TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék áttérni az Országgyűlés asztalán lévő előterjesztés néhány szakmai kérdésében az álláspontom kifejtésére.
Az első kérdés, amely a vitában is elhangzott, hogy mi ennek a vizsgálóbizottságnak a rendeltetése, amelyet egyébként a Magyar Szocialista Párt képviselői támogatnak, és meg fognak szavazni annak érdekében, hogy létrejöhessen ez a vizsgálóbizottság. Azt gondolom, ez a vizsgálóbizottság gyors reakció kíván lenni arra... (Dr. Répássy Róbert: A Medgyessy-ügyre!) Répássy úr, meghallgattam én is önt, legyen szíves, hallgasson meg! (Dr. Répássy Róbert: Folytassa nyugodtan!) Köszönöm szépen, hogy szót adott. (Dr. Répássy Róbert: Akkor is a Medgyessy-ügyre.) Tehát szeretnék visszatérni arra a kérdésre, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak az a rendeltetése, hogy arra a társadalmi igényre gyorsan próbáljon választ adni, hogy kormányzati körökben, és igenis megkerülhetetlen, hogy 1990. május 2-ától számítva valamennyi kormány esetében, kerüljön föltárásra, hogy kik voltak érintettek a volt III-as főcsoportfőnökség tevékenysége által. Ezt azzal együtt is mondom, hogy továbbra is állítom - és nemcsak én állítom, hanem a Magyar Országgyűlés állította -, hogy különbség van a III/III-as csoportfőnökség és általában a III-as főcsoportfőnökség megítélése között, mert ha nem lenne különbség, akkor az átvilágításról szóló 1994-es XXIII. törvény is tartalmazná az egész III-as főcsoportfőnökségre vonatkozó adatok feltárását. Ezt nem tartalmazza, tehát maga a Magyar Országgyűlés a mai napig ezt a különbségtételt fönntartja.
Szeretném azt is elmondani, hogy ez egyfajta protézis szerepű bizottság abból a szempontból, hogy nyilván mindenki tudja - hiszen Répássy képviselőtársam is idézett belőle -, egy olyan javaslat is benyújtásra került, illetve kerül az Országgyűlés elé, amely a kérdést hosszú távon rendezni kívánja. Tehát azok a kezdeményezések, amelyek arra irányulnak, hogy ez a vizsgálóbizottság tevékenységét illetően bővüljön, azért nem helytállóak, mert azt a feladatot a törvény által elfogadásra kerülő majdani bizottság feladatává kívánjuk tenni, amely valóban széles körben a közélet valamennyi szereplőjére kiterjesztve kívánja tényszerűen bemutatni, hogy a III-as főcsoportfőnökség tevékenysége által kik voltak érintettek. Tehát ennek alapján minden olyan kiterjesztési szándékot, amely akár időben vagy akár az alanyi kör tekintetében ezt a vizsgálóbizottságot bővíteni kívánja, nem fogunk elfogadni, mert úgy értékelem, hogy ez nem más, mint a vizsgálóbizottság ténykedésének ellehetetlenítésére irányuló törekvés. Márpedig azt gondolom, ebben a formában ma erre nincs szükség. Tehát két lépésről van szó, a két lépést együtt kell kezelni; a vizsgálóbizottság most egy gyors választ ad a közvéleményt érdeklő és érintő kérdésekre, s ezzel szemben a magyar közvélemény egészére vonatkozóan az ügy kezelése pedig egy benyújtásra kerülő törvény keretében az ősz folyamán kerül elrendezésre.
Ezzel összefüggésben szeretném azt is elmondani, amit szintén Répássy képviselőtársam vetett föl abban a formában, hogy ha van egy átvilágító bizottság, akkor miért nem az átvilágító bizottságot bízza meg az Országgyűlés ennek az ügynek a rendezésével, és miért kíván erre egy külön vizsgálóbizottságot létrehozni. Ennek okai a következők.
(0.10)
Az egyik ok, mint mondottam, az, hogy az 1994-es XXIII. törvény másra vonatkozik; részben szűkebb, részben más. Ebből következően a kettő nehezen hozható össze. Másik vonatkozásban azt is szeretném elmondani, hogy a vizsgálóbizottságnak tényleg a munkamódszere, a vizsgálati módszere, az egész tevékenysége más jellegű.
