MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kollégáim! Úgy gondolom, hogy régóta görgette a Magyar Országgyűlés maga előtt ezt a problémát, amely állandóan előkerült, állandóan problémákat okozott, és állandóan botrányokba fulladt. Úgy gondolom, hogy a magyar társadalomnak elege volt ezekből a botrányokból, elege volt a zsarolásokból, és elege van abból, hogy a jövőben zsarolni lehessen az országgyűlési képviselőket.
A magyar társadalomnak és jelesül a választóknak joguk van tudni, hogy a politikusainak milyen a múltja, és amit megtudhat a sajtóból, megtudhat az annalesekből, a kézikönyvekből, az, úgy tűnik, kevés, hiszen egy rendszerváltás volt, és a rendszerváltás előtt igen nagy számú ügynököt, titkos megbízottat és mást építettek be az induló pártokba. Ennek következtében az Országgyűlésbe is bekerültek olyan személyek, akik az elmúlt rendszer nem demokratikus, diktatórikus titkosszolgálatának munkatársai vagy ügynökei voltak. Ezekről különböző suttogásokat hallottunk, listákról hallottunk, és különböző nyomásgyakorlásra használták fel ezeket az adatokat, különböző pártpolitikai vagy egyéb céloknak, ki tudja, milyen céloknak az érdekében. Ez helytelen, ezt meg kell szüntetni, tabula rasára van szükség.
Ezért örömmel üdvözöltem Bőhm András és Zwack Péter javaslatát, amely szerint olyan vizsgálóbizottságot kell felállítanunk közösen, a patkó mindkét oldalának, amely tabula rasát csinál, és az 1990 óta megválasztott valamennyi kormány tagjait átvilágítja, a kormányok tagjait, a miniszterelnököt, a minisztereket, a politikai államtitkárokat. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos, és ebben az esetben, ahogy a határozati javaslat leírja, a III-as főcsoportfőnökség egészének a talaján folyik a vizsgálat, bármelyik titkosszolgálati ágnak a munkatársa, ügynöke, vele együttműködő személyisége volt az, aki később politikusként a kormány tagja lett, azt mind fel kell deríteni, és el kell mondani. Joga van tudni a magyar társadalomnak, kik voltak azok a politikusok, akiket megválasztott, akiket beküldött a parlamentbe, és akik az ország vezetői, a végrehajtó hatalom vezetői lettek.
Hadd mondjak el egy példát: 1992-ben a nemzetbiztonsági bizottság delegációjával Hollandiába utaztunk az ottani nemzetbiztonsági bizottság meghívására.
(21.30)
Ez a holland nemzetbiztonsági bizottság igen magas szintű volt, tagjai voltak a frakcióvezetők, a négy legnagyobb párt frakcióvezetője, a belügyminiszter és a miniszterelnök. Éppen akkor formálódott az átvilágítási törvény, és mi nagyon sok kérdést tettünk fel, hogy náluk ez hogy van. Elmondták, hogy náluk is van átvilágítás: minden köztisztviselőt átvilágítanak, minden katonatisztet átvilágítanak.
Akkor megkérdeztük, hogy a képviselőket hogyan világítják át. Nem értették a kérdést. Újból meg kellett kérdezni, és akkor azt mondták, hogy a képviselőket felesleges átvilágítani, hiszen a pártok tudják, hogy kiket küldenek be, és ha valakinek a legkisebb folt van a hátán vagy a lelkiismeretén, vagy bárhol, azt nem fogja beküldeni képviselőnek (Dr. Répássy Róbert: Az nem ez! Az egy másik ország!) Várjunk csak! Én akkor éreztem azt, hogy valami probléma van. Ők hosszú időn keresztül demokráciában éltek, mi pedig akkor kezdtük a demokráciát. Azok a holland pártok, a holland városkák lakói amikor valakit megválasztottak, pontosan ismerték, hogy a jelöltjük kicsoda, tudták, hogy ki volt az apja, ki a felesége, mit csinál, milyen fapapucsot visel és így tovább, hiszen sok generáción keresztül alakult ki a tisztesség.
De nálunk, ahol egy hirtelen váltás történt, nem tudhattuk. Honnan ismertük volna a politikusainkat? Jelöltük azokat, akik a leglelkesebbek voltak, a legtöbbet mozogtak, és beküldtük őket a parlamentbe. Lehet, hogy ügynökök voltak, lehet, hogy nem. Ezt mind ismernünk kell, meg kell tudnunk. Lassan ki fog alakulni nálunk is a civil társadalom, és akkor felelősséggel tudja minden párt és mozgalom, amely a parlamentbe tart, kiválasztani azokat a makulátlan személyeket, rátermett személyeket, kiváló személyeket, akiket ideküld, és érzi a felelősségét ennek. Tehát ennek az öntudatnak, ennek a felelősségfelkeltésnek is fontos lépcsője lehet ez az átvilágítás, amit ennek a bizottságnak kell végrehajtania. Tisztába kell jönni a helyzettel, a múltunkkal.
Ha ki fog derülni, hogy különböző pártokban nem jelentéktelen számban voltak beépített emberek, akkor ez bizony az elmúlt és elhagyott diktatúrát fogja jellemezni, annak a módszereit fogja jellemezni, amit véglegesen el akarunk hagyni, és amit véglegesen szeretnénk eltörölni, annullálni. De ehhez tiszta képet kell látnunk, és meg kell szüntetnünk a zsarolhatóságot. Nem engedhető meg, hogy nyomást gyakoroljanak emberekre, hogy borítékokat vegyenek elő, vagy ki tudja, hol bukkanjanak fel dossziék, hiszen rengeteg iratot megsemmisítettek. Jól tudjuk, hogy a végén az iratok megsemmisítésénél már csak jegyzőkönyvet sem vettek fel. Nem lehet tudni, hogy elloptak-e egy dossziét vagy egy iratot, vagy megsemmisítették az iratot, csak azt tudjuk, hogy mi van az irattárakban. Ezeket az irattárakat majd egyesíteni kell, de ez egy másik törvénynek, egy másik javaslatnak lesz a tárgya.
Most azonban, hogy helyreállítsuk a parlament becsületét, a saját becsületünket, feltétlenül szükséges, hogy ezt a vizsgálóbizottságot felállítsuk, átvilágítsuk ezt a körülbelül 350-400 embert - talán annyi sincsen -, és végre tabula rasát csináljunk. Ezért támogatom ezt a határozati javaslatot, és kérem, hogy önök is támogassák.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
