DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként szólva a frakciómból, szeretnék a törvényjavaslat gazdasági környezetével, a jogalkotási jellegével és természetesen azzal a sok-sok jóléti intézkedéssel foglalkozni nagy vonalakban, ami a mai rendelkezésünkre álló időkeret tekintetében az elsőként megszólalónak kötelezettsége. A későbbiekben külön kívánunk szólni a jegybankkal kapcsolatos - és általában az ezeket a szabályokat érintő, szerintünk durva - beavatkozásokról, a mezőgazdaságot érintő kérdésekről és az egészségügyet érintő kérdésekről.
Hölgyeim és Uraim! A múltkor már szóvá kellett tennem 19 képviselő kormánymentes beadványa kapcsán, a munka törvénykönyve kapcsán, hogy nem egészen ezt tetszettek ígérni a kormányprogramban a jogalkotással kapcsolatban. Ott az van leírva, és önök arról szavaztak - már akkor se hittük el, hogy ez így megvalósul -, hogy egy kiszámítható, átlátható, jól előkészített, gondosan egyeztetett törvényhozási menetrendet kívánnak úgymond helyreállítani a Magyar Országgyűlésben.
Most mit látunk itt? Egy kapkodva összeállított, sajnos a magyar jogforrásokban lassanként polgárjogot nyerő salátatörvényt. Én nem szeretném mint jogász, ha a magyar jogtörténet-hallgatók, az államjogot és az alkotmányjogot hallgatók a továbbiakban salátatörvény című jogforrással találkoznának. Ezt nem lehet megengedni, tisztelt kormány. (Csizmár Gábor: Ez az elmúlt négy év találmánya!) Önök nem mondhatják, hogy ennek nincs köze a kormányhoz, ezt már a pénzügyminiszter úr és a kormány jóváhagyásával... (Dr. Kökény Mihály: Ezt önök találták ki! - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Én nagyon szívesen... - biztos, hogy nagy az érdeklődés a hozzászólásom iránt, mert a kormány több tagja itt megjegyzésekkel tarkítja, nagyon szépen köszönöm, akkor igyekszem a figyelmet ébren tartani, de egy kicsit zavar, ha bele tetszenek szólni. (Derültség, zaj.)
Tehát a kormány jóváhagyását élvező törvényjavaslatról most már nem mondhatják önök, hogy mossuk kezeinket - ezt képviselők dolgozták ki -, nem voltunk még kész, nincsen szakértelem, még szétbombázta a Fidesz-kormány a Munkaügyi Minisztériumot és így tovább; nos, itt arról van szó, hogy a 6-7-8-9, nem is tudom, hogy hány törvényt alapvető változtatásokkal érintő módosítást önök úgy hívják, hogy költségvetésitörvény-módosítás. Még azt sem merték felvállalni, hogy valójában ez egy pótköltségvetés, csak tudjuk, hogy a pótköltségvetésnek elég szigorú - és önök által meg nem változtatható, mert igen nagy minősített többséget igénylő - házszabályi előírásai vannak. Önök ezt egy ilyen ál költségvetésitörvény-módosításnak nevezve, a pótköltségvetés szigorú előírásai alól szabadulva valójában egy csomó törvény alapvető, korábban elfogadott rendelkezéseinek megváltoztatására kívánják felhasználni.
(12.20)
Ez nem felel meg, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár urak, a kormányprogramban önök által ígérteknek, de nem vagyunk meglepve. Az első gondolat, ami a törvényjavaslat kapcsán megfogalmazódik egy laikusban, tehát bennem is, hogy nem felel meg ezek szerint a valóságnak az, amit önök hetek óta hangoztatnak, hogy kiürült kasszát tetszettek átvenni, és bizony korántsem olyan jó a helyzet, ahogy ezt a választási kampányban a Fidesz és az MDF hangoztatta. Hiszen hogyan felelhetne meg a valóságnak ez az állítás, ha önök azt tudják vállalni - önök által igazolható fedezettel -, hogy nettó 160 milliárd forintos jóléti kiadásokat vezetnek be, ami az én ismereteim és szakértőim szerint közel 220 milliárd forintos bruttó államháztartási kiadási többletet jelent. Tehát ha ez így van, ez azt jelenti, hogy a Medgyessy-kormány igenis jó állapotban vette át a gazdaságot, és ezeknek a jóléti intézkedéseknek a meghozatalára csak az adhat lehetőséget, hogy az életszínvonal jelentősen nőhetett az elmúlt négy év során, és ennek a kifutása ezek szerint az önök által javasolt módon még mindig biztosítható.
