DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Úgy igaz, ahogy ön kezdi, csak egy kicsivel sötétebb annál is a kép (Derültség a Fidesz soraiban.), mint amit sokan gondolnak. Azt szeretném itt a Ház tudomására hozni: most, egy hónap után kerültünk - Gazdasági és Közlekedési Minisztérium - abba a helyzetbe, hogy fel tudtuk mérni, a tárcánál maradt célelőirányzatokból finanszírozott Széchenyi-terv pályázatok helyzete hogyan alakul. Azt kell tudniuk, hogy az ezeknek a pályázatoknak a finanszírozására szolgáló előirányzatokból már május végével nemcsak az idei előirányzatot használták fel, hanem 126 százalékát használták fel az ideinek. A jövő évi terhére tehát kevesebb előirányzatot tudunk majd azokra a fontos célokra szánni, mint amit közmegegyezés alapján a parlament a következő évi költségvetésben megállapít. (Dr. Pósán László: Ismerjük ezt!) Ebben a tekintetben tehát nincsen ugyanolyan helyzet, mint a többi tárcánál, hanem annál rosszabb helyzet van, hiszen nem tudjuk folytatni azt a gyakorlatot, hogy a következő évekre adósítjuk el a költségvetést, a következő évekre való hivatkozással hitegetjük a vállalkozókat, hogy nyugodtan tovább finanszírozható minden egyes pályázat.
Úgy gondoljuk, ezt azért kell végigtekintenünk, mert hiszen a pályázatok szabályozottsága tekintetében, amikor elkezdtük vizsgálni, hogyan történt a pályázatok kiírása másfél évvel ezelőtt, meg kellett állapítanunk, hogy nincsenek hozzá indikátorok, hogy mit akarnak elérni velük; milyen hatás, milyen változás az, ami pozitívan bekövetkezik. Mert ha a költségvetés az adófizetők pénzéből támogat valakit, az természetesen annak, aki ezt kapja, pozitív, de hogy ez milyen hatást gyakorol az adott térség - ahol működik a támogatott vállalkozás - foglalkoztatási szintjére, hogyan eredményez változást a jövőbeli infrastrukturális ellátottságokra, az nem volt végiggondolva. Nem volt végiggondolva, hogy hogyan fogják fogadni a pályázatokat, hogyan biztosítják azt, hogy a pályázatok elbírálásának időszakában nem lehet kicserélni vagy megváltoztatni a benyújtott pályázatokat, hogyan érvényesül a folyamatba épített ellenőrzés azért, hogy az adófizetők pénzét célra orientáltan és a lehető legjobban használjuk fel.
Mindezek miatt át kell gondolnunk és át is gondoltuk, hogyan folytatható mindazon pályázatok sora, mint amelyekre eddig sor került, hiszen - és itt szeretném ezt az üzenetet megfogalmazni - nem válhat a kis- és középvállalatok támogatásának rendszere egy össznépi pilótajátékká; pilótajátékká, ahol akik elöl jönnek, azoknak jut, akik később jönnek, bízhatnak, de a vége egészen biztos, hogy ha a finanszírozás elfogy, akkor az adófizetők üthetik bottal a nyomát ezeknek a terveknek.
Annyit szeretnék még bejelenteni, hogy a tárca e hónap, július hónap végére összeállítja a pályázatok úgynevezett fehér könyvét. Ez a fehér könyv nem más, mint egy olyan táblázatrendszer, amely ábécésorrendben bemutatja, hogy kik pályáztak, mikor adták be a pályázataikat, mikor bírálták el ezeket, mikor kötöttek szerződést és mikor kezdődött el a finanszírozás. Ez ugyanis magától értetődően mutatja, hogy kik az egyenlőbbek, kik kihez laknak közel. Nem kell nekünk bizonyítanunk ott semmit, mindenki látni fogja, hogy hogyan és milyen módon történt az elbírálás. Egyáltalában nem akarom állítani, hogy ez a pályázat bárminek a melegágya volt, de majd ebből látni lehet, hogy valóban támogathatóak-e a továbbiakban a kisvállalkozók, vagy egy össznépi pilótajátéknak voltunk a részesei. (Zaj az ellenzéki padsorokban.) Mi szeretnénk a Széchenyi-tervet támogatni (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Jaj!) és továbbvinni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
