DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló H/63. számú országgyűlési határozati javaslatnak mind az általános, mind a részletes vitája lezajlott.
(14.40)
Az előterjesztők nevében megköszönöm a képviselőtársaknak a vitában való aktív részvételt, és hogy felismerték ennek a határozati javaslatnak a jelentőségét. A vitában kirajzolódott, hogy bár a kormánypárt (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) és az ellenzék között alapvető szemléletbeli különbség húzódik, már tudniillik az, hogy mi nem gondoljuk, hogy csak a dolgozni nem akarókat, a munkakerülőket fenyegeti a hajléktalanság veszélye, a felvetett probléma fontosságát a tisztelt ellenzék is elismeri.
Ez az előterjesztés egy feszítő és a társadalmunkban már régóta jelen lévő problémát emel országgyűlési határozat szintjére. A hajléktalanság veszélye olyan méreteket ölt, hogy ezzel itt, a parlamentben szükséges foglalkozni. Kétségtelen, hogy sokféle eszköz és módszer áll ma is rendelkezésre, például lakásfenntartási támogatás, családsegítés, adósságkezelés, azonban azt kell tapasztalnunk, hogy mindezek ellenére sem enyhül ez a veszély. Nekünk, szocialistáknak és szabad demokratáknak (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) minden család, minden gyermek fontos. Ezért kell felderíteni, hogy a meglévő eszközök ellenére mi az oka az eredménytelenségnek.
A beterjesztett javaslat arra kéri fel a kormányt, hogy széles körű és alapos felmérést követően valódi megoldást találjon. Az előterjesztők, sok egyéb felvetéssel együtt, további jelentős kérdés megoldására kérik fel a kormányt és szakértőit, ez pedig az önkormányzatokat érinti. A hajléktalanná válás kezelésének túlnyomó része az önkormányzatokra nehezedik; nekik kell megbirkózni azzal is, hogy az önkormányzat tulajdonosi jogai és a család védelmével kapcsolatos törvényi előírások végrehajtása ütközik. Egyszerre kell a két, egymást ily módon kizáró jogosítványt gyakorolni. Meg kell tehát találni azt a megoldást, amely feloldja ezt a paradox jogszabályi helyzetet.
Az előterjesztők nem jártak rossz úton, amikor felvetették és az Országgyűlés elé terjesztették ezt az összetett, de a hajléktalanság megelőzését célzó előterjesztést. Ennek alátámasztására engedjék meg, hogy idézzem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, dr. Lenkovics Barnabás 2002. június 19-én kelt észrevételéből az első mondatot: "Az országgyűlési határozat tartalmával egyetértek, különös tekintettel arra, hogy az mind a korábbi országgyűlési biztosok, ideértve a kisebbségi biztost is, mind a jelenlegi biztosok korábbi ajánlásaival, kezdeményezéseivel, felhívásaival, illetve az e tárgyban benyújtott alkotmánybírósági indítvánnyal egybeesik."
Külön kiemelek egy gondolatot, amely a benyújtott módosító indítványokkal kapcsolatos: szükségesnek tartjuk, hogy a hajléktalanság megelőzését szolgáló programokhoz költségvetési összegek álljanak rendelkezésre, ez azonban a következő évek költségvetési törvényeiben jelenik meg. Szeretnénk, ha ez az országgyűlési határozat segítené az együttműködést, hiszen a parlamentnek, a kormánynak, az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek és az érintetteknek érteniük kell egymást, hogy a hajléktalanságot meg lehessen előzni, az együttműködés módszereit pedig a szakembereknek kell kidolgozni. Úgy gondoljuk, hogy a szeptember 30-ai határidő lehetőséget ad arra, hogy a következő télen már reménykedni lehet abban, kevesebb ember, kevesebb család kerül az utcára.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előterjesztők által támogatott módosításokkal együtt mondjanak igent erre a határozati javaslatra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
