DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez az egyezmény valóban nem az a szokványos előterjesztés, amit itt megszoktunk nemzetközi megállapodások kapcsán, amikor is gyakorlatilag vita nélkül fogadjuk el. Hála istennek, itt sincs vita, már ami a tartalmát illeti az egyezménynek, illetve azt a szándékot, ami a jegyzőkönyv aláírását illeti. Nyilvánvalóan szerencsésebb lett volna 1997 után azt a folyamatot úgy végigvinni, ami már, mondjuk, 2000-re a Magyar Köztársaságot az egyezmény aláírójaként érhette volna. Ehhez képest, azt gondolom, nem vagyunk még behozhatatlan késedelemben. Nyilvánvalóan az őszi johannesburgi találkozó előtt okvetlenül szükséges, hogy ezt a jegyzőkönyvet gyakorlatilag a Magyar Köztársaság képviseletében aláírjuk, valamint az, hogy később ezt törvénnyel ki is hirdessük, mert most - hogy tévedés ne essen, és félreértés ne legyen itt a Házban - arról döntünk, hogy a jegyzőkönyv aláírójaként a Magyar Köztársaság megjelenik. Ahhoz, hogy ez majd a magyar jogrendbe beintegrálódjon, egy külön törvény kell, ami ezt majd kihirdeti. (Folyamatos zaj.)
Surján László úr egy nagyon fontos dologra hívta föl a figyelmet a külügyi bizottság előadójaként; arra, ami az emisszió exportját, illetve importját jelentheti a fejlettebb országok részéről azon országok irányába, amelyeknek bizony ezen egyezmény alapján is még többletkvótája van, akár Portugáliára is gondolunk, illetve Magyarországra, amely ugyan 6 százalékos csökkentést vállalt be, de azzal, hogy a gazdaság teljesítőképessége csökkent, ezáltal ennek meg tudunk felelni, de nem változott meg szerkezetében, egy csökkenés van.
Ennek az egyezménynek az aláírása azt is jelenti, hogy olyan belső jogi normákat kell hosszú távon alkalmazni, amely a kibocsátási érték alatt tartja ezt a rendszert úgy, hogy a gazdasági termelés, a gazdasági intenzitás ezzel szemben növekszik. Ezt nemcsak az országnak kell megfizetni. Nem fizethetjük meg, ezt bizony olyan befektetői köröknek kell megfizetniük, akik ebbe az országba olyan technológiát kell hogy hozzanak, mint amit a saját hazájukban is alkalmaznak, lévén, mondjuk, fejlettebb régióból érkezők. (Zaj.) Ez jelenti azt a háttérvédelmet, ami... Érdekes a csevely, tényleg, valóban nagyon fontos. Aztán időnként képviselőtársaim megjelennek a minisztériumban, hogy ilyen-olyan beruházásokhoz adjon engedélyt a tárca, jóllehet azok a beruházások, mondjuk, a környezetvédelmi előírások szerint nem minden szempontból tekinthetőek a normatív rendszernek megfelelőnek. Ezért előrebocsátom, hogy én, illetve a minisztérium vezetése nem fog semmiféle olyan ügyekben, lobbiügyekben kiállni, ami olyan beruházásokat serkentene vagy támogatna, amelyek nemcsak ezen egyezmény szellemével, hanem a magyarországi beruházások környezetvédelmi előírásaival, illetve a környezet minden oldalról történő védelmével ellentétesek lehetnek.
Nos, ezzel az egyezménnyel az a késedelem, ami bekövetkezett, ahogy az előbb említettem, nem behozhatatlan, és a következő lépés az lesz, hogy a károsanyag-kibocsátáson túl azokat a tájrehabilitációkat is meg tudjuk tenni, amelyek most jelen pillanatban a tájsebészet feladataként megjelennek, hisz itt nemcsak az ipar, nemcsak a gazdaság szennyez, hanem az a múlt, illetve a múltnak a szennye, amely 30-40 év alatt a vadlerakókban, az illegális lerakókban (Tirts Tamás: Kik rakták le?) - így van, Tirts Tamás úr, kik rakták le. Természetes, hogy a lerakás is politikai ügy, mert a kommunisták rakták le, és most meg majd a szociálliberálisok fölszedik, mert sajnos azt a konzervatívok elfelejtették.
Köszönöm szépen. (Derültség. - Taps a kormánypártok soraiban.)