Persze ennek egy kicsit ellentmond az, amit a minap tapasztaltunk, és ami itt élénk vitát vált majd ki, hogy önök nem látják fontosnak a továbbiakban a benzinárak emelésének stopját fenntartani, pedig most van rá lehetőségük; elmondta itt Varga Mihály képviselő úr, hogy ott van az asztalukon, nem kell a politikai, hogy úgy mondjam: igazat nem mondás műfajával és az előző kormányra mutogatva ezt a lépést meghozniuk. Beadta a Fidesz-MDF képviselőcsoportja azt a törvényjavaslatot, amelynek alapján önöknek nincs kényszerük a 13 forintos benzináremelés bevezetésére.
Tehát kicsit lelohasztja a forrással kapcsolatos állításaikat és az ezzel kapcsolatos optimizmusunkat ez a tény, hogy máris igyekeznek, mondjuk így, 7 millió ember, a nem autóval közlekedők közvetlen kiadásait durván megnövelni. És ahogy elhangzott, azt mindenki tudja, hogy egy benzináremelés rendkívül nagy inflációs gyűrűzést jelent az élet minden területén; azoknak is persze, akiken önök segíteni akarnak, azoknak leginkább.
Tisztelt Országgyűlés! Ki kell tehát mondani, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy a költségvetés hiánya a tervezettnél lényegesen magasabb lesz ennek az intézkedéscsomagnak az elfogadása után. Ennek a következményeit nyilván az ellenzék is szóvá fogja tenni, de a felelősséget nyilvánvalóan a többségnek kell majd viselnie.
Most rátérve a jóléti intézkedésekre: természetesen ki ne értene azzal egyet, hogy mindenkinek legyen több a fizetése 50 százalékkal, minden idők legnagyobb fizetésjavítását természetesen nem lehet bírálni, mint ahogy a diplomás-minimálbér felemelését sem lehet bírálni. A probléma számunkra az, hogy ezek a kijelentések önmagukban nagyon keveset mondanak. Nem látjuk ebből a javaslatból sem az intézkedések várható folytatását, tehát hogy mi lesz a nem olyan túl messze lévő őszi költségvetési, 2003. évi állami költségvetési tervezetben elővezetve, ami már majd követni fogja az önkormányzati választásokat; tehát egyfelől ezt nem látjuk, másfelől semmiféle adatot, semmiféle utalást nem látunk arra, hogy ezeknek a többletkiadásoknak milyen hatásai lesznek majd a 2003. évi fejlesztési és társadalompolitikai intézkedésekre.
Mint ahogy a kormány programja is teljesen homályos és pontatlan volt, és ahogy az egyik képviselőtársunk mondta, az oldalszámozáson kívül másfajta számokat nem tartalmazott, nos, körülbelül ugyanolyan homályban tartja ez a javaslat is nemcsak az ellenzéket, hanem a téma iránt érdeklődő, minden kedves, kíváncsi választópolgárt, hogy mi lesz ezeknek a hatása 2003-ban.
