DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán az élet akarta így, hogy Czinege képviselőtársam, aki ugyanúgy Ceglédről származik, mint én, és aki egyben ugyanúgy a ceglédi kórháznak az orvosa, mint én, szólt előttem.
Bizonyára nem volt alkalma a korábbi években figyelemmel kísérni teljes mélységben az egészségüggyel kapcsolatos történéseket, habár mint orvos igazgatótól ez elvárható, de azért hadd korrigáljam azon kijelentését, hogy itt a gyógyszerkassza tudatos alultervezése történt. Ön is nagyon jól tudja, hogy a rendszerváltoztatás óta nem volt olyan év, hogy a gyógyszerkassza elegendő lett volna, és az egész költségvetés tárgyalására biztosított hat óra is kevés lenne ennek a problémának a kitárgyalására.
Minthogy itt most pozitívumként felsorolta különböző gyógyító kasszáknak a bővítését, a szocialista-szabad demokrata kormányzat erényeként ismertette, azért felhívnám a figyelmét arra, hogy mindezek a kasszabővülések a múlt évi determinációkból következnek, úgyhogy ezeknek automatikusan be kellett volna következniük eddig is, a törvény adta lehetőség, hogy a kassza 5 százalékos túllépésén belül az ágazati miniszter, azon felül pedig a kormány döntött, és az elmúlt években így történt. Az egészségügyi bérekről majd szeretnék a későbbiekben beszélni.
Ha szelektív emlékezetről beszélünk, igaza van a képviselőtársamnak, hogy valóban időnként az ember emlékezete szelektív, attól függően, hogy hol ül és mit akar elérni. Megmondom őszintén, hogy elvártam volna a mai nap folyamán a kormányzó pártoktól, hogy megkövetik az ellenzéket, megkövetik a polgári kormányt, hiszen ön nem tudhatja, de mi élvezhettük itt folyamatosan, hogy mindazon alkalmakkor, amikor uniós jogharmonizációs célból egy-egy törvényen belül több ágazatot érintettünk, itt vezetődött be a törvényalkotásba az úgynevezett salátatörvénynek a kifejezése, akkor milyen kritikával illettek minket szocialista és szabad demokrata képviselők. És most, amikor a fő-fő salátát... - mert, azt hiszem, ennél nagyobb salátát már nem lehet csinálni, mint hogy önök itt egy költségvetés módosítása kapcsán 11 más, egymással abszolút össze nem függő törvény módosítására tesznek kísérletet -, legalább annyit kellett volna mondani, hogy elnézést, hölgyeim, uraim, a múltkoriban nem volt igazunk. Mint ahogy azért is illett volna elnézést kérni, hogy kedden késő délután kiosztanak egy törvényjavaslatot, majd másnap reggel nyolc-fél kilenc tájban elvárják az embertől, hogy bizottsági ülésen véleményt mondjon róla, és ha netán ezt nem teszi meg, hanem a plenáris ülésen próbál kritikákat megfogalmazni, akkor egy bizottsági elnök feláll, és számon kéri az előadótól, hogy vajon miért nem a bizottsági ülésen mondta el ezeket a kritikai észrevételeket. Ezért is illett volna legalább egy elnézést kérni.
(15.20)
A törvényjavaslatnak három részével szeretnék foglalkozni. A mai nap folyamán már sokat említett úgynevezett családtámogatást érintő rész: természetesen nagyon örülünk annak, hogy a családi pótlék 20 százalékos emelése megtörténik. Nagyon örülünk annak, hogy egyhavi plusz családi pótlékban részesülnek a családok, azonban úgy gondoljuk, hogy itt is jó lenne beismerni azt, hogy mindazt a célt, amiért minket korábban kritizáltak, vélhetőleg jogtechnikai okokból, önök sem tudták megoldani.
Az is egyértelmű, és itt nem arról van a vita, hogy most valaki rosszabbul jár vagy jobban, tehát hogy elvesznek-e valakitől, de az tény és való, hogy pont a legrászorultabbak, a többgyermekes, minimálbér körül kereső családok ebből a pluszjuttatásból nem élveznek semmit. Azt hiszem, ezt a legplasztikusabban Tállai képviselő úr magyarázta el, hiszen választhatnak: vagy a minimálbér után járó adókedvezményt, vagy a családi adókedvezményt veszik igénybe, tehát az ő részükre ez semmiféle pluszt nem jelent. Ezt lehet úgy is fordítani, hogy ezzel az adópolitikával a módosabbakat, a nagyobb keresettel rendelkezőket támogatják, nem a valóban rászorulókat. És akkor a szelektív emlékezetre visszatérve: önök nagyon jól tudják, éveken keresztül azt hallgattuk, hogy mi bizony csak a gazdag polgárokat támogatjuk. Vagy tanulékonyak, és átvették ezt a metódust, vagy pedig nem volt igaz az, amit korábban ezzel kapcsolatban mondtak. Arról nem is beszélve, ezt Tállai képviselő úr nagyon részletesen kifejtette, hogy mi lesz a többi adókedvezménnyel, azok is teljesen kiürülnek.
