KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lenne szerencsés, ha a politikában mostanában hallható csatazaj elterelné a figyelmünket számos olyan fontos kérdésről, amely valamilyen módon sokakat foglalkoztat. Természetesen most nem azokra a botrányos ügyekre gondolok, amelyek szintén napvilágot láttak az elmúlt időszakban, mint például a százmillió forintot meghaladó végkielégítés, vagy a tízmillió forintos összeg, amit valamilyen fajta hallgatásért kellett volna adni, vagy akár a magánzsebekbe vándorolt milliárdok és az áttekinthetetlen, de mindenesetre a Fideszhez közel álló különböző cégekkel kapcsolatban megkötött szerződések. (Zaj az ellenzéki oldalon.)
Érdekes, hogy ezt mennyire nem szeretik hallani fideszes képviselőtársaim (Derültség és szórványos taps az MSZP soraiban.), pedig hát az a helyzet, hogy ezekről is érdemes beszélni. De én most nem ezekről fogok (Moraj a Fidesz soraiban.), nem is azokról az ügyekről, ahogy önök a választási kampányban félrevezették a választópolgárokat, egyrészt azzal, hogy azzal riogatták őket, hogy majd miket fog csinálni az új kormány különböző ügyekben (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), amelyekről már bebizonyosodott, hogy hazug állítások voltak, bár meg nem lepődött önökön senki e tekintetben.
Nem is azokra az ügyekre gondolok, amikor az előző kormány különböző programjait feltupírozva önök azt állították, hogy valamilyen fantasztikus lehetőségek elé néznek különböző társadalmi csoportok. Mára már sajnos tudjuk, hogy a különböző minisztériumok azokat a költségvetési forrásaikat, amelyek bizonyos fejlesztésekre rendelkezésre álltak, az első négy-öt hónapban 90-95 százalékban elköltötték - tették mindezt nyilván azért, hogy a következő kormányzatot e tekintetben is kényszerpályára állítsák - lelkük rajta.
Van azonban egy olyan projekt, amiről én most szeretnék beszélni: a Széchenyi-terv, amelynél ráadásul egészen más a helyzet. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy Matolcsy akkori gazdasági miniszter úr nyilatkozott arról, hogy kimerülőben vannak a források - a nyilatkozata májusban hangzott el -, majd május 16-án még az előző kormányzat hét nagyon fontos támogatási kérdésben felfüggesztette a pályázatokat. Ez annak idején közlemény formájában jelent meg a sajtóban, csak nem kapott nagyon nagy visszhangot, mert még előtte voltunk a választások második fordulójának, ezért aztán ezt titokban kellett tartani.
Ugyanakkor viszont hallottunk hangzatos kijelentéseket arról, hogy milyen fantasztikus program is maga a Széchenyi-terv. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy is van!) Úgy is van, mondja itt az egyik képviselőtársam, akit szintén nem tájékoztatott a kormánya annak idején ezek szerint arról (Taps és derültség az MSZP soraiban.), hogy milyen mértékben merítették ki a kereteket; nem tájékoztatták arról, hogy száz százalékban vállaltak kötelezettséget az első négy hónapban, több mint száz százalékban az idei keretekre; nyilván nem tájékoztatták arról, hogy már a jövő évi keret 40 százalékát is elköltötték.
És ezek után dőlnek be, tisztelt képviselőtársaim, továbbra is a pályázatok. Dőlnek be a pályázatok egy olyan rendszerbe, amelynek a korábbiakban áttekinthetetlen volt a döntési mechanizmusa, mert nagyon sok esetben indokolatlanul kapták meg valakik, megint csak a Fideszhez közel állók, csak ezekről a kedves képviselőtársaim nem nagyon szeretnek hallani.
Nem tájékoztatták ezek szerint önöket, tisztelt képviselőtársaim, arról sem, hogy a különböző elképzeléseknek megfelelő összegeket nem biztosították önök abban a költségvetésben, amelyhez egyébként a benzináremelést megszavazták a tisztelt képviselőtársak, sőt, a bevételi oldalon be is könyvelték, ugyanakkor viszont az általuk is fontosnak tartott projekthez nem biztosították megfelelő módon a fejlesztési forrásokat.
Most az a helyzet, hogy mintegy 15-20-25 ezer vállalkozó fölöslegesen költött a pályázatra; hiába várják az elbírálást, mert kimerültek a keretek, ráadásul nekik a beruházásaikat meg kellett kezdeni ahhoz, hogy támogatásokat kapjanak.
(10.00)
Na, ez a következménye a vállalkozásokat illetően az önök kormányzásának. Én úgy látom, hogy ideje e tekintetben őszintén beszélni az emberekkel, ideje eléjük tárni, hogy mit is műveltek önök Széchenyi-terv címén az elmúlt időszakban; és egyébként pedig meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyek most már valóban a hazai kis-, középvállalkozások fejlesztése érdekében valóban előreviszik ezt a szektort.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