Mi azt is kifogásolnánk ennek a javaslatnak a kapcsán, hogy semmilyen valós képet nem ad sem a hiányról, sem a mérlegekről, sem az államháztartás alrendszereinek a helyzetéről, és ehhez képest a 12. § olyan felhatalmazást kér az egyes tárcák pénzmaradványainak a szabad átcsoportosításához, amely - szintén ellentétben az önök kormányprogramjával - a parlament tekintélyét messzemenően csorbítja, hiszen elrejti a törvényhozás ellenőrzési funkciója elől a végrehajtó hatalomnak ezt a szabad lehetőségét. Ez itt is tetten érhető, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim; remélem, én most fel tudom erre hívni a figyelmüket, és ezt majd azért át fogják gondolni, hogy érdemes-e a, nem is tudom, koalíciós kormánynak - nem is tudom, hogy éppen ebben a pillanatban mi a helyzet, bocsánatot kérek ezért a tájékozatlanságomért -, érdemes-e egy kormánynak ilyen széles körű felhatalmazást adni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy a bevezetőben már említett sietség és kapkodás miatt azt kell mondanunk, hogy önök nemzetgazdasági kockázatot vállalnak, hiszen a felelőtlenségük először idézi azt elő a tizenkét éves parlamenti demokrácia történetében, hogy nem egy országgyűlési választásokra készülő kormány osztogatja itt a pénzt, hanem a választásokon győztes kormánytöbbség a közelgő önkormányzati választásokat is pénzszórással kívánja megnyerni. Ez eddig még nem volt így (Derültség az MSZP padsoraiból.), eddig még igyekeztek a kormányok, megtartóztatva magukat, a ciklus vége felé osztogatni (Dr. Szanyi Tibor: Rendesen!) a teljesen be nem váltható ígéretekkel kapcsolatos kiadásokat - itt másról van szó. Úgy gondoljuk, hogy önök itt saját magukkal kerülnek szembe.
Önök azt mondták a 2001-2002. évi, tehát lassan mögöttünk lévő költségvetésre, amikor mi azt hirdettük meg, hogy egy keresletélénkítő gazdaságpolitika céljait fogja ez a költségvetés szolgálni - mégpedig azért, mert a világszerte tapasztalható gazdasági visszaeséssel szemben Magyarország, ha nem is az árral szemben kívánt úszni, de igyekezett minimalizálni ennek a hanyatlásnak a következményeit; és jelenthetem, ez sikerült is, hiszen Magyarország sikeresen került ki ebből a recesszióból, még ha kisebb is a gazdasági növekedés üteme, mint azt szerettük volna; de ez nem a kormányokon múlik, ezt önök is tudják, és Magyarország nem olyan nagy tényező, hogy ezt el tudta volna kerülni -, nos, önök ezt a politikát kifogásolták, azt mondták, hogy ez felelőtlen, kockázatos, kalandor és így tovább; vegyék elő a parlamenti jegyzőkönyveket! Most mit látnak, tisztelt képviselőtársaim? Megnézték már itt a számokat, hogy majdnem 2 százalékkal a bruttó hazai össztermék fölött van a belföldi tervezett felhasználás üteme? Ez azt jelenti, hogy 2 százalékkal meg fogja haladni a fogyasztás a tervezett ütemet!
Az világos, és szintén nem kell nagyon nagy közgazdásznak lenni ahhoz, hogy ha a fogyasztás több, mint a hazai termék, akkor ennek két következménye lehet: vagy eladósodik az állam, vagy pedig az infláció meglódul. Egyébként ezt elmondta a pénzügyminiszter úr, csak szeretném, ha többször a figyelmükbe idéződne az, hogy a bevételnél magasabbra tervezett fogyasztásnak a legegyszerűbb háztartástól kezdve az államháztartásig milyen következményei vannak. Ezt el lehet vállalni, ez az önök felelőssége, de majd el kell számolni a következményekkel.
Az a helyzet, hogy ezek miatt a bevallott, kiolvasható és bevallani nem kívánt, de érzékelhető körülmények miatt mi ezt a javaslatot hiteltelennek és megalapozatlannak tartjuk, és most így, a tizenegyedik percben elérkezettnek látom az időt elmondani arra, hogy nem fogjuk ezt támogatni, a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni.
