DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Répássy képviselő úr valóban tett néhány olyan észrevételt, amit érdemes megfontolni. Nyilvánvaló, hogy a leendő bizottsági tagok átvilágítása is ebbe a körbe tartozik, azonban attól óvnám magunkat, hogy a korábbi III/III-as ügynökökre vonatkozó törvény analógiáját próbáljuk erre ráhúzni. Többek között az egész vizsgálóbizottsági munkának a kiterjesztését arra, hogy kik kapták ezeket a jelentéseket, teljesen feleslegesnek tartom, ezt előre be tudom saccolni: mindazok kapták, akik az akkori pártállamban és az állampártban kulcspozícióban voltak. Tehát nem tudjuk a történelmünket sem megérteni, sem megírni sem vizsgálóbizottsággal, sem törvénnyel. Az a rendszer azért dőlt össze, mert arra ítéltetett, és akik benne voltak abban a rendszerben, azok közül nagyon sokan akár hatalmi, akár más pozícióban, ezt belátták, ki, mikor, nem mindenki egy időben, és sokat tettek azért, hogy ez a rendszer eljusson a rendszerváltás küszöbéig.
Ezért azt kell mondjam, nyilvánvaló, ha mondjuk, Horn Gyula külügyminiszterként nem kapta volna meg a kémelhárítás és a hírszerzés jelentéseit, akkor nem tudta volna - vagy Pozsgay Imre - '89 augusztusában és szeptemberében az ország határait megnyitni úgy, hogy a Stasi, az NDK titkosszolgálat vagy a csehszlovák titkosszolgálat erről ne értesült volna olyan időben, hogy ezt le tudta volna állítani. Ezért nyilvánvaló, hogy aki emlékszik a '68 utáni helyzetre, majd különösen a '81-es lengyel szükségállapot utáni helyzetre, és még akkor '79-et, Afganisztánt is ide kellene sorolni, az tudja, hogy nagyon hideg volt abban az időben itt a közép-európai szovjet blokkhoz tartozó lágerben, és bizony nagyon nagy teljesítmény volt az akkori reformpolitikusok részéről, hogy Magyarországot részben hozzá tudták kötni a nemzetközi szervezetekhez. Ezt nem tudták volna megtenni, ha nincsen, aki a román vagy más titkosszolgálatok aknamunkáját itt Magyarországon leleplezte volna. (Demeter Ervin: Ilyen nem volt!) Miért ne lett volna? Ugyan már! (Demeter Ervin: De akkor nem volt ilyen!)
