VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyik közismerten baloldali hetilap, nevét nem szívesen említeném, még kinevezése előtt hosszú és reményteli interjút közölt Görgey Gáborral. Az interjúban miniszter úr elmondta, hogy döntéseiben csak a minőség számít majd, nem lesz elsőbbsége senkinek. Nos, erre az interjúra immár másodszor cáfol rá röpke hatvan nap alatt, hiszen a Nemzeti Színház igazgatói kinevezése körüli hercehurca után most az Operaház pályázat alapján kinevezett vezetőit menesztette meglehetősen méltánytalan körülmények között. Miniszter úr még fogadni sem volt hajlandó az elmúlt héten Győriványi Ráth Györgyöt és Locsmándi Miklóst, hogy döntését közölje, hogy tevékenységükkel kapcsolatos kifogásait elmondja. Bár berendelte őket a hivatalba, ismét csak hivatalnokát bízta meg ezzel a feladattal. Kérdezem, miért bánik saját beosztottaival ilyen megalázó módon.
Szombaton a Magyar Nemzet interjút közölt a menesztett fő-zeneigazgatóval. Győriványi úr nyilvánvalóvá tette, hogy személyes okok játszottak közre menesztésükben. A miniszter folyamatosan szerepet keres feleségének, s ebben segíti a most megbízott főigazgató, sőt egy művész közügyben született levelére is olyan választ küld Görgey Gábor miniszterként, amelyben ismét felesége mellett lobbizik. De érinti e cikk a támadókat is, Petrovics Emilt, Szinetár Miklóst, Kovács Jánost, Harangozó Gyula balettigazgatót, Kerényi Miklós Gábor operettszínházi igazgatót, s még sorolhatnám.
Kérdezem ezért, igaz-e, hogy Görgey Gábor korábban s miniszterként is eljárt felesége szerephez jutása érdekében. Biztosan helyes döntést hozott-e a miniszter úr ismételten a menesztett vezetők ügyében? Tudatában volt-e a miniszter úr a Magyar Nemzetben megjelent tényeknek, amikor döntött? Ha nem, miért nem tájékozódott, például miért nem fogadta a fő-zeneigazgatót?
S végül kérem, tájékoztassa a tisztelt Házat, a miniszter úr családjából kit tisztelhetünk a következő évadban a Magyar Állami Operaházban, az Erkel Színházban, a Fővárosi Operett Színházban, Miskolcon vagy éppen a londoni magyar kulturális intézetben. Biztos-e, államtitkár úr, hogy helyes dolog, ha a családi szereposztó dívány a miniszteri irodában van? Önöknek alapelve volt, hogy a minisztérium jó példával járjon elöl. Ugye, nem erre gondoltak? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