Engedjék meg, hogy a népesedéspolitikából néhány dolgot kiemeljek. Önök tudják, hogy a Magyar Demokrata Fórumhoz a megalakulásától kezdve szinte hozzátapad ez az összetett kifejezés, hogy a népesedéspolitika elsődleges nemzetpolitikai célunkat képezi, és a népességfogyás ütemének a csökkentése, netán megállítása vezérli minden mozdulatunkat. Ezért az Antall-kormány megalakulásától kezdve - természetesen mindig ahogy tudtuk, és amilyen lehetőségünk volt rá - igenis egyetértettünk a népességpolitikai célokhoz legközelebb álló intézkedéssel, a családi pótlék emelésével. Úgyhogy az előttem elhangzott vezérszónoklatnak szeretném visszautasítani az ellenzéket úgy általában minősítő kijelentéseit. A Magyar Demokrata Fórum soha nem kívánja a családi pótlékok jelentőségét csökkenteni, sőt azt kérnénk itt számon - és az előbbiekre vonatkozóan szeretnénk majd választ kapni -, hogy vajon képes lesz-e a kormány - ha a kormány, ugye, kitölti a hivatali idejét 2006-ig - a jelenlegi kétszeresére emelni a családi pótlékot. Mi ezt vállaltuk abban a programban, amely a lakosság széles támogatását ugyan megnyerte, de néhány mandátummal kevesebbet eredményezett, mint szerettük volna. Tehát azt szeretnénk, ha úgy általában a népességpolitika tekintetében, a nemzetpolitikának szerintem a külpolitikánál is hangsúlyosabb ügyében egyszer már valódi konszenzusra látnánk kísérletet, és ebben nem a négyévente változó kormányok ilyen-olyan gazdasági, közgazdasági, családpolitikai hátterét figyelembe véve, az önök kormányprogramjának egy másik szavát idézve: hektikus alakulását lehetne nyomon kísérni.
(12.30)
Önök biztosak lehetnek abban, hogy a Magyar Demokrata Fórum egy ilyen, több ciklusra vonatkozóan kidolgozandó, hosszú távú népesedéspolitikának a résztvevője kíván lenni, akár kormánypárt, akár ellenzékben van. Úgyhogy mi azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a népesedéspolitikát, a családpolitikát egyáltalán nem voksszerző akciónak tekintjük. Ebből a javaslatból sajnos kicsit ezt olvassuk ki. De ha majd megnyugtatnak minket a kormánypárti képviselők akár a módosító javaslatokkal, akár az általunk benyújtandó módosító javaslatok elfogadásával és a kormány támogatásával, akkor ez a rossz érzésünk el fog múlni. Jelenleg, a törvényjavaslat benyújtásakor csak ezt tudjuk mondani.
Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjasok ügyeire visszatérve vagy rátérve, én azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom és nem kell visszaidéznem itt különböző parlamenti vitákat meg koalíciós beszélgetéseket az elmúlt négy évet illetően sem, miszerint tisztában voltunk azzal 1998-ban, hogy az előző kormány által vállalt és az új kormány hivatalba lépése után csökkentebb mértékben végrehajtott nyugdíjemelések tekintetében nem voltunk örömteli résztvevői ennek a folyamatnak, ennek ellenére vállaljuk ennek a felelősségét. Azt azért most is szeretném az önök emlékezetébe idézni, hogy az a helyzet, amit a Horn-kormány és a benne munkálkodó pénzügyminiszterek, többek között a jelenlegi miniszterelnök működése előidézett, az olyan romhalmazt hagyott maga után a nyugdíjak reálértékének a korábbihoz képesti állapotával kapcsolatban, amely azt tette lehetővé, hogy négy év alatt úgy nagyjából-egészében ezt a borzalmas hátrányt kompenzáljuk.
Én a következőt olvasom ki ebből a javaslatból: önök nem következetesek. Önök négy éven keresztül azt vagdosták az előző kormány és politikusai fejéhez, hogy 50 milliárd forintot, 5 százalék nyugdíjemelést loptak ki 1998-tól kezdődően a nyugdíjasok zsebéből. Ha ez igaz - nem igaz, de ha igaz lenne -, és önök ezt az állításukat most kompenzálni akarják és alá akarják támasztani, akkor nem az itt írt, meglehetősen szerény, meglehetősen nehezen követhető, egyszeri 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítéssel próbálnák verifikálni, hanem önök akkor szépen, úgy, ahogy az illik, négy évre visszamenőleg, az akkor elvett 5 százaléknak a végiggöngyölítésével azt az összeget mondanák a nyugdíjasoknak ajándék, kárpótlás vagy nem tudom, milyen címen, amit az önök, négy éven keresztül hangoztatott - és különösen a választási kampányban különböző hőfokon hangoztatott - kijelentései alátámasztanak. Itt nem ez van, tisztelt képviselőtársaim! Ez szemfényvesztés, bocsássanak meg a kifejezésért! Ez a nesze semmi, fogd meg jól! Önök nem vállalják az akkor vállalt helyzetnek, az akkori ígéreteknek a visszaállítását. Ezt mi úgy szoktuk hívni az önöktől kölcsönzött kifejezéssel: a nagy átverés. Ez a helyzet a nyugdíjak 19 ezer forintos emelésével kapcsolatban.