És még egy nagyon jelentős társadalmi réteg nem került itt szóba, vagy legalábbis csak érintőlegesen: az a több százezer család, amelyek tulajdonképpen egyéni vállalkozóként élik az életüket, ők végképp nem vehetnek igénybe semmiféle adókedvezményt. Úgyhogy úgy gondolom, azért ezt is el kell mondani.
A következő: béremelés az egészségügyben. Azt azért el kell ismerni - és gondolom, Czinege képviselő úr is mint gyakorló orvos igazgató, ezt alá tudja támasztani, ha nem, akkor a gazdasági igazgatójával erről konzultáljon -, hogy az elmúlt három évben az egészségügyben a jövedelmek közel 70 százalékos növekményt mutattak, tehát elindult egy olyan felzárkóztatás, amelyik a hihetetlen mértékben alacsony bérek korrigálását tűzte ki célul. Nagyon örvendetes az, hogy jelenleg 50 százalékos az alapbéremelés - ajánlom önöknek, hogy hangsúlyozzák, van egy olyan magyar mondás, hogy száz forintnak ötven a fele, s a választási kampányban önök azt éreztették mindvégig, hogy a fizetéseket 50 százalékkal fogják megemelni. Magyar ember józanul gondolkozva azt gondolja, ha eddig 100 volt, abból lesz 150. Ami eddig 100 volt, az lesz, akinek 110 lesz, lesz, akinek 170 lesz, való igaz, mert a diplomás minimálbér bevezetésével mindazok a bérfeszültségek, amelyek a minimálbér bevezetése kapcsán valóban kialakultak, magasabb régiókra tolódnak, de feszültségek változatlanul lesznek. Mindezek ellenére mint egészségügyis, őszintén nagyon örülök ennek az emelésnek.
A leosztás technikája teljesen bizonytalan, még akkor is, ha erre az elkövetkező három évre ez valamilyen tárgyalásos módon megtörténik, bár megkérdezném, hogy az érdekvédelmi szervezetekkel, kamarákkal milyen egyeztetés történt, mert ez is mindig vád volt, de ezt majd a 32. § taglalása kapcsán hozom szóba. Ugyanis a törvényjavaslat költségvetési szervről és OEP-pel szerződést kötött szolgáltatókról beszél, ez már a bizottsági ülésen is szóba került; ennél nagyobb azoknak a köre, akik az egészségügyben dolgoznak, s hogy ők hogy jutnak hozzá ehhez a pluszjövedelemhez, az ebből az előterjesztésből nem derül ki.
Ami a gyöngyszeme az előterjesztésnek, az a 32. §, melyben a 2001. évi CVII. törvény bizonyos paragrafusainak a hatálybalépését 2003. március 1-jére tolja ki a költségvetési törvény. Mindazon paragrafusok, amelyek most március 31-én léptek hatályba, úgy gondolom, a jogalkotás gyöngyszemei, ilyen nem volt, és nem hiszem, hogy lesz; arról nem beszélve, hogy olvasva ezt, az embernek az volt az érzése, hogy az előterjesztő nem tudja tulajdonképpen, hogy mit akar módosítani, hisz úgy vezeti fel, hogy az orvosi tevékenység formáiról szóló törvényt módosítja. A 2001. évi CVII. törvény korrekt címe pedig: az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvény.
Meggyőződésünk, hogy ez mélyen sérti a jogalkotási törvényt. Vagy hatályon kívül kellett volna helyezni az adott paragrafusokat, vagy pedig a CVII. törvény záró rendelkezését, tehát a hatályba léptető paragrafusait kellett volna módosítani. Nagyon furcsa ez a megoldás. Arról nem is beszélve, hogy mi szükség volt rá, hisz azzal, hogy a hatálybalépését tolja el, ezzel mintegy elismeri, hogy magával a törvénnyel, azokkal a paragrafusokkal egyetért, de a hatálybalépését valamilyen oknál fogva kitolja.
Ezen törvényrészek rendelkeznek arról, hogy most március 31-étől milyen szervezeti formában működhetnek az egészségügyi intézmények, költségvetési szervként, helyi önkormányzat költségvetési szerveként vagy közhasznú társaságként. Ezek a paragrafusok biztosítják alvállalkozói szerződés esetén az ágazatban dolgozók prioritását, hogy magánosítás esetén előnyt élveznek. Önök ezeket a paragrafusokat helyezik jelenleg hatályon kívül, ráengedve a nyilvánvalóan ugrásra kész tőkét, profitot, nehogy véletlenül az egészségügyben dolgozók lehessenek a haszonélvezői az egészségügy magánosításának, hisz ezekben a paragrafusokban azt a gátat is hatályon kívül helyezik, hogy az önök által szakmai befektetőknek nevezett, az általunk csak piacot vásárlóknak nevezett nagytőkéseket, gyógyszergyártókat, vegyszer- és egészségügyiműszer-gyártókat a piacra ráengedjenek. Megmagyarázhatatlan ez az egész, nagyon sajnálatos, és ezért nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
