megmérgezi. Nagyon jó lenne, ahogy Mécs Imre mondta, tabula rasát csinálni, de azért a történtektől nem lehet elvonatkoztatni, nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy két héttel ezelőtt napvilágot látott egy információ, amit kezdetben cáfoltak és utána nem.
Gondolom, Szabó képviselő úrral abban egyetértünk, hogy a Magyar Köztársaságnak nem válik a dicsőségére, függetlenül attól, hogy konkrétan a miniszterelnöke egy diktatórikus gépezet oszlopos tagjaként mit tett vagy mit nem tett, mert azt majd a másik vizsgálóbizottság tárgyalja, de arra azért nem lehetünk büszkék, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy diktatórikus rendszer lényeges fogaskerekének szerepét töltötte be. Nem tudom, ha, mondjuk, a németországi választások kapcsán olyan személy kerülne pozícióba, akiről utólag kiderül, hogy Gehlen-féle titkosszolgálatnak volt a tagja, és csak feltenné a kezét, hogy én csak a hazámat védtem, ahhoz mit szólna a világ.
De ez az előterjesztés nem erről szól, habár nyilvánvaló, hogy "egy birodalom visszavág" vagy "próbáljuk összemosni a dolgokat" szándékkal került beterjesztésre, és azért sikeredett eléggé felületesre. Mécs Imre képviselőtársunk citálta az 1990-es SZDSZ-es javaslatot, attól messze áll ez a határozati javaslat, hiszen abban a törvényjavaslatban mindazokra kiterjed a vizsgálat, akik eskütételre kötelezettek. Ehhez képest az első szabadon megválasztott kormány idejétől keltezni a vizsgálatot és szűk körben csak a kormánytagokra, úgy gondolom, nem fogja elérni azt a célt, amit itt Bőhm képviselő úr az expozéjában megfogalmazott, hogy egyszer s mindenkorra rakjuk rendbe ezeket a kérdéseket. Hiszen az időpont is miért pont az első szabadon választott kormány megalakulása, miért nem a III/III-as ügyosztály feloszlatása, tehát '90. február 15-e? És miért nem terjed ki a politikai elitre, hogy idézzem az előttem szólót; vagy ezek szerint a politikai elit fogalomkörébe az előterjesztők szerint kizárólag csak a politikai államtitkárig a kormánytagok tartoznak.
Ha egyszer egy ilyen vizsgálatba belekezdünk, akkor megítélésem szerint most már teljes mértékben essünk ezen túl. A társadalom így is, úgy is - a közvélemény-kutatások alapján látható - kezd immúnissá válni ezekkel a kérdésekkel szemben. Mindezek ellenére az utókor számára mindenféleképpen szükséges ezeket teljes mértékben feltárni és mintegy a történelem részévé tenni, hiszen valóban nagyon-nagyon rossz dolog, hogy időnként a gyanúsítgatások légköre lengi körül a politika szereplőit.
Tehát felmerül a kérdés, hogy miért nem terjed ki az átvilágítás például a köztársasági elnök intézményrendszerére, a köztársasági elnökökre, miért nem terjed ki a parlamenti képviselőkre, hiszen Mécs Imre nagyon jól mondta, és gondolom, a hollandok is megértették, hogy ott a pártok ismerték és ismerik azokat, akiket a parlamentbe küldenek. Azt hiszem, ez a rendszerváltoztatáskor Magyarországon a legkevésbé volt elmondható, itt a pártok pillanatok alatt verbuválódtak. Nagyon jó lenne, ha az utókor megtudná, hogy az a diktatórikus rendszer, amelynek oszlopos tagja volt a jelenlegi magyar miniszterelnök, milyen módszerekkel próbálta lehetetlenné tenni, szétverni... Lényegében lélektanilag ez sikerült is neki, sikerült megfosztania a nemzetet a rendszerváltoztatás katartikus örömétől azzal, hogy igenis a különböző, akkor alakult ellenzéki pártokba ügynököket küldött. Ne csak azt tudja meg a társadalom, hogy ki azok, akik érintettek, hanem tudja meg azt is, hogy kik azok, akik ezeket az embereket beszervezték, azokat is ismerje meg, akik ezeket az embereket beküldték a különböző pártokba.
Úgy érzem, aggályos - különösképpen az 1994-es alkotmánybírósági határozattal - az előterjesztés 4. pontja, amely taxatíve felsorolja, hogy milyen adatok alapján kell a különböző nyilvánosságra hozatalt megejteni. Ha jól emlékszem, habár most nem találtam az idézett alkotmánybírósági döntésben, több feltétel együttes fennállása esetén mondja ki az Alkotmánybíróság, hogy valakire ezt a bélyeget rá lehet sütni, hogy valóban tagja volt-e a különböző rendszereknek. Tehát nem elegendő, ha valakiről találnak egy papírt, hogy, mondjuk, be akarták szervezni, de ezért pénzt nem vett fel, ezért jelentést nem adott, és egyéb kedvezményben sem részesült. Úgyhogy mindenféleképpen átgondolandónak tartanánk, hogy ezt a részt módosítani szükséges, habár a Házszabály szerint ez eléggé aggályosnak tűnik, de ha van politikai akarat és van konszenzus abban, hogy valóban egyszer s mindenkorra ezeket a dolgokat tegyük rendbe, akkor ez szerintem megoldható úgy, hogy az előterjesztők visszavonják, és gyorsan benyújtanak egy alkotmányossági kritériumoknak is megfelelő és szélesebb kört érintő vizsgálóbizottságra egy javaslatot, és még az is pillanatok alatt megszavazható.
(21.50)
Úgyhogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja azt, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, hogy egyszer s mindenkorra az egész társadalom tisztán lássa azt, tisztában lehessen azzal, hogy a rendszerváltoztatás milyen módon zajlott le, és ezzel mintegy, ahogy már mondtam, a történelem részévé tehetjük az egész kérdést, és nyugvópontra jutnak az időnként fellángoló gyanúsítgatások.
De mindez nem von el semmit abból a problémából, ami vélhetően indukálta ennek a határozati javaslatnak a beterjesztését, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke bizonyítottan egy diktatórikus, elnyomó hatalmi gépezet aktív része volt, azért erről ne feledkezzünk el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