Néhány gondolatot még kiemelnék; az adóintézkedések kapcsán fogunk még erről többet beszélni az általános vitában és a részletes vitában egyaránt. Mi azt agyafúrt, ám szellemes megoldásnak tartjuk, hogy önök helyreállították vagy visszaállították a nullkulcsos adózási sávot. Hogy ez jó-e vagy rossz, ezt majd a gyakorlat fogja megmutatni, mindenesetre erre most hosszú idő óta először kerül sor. Azt azért szeretném nagyon súlyos hiányosságként szóvá tenni, hogy ha valakik nem szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, azok a nemzeti adóbevételek döntő többségét és a terheket viselő nemzeti kis- és középvállalkozók, akik ettől a javaslattól semmit nem fognak kapni. Én nagyon szeretném, ha ennek az ellenkezőjét valaki bebizonyítaná. De nehéz évek várnak a nemzeti vállalkozókra, úgy néz ki, az előttünk álló évek nem sok jót ígérnek és nem sok jóval kecsegtetik őket. Sajnos ez az érzésünk, ami már a kormányprogram vitája kapcsán megfogalmazódhatott, most ennek a javaslatnak az elolvasása után szintén csak megerősödik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy nagyon sokat fogunk beszélni még ma és aztán a részletes vitában a földdel kapcsolatos elképzelésekről, annál is inkább, mert be tetszettek nyújtani azt a törvényt, amelyben a korábban elfogadott törvényhez képest a földbirtok-politikát és a földtulajdonszerzést - ugyan önök csak részletszabálynak mondják - úgy kívánják megváltoztatni, hogy nagyon-nagyon súlyos aggályaink vannak. Ezzel itt most nem kívánok foglalkozni, csatlakozom ahhoz, amit Varga Mihály képviselő úr elmondott: jobb lesz, ha meg tetszenek várni annak a népszavazásnak az eredményét, amelynek a sikere tekintetében nemigen vannak kétségeim; remélem, önök is vissza tudnak még emlékezni egy öt évvel ezelőtti helyzetre. Ezzel kapcsolatban óva intek minden kormányzati szándéktól, ami a jelenleg fennálló állapot megváltoztatására irányul.
Még fél perc erejéig szeretnék a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatosan tervezett intézkedésekre rátérni. Lehet szidni a Magyar Fejlesztési Bankot, minden kormánynak szíve joga az Antall-kormány időszakában létrehozott intézménynek a munkájával kapcsolatban politikai minősítéseket, lejárató célzatú megállapításokat tenni. Egyet nem lehet tenni, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt kormány: azt nem észrevenni, hogy az MFB Rt. működésének megkezdése óta mindig többet vállalt, mint egy ágazatnak a finanszírozása, tehát a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem gyakorlatilag minden ágazatában funkciói vannak. Úgyhogy nagyon nem értünk azzal egyet - bár nem a mi dolgunk -, hogy a gazdasági és közlekedési tárcához kerül át a felügyelet. Ha igaz az önök kormánystruktúrájából az, hogy a pénzügyminiszter vagy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az úr a házban, ha ez így van, akkor csak tanácsoljuk: jobban tennék, ha oda tennék. Úgy érezzük, hogy egy koalíciós - bár még egyszer: nem tudom, van-e még - alkunak az eredményeként kerül egy olyan tárcához, amelynek a vezetését koalíciós partnerük vállalta.
Mindent összevetve, tisztelt képviselőtársaim, az elmondott néhány gondolattal kívántam azt alátámasztani, hogy miért nem tudjuk elfogadni és támogatni ezt a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