Szeretném visszaidézni itt az Országgyűlés előtt, hogy egy ilyen hasonló eset a közelmúltban volt, amikor az Országgyűlés hasonló vitában, hasonló érveket figyelembe véve úgy döntött, hogy létrehoz külön vizsgálóbizottságot, ez pedig nem más volt, mint az országgyűlési képviselők vagyonvizsgálatával kapcsolatos bizottság létrehozása. Emlékeznek itt azok a képviselőtársaim, akik az előző ciklusban is az Országgyűlés tagjai voltak, hogy akkor az akkori ellenzék mondta, hogy nem kell külön vizsgálóbizottság, hiszen rendeltetésszerűen van egy mentelmi bizottság, amelynek az a feladata, hogy a vagyonvizsgálatot elvégezze, elmondtunk minden érvet azzal kapcsolatban, hogy miért nem kell külön vizsgálóbizottság, épp Répássy képviselő úr volt a legvehemensebb abban a tárgykörben (Dr. Répássy Róbert: Az más volt!), ő bizonyította, hogy szükség van külön vizsgálóbizottságra, meg is alakult a külön vizsgálóbizottság csonka formában - áldásos tevékenysége, azt gondolom, a parlament épülését nem szolgálta.
Most azért idéztem elő, Répássy úr, ezt a dolgot, mert én azt gondolom, hogy nagyon analóg a helyzet. Azért analóg a helyzet, mert ebben az esetben is van egy, nem azt mondom, hogy teljesen eltérő, de azért alapvető elemeiben eltérő törvény, és egy olyan törekvés, amellyel külön vizsgálóbizottság létrehozását kívánja a mostani kormánykoalíció elérni. Én azt hiszem, hogy ebben az esetben ugyanazokról az érvekről van szó, lehet, hogy fordítottan, ezekre az érvekre alapozva mondom, hogy ez a javaslat nem törvény- és nem alkotmányellenes.
Természetesen egyetértek azzal is, hogy néhány kérdésben valóban a benyújtott tervezetet módosítani kell, de ebben, azt gondolom, teljes az egyetértés, legalábbis addig a pontig, hogy valóban a titokhoz való hozzáférés vonatkozásában pontosan meg kell adni, hogy a bizottság az állam- és szolgálati titokról szóló törvény rendelkezése szerint milyen titokkörhöz férhet hozzá. Azt gondolom, van erre módosító indítvány benyújtva. Hasonló módon, azt gondolom, el kell rendelni azt, hogy a C típusú vizsgálattal rendelkező képviselőkből állhasson össze a bizottság, ebben sincs vita, tehát én azt hiszem, hogy ez is megoldható. És én azzal a felvetéssel is egyetértek, ha ez technikailag egyébként kivitelezhető, hogy olyan emberekből álljon a vizsgálóbizottság, akiknek az érintettsége eleve kizárható. Ez egy jó felvetés, a technikáját hozzá kellene rendelni, mert ha hozzárendelhető a technika, akkor, azt gondolom, ennek a megoldásnak az elfogadásával szemben se merülhet fel komoly kétség. És van néhány olyan kisebb jelentőségű kérdés, amelyben, azt gondolom, az MSZP részéről módosító indítvány beadására sor kerülhet.
Ha az Országgyűlés elfogadja ezt a vizsgálóbizottságot, akkor ennek a nyolc képviselőnek egy olyan leckét ad, hogy hozzávetőleges számításaim szerint körülbelül kétszáz olyan embernek a tevékenységével kapcsolatban kell viszonylag gyors menetben ténymegállapítást elérnie, hogy a törvény szövegének megfelelően azokban a szolgálatokban, illetve azokkal összefüggő tevékenységekben érintettek voltak-e. Én azt hiszem, hogy ez a vizsgálat néhány hónap alatt, tehát a kitűzött szeptember 30-ai időpontig elvégezhető, korrekt módon ez a munka elvégezhető, ez valóban más, mint az átvilágítás, ebből következően, én azt hiszem, ennek a munkának az elvégzése parlamenti vizsgálat keretei között megoldható.
A magunk részéről, ha valóban csak az a szándék, hogy ebben a formában egy lehetőséget adjunk magának az Országgyűlésnek és a közvéleménynek, hogy ezzel a tényszelettel szembe tudjon nézni, hogy az érintett kör esetében van-e érintettség és az milyen jellegű, én azt hiszem, ez a munka elvégezhető, ez segíti a tisztánlátást, ugyanakkor valóban nem helyettesíti azt a szándékot, amelyet a törvény kíván megfogalmazni, és a törvény elfogadásával kívánunk elérni. Én azt hiszem, hogy ennek megfelelően, ha a két ügy eltérő kezelésmódját és ebből következően a két döntés szétválasztását meg tudjuk oldani, akkor jó szolgálatot teszünk, és akkor, azt gondolom, indulatok nélkül egy nagyon fontos kérdésben tisztán vagy legalábbis tisztábban látunk a mainál.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
