DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szót kapottak ékesszólásán felbuzdulva én is valamilyen színes és tanulságos történettel szerettem volna kezdeni a mondanivalómat, de bevallom, nekem tanulságos eset a közelmúltból csak a választásokra esett, amikor a kampánycsendben főzött birkapörköltek nagy tanulságainak levonására volt alkalmam. De ezzel nem akarom untatni önöket, mert részben nem szeretem a birkapörköltet, részben nem akarom az utolsó kormánypárti képviselőtársaimat is elriasztani a jelenléttől, akiknek külön köszönöm, hogy megvárták a hozzászólásomat. (Keller László közbeszól.)
(16.00)
Négy dologról szeretnék szólni: az árvízvédelem, a vasút, a tartós állami tulajdonban lévő vállalatok, illetve a hidak. A javaslat bizottsági vitája vagy tárgyalása során mindegyikre rákérdeztünk, és az itteni felvetéseknek is az elsődleges oka a tartalmi aggályon túlmenően az, hogy a bizottsági ülés során nem kaptunk ezekre választ.
Az első az árvízvédelem. Nagyon kérem a javaslat beterjesztőit, majd végrehajtóit, hogy figyeljenek oda az árvízvédelemre. Ne kerüljünk vissza abba a '94-98 közötti állapotba, amikor a Felső-Tiszán öt kilométer, az egész ország területén nem egészen tíz kilométer fővédvonal épült. Magyarországon 4600 kilométer töltés védi három és fél millió ember életét, vagyonát. Az elmúlt négy év, úgy gondolom, az egész ország számára rendkívül tanulságos volt. Ez egy sok évtizedes, minden kormány számára feladatot jelentő munka. Az elmúlt három-három és fél évben sikerült felgyorsítani a töltésépítést, sikerült a Felső-Tiszán olyan kivitelező kapacitást kiállítani, megszervezni, ami jelenleg igen jó hatékonysággal dolgozik.
A töltésépítésnek az a természetes velejárója, hogy azt gyakorlatilag tavasztól őszig lehet, tehát időjárás szempontjából ez egy nagyon kötött tevékenység. Ebből következően mindig az előző évben kell a szerződéseket megkötni. Kétéves költségvetéssel élve volt arra lehetőségünk, hogy előre kötöttünk szerződést. Kérem és javaslom, hogy szíveskedjenek arra odafigyelni, hogy ez a folyamatosság megmaradjon. Mondom ezt azért, mert nem látunk pénzt ebben a javaslatban ilyen célokra. Megkérdeztük, hogy a 48 milliárdos tartalékból kívánnak-e ilyen célra fordítani. A kollégák nem tudták erre a választ. Kérni és javasolni szeretném, hogy erre figyeljenek oda, tartsuk fönn az árvízvédelmi töltések építését. Az egy más kérdés, hogy a töltés önmagában nem megoldás, és gondolom, a 2003-as költségvetésnek az ígéretnek megfelelően része lesz az új Vásárhelyi-terv kezdése, ami a töltésépítés mellett egyéb más jelentős vízépítési, vízgazdálkodási létesítményeket tartalmaz.
A másik ilyen infrastruktúrával összefüggő, ugyancsak nem az elmúlt négy vagy nyolc évből ránk maradt történet a Magyar Államvasutak, a magyar vasút helyzete. A program tárgyalása során és azóta is minden lehetséges helyen elmondjuk, hogy támogatjuk mind a magyar gazdaság, mind a magyar lakosság és nem utolsósorban az uniós csatlakozás szempontjából létfontosságú magyar vasút-átalakítási, modernizálási törekvéseket. De ezeket a jellegüknél fogva meg kell kezdeni. Nekünk is szándékunk volt ebben az évben az előző években végrehajtott előkészítés után ezt meglépni.
Természetesen ehhez is pénz kell. Azt is kérdeztük, hogy gondoltak-e erre a tervezet benyújtásakor. Nevesítve nincs, hiszen a volt KÖVIM-es fejezetek nincsenek megnyitva. Óhatatlanul a tartalékból, ebből a bizonyos 48 milliárdos tartalékból lehetne ennek is nyilvánvalóan egy részét fedezni. Gondolom, a jelenlévőknek nem kell különösképpen hangsúlyozni, hogy a magyar vasút jelenlegi működtetése is igen jelentős állami szubvenciókat igényel, tehát tulajdonképpen ezeknek a célirányos felhasználására vonatkozik a javaslat.
A harmadik, hogy javasoljuk és kérjük, hogy a jelenlegi kormány ne állítsa le a hídépítési programot. Az elmúlt évben felépült a tiszaugi híd, felújíttattuk a dunaföldvári hidat, átadtuk az újjáépített esztergomi hidat. Jelenleg jó ütemben épül a szekszárdi híd. Jövő kora tavasszal terveztük kezdeni a Budapest fölötti egyik északi hidat, terveztük az M0-ás déli hídjának a kibővítését, és az ország rendkívül rossz, egyébként tradicionálisan örökölt úthálózatán horizontálisan javító M9-esnél a dunaújvárosi híd építésének megkezdését.
Tisztelettel kérjük a jelenlegi kormányt, és javasoljuk, hogy ne halasszák a Budapest fölötti északi közúti híd építését. Budapest és egyáltalán a központi térség közlekedése fog összeomlani - jelentem: összeomlott; úgyhogy nem lehet e nélkül csinálni. Nem elég egy híd, még egy kell. De legalább egyet kezdjünk meg, és az ehhez szükséges első összegeknél erre a költségvetés-módosítás felhasználásánál legyenek figyelemmel.
Végezetül, de nem utolsósorban itt már több hozzászóló említette, hogy az egyik salátalevél a tartós állami tulajdonban lévő vállalatok sorsa. Kettőre szeretnék utalni; az egyik, hogy a Magyar Posta átkerült a szaktárcától a privatizációs szervezethez. Ezt a bizottsági ülésen úgy indokolták kérdésemre, hogy a privatizációs cégnél van más, száz százalékig állami tulajdonban lévő cég. Ez egyébként tökéletesen igaz, de a privatizációs szervezethez azért szoktak valamit áttenni, hogy privatizálják. Tehát ha a Magyar Posta privatizációja a cél, akkor kérem, hogy erről beszéljünk. Erről is lehet beszélni, csak akkor ne azt az érvet tessék hangsúlyozni, ami a mai nap folyamán már elhangzott, hogy a jobb áttekinthetőséget szolgálja. Meggyőződésem, hogy ezt a szaktárca is át tudja tekinteni, ha akarja.
Új cég az Airport Rt. - a nemzetközi Ferihegyi repülőtér dolga. Meglepetéssel láttam a tervezetben, hogy ez 25 plusz 1 százalékkal szerepel a tervezetben, nem vitatva azt, hogy a későbbi fejlesztés során magántőke bevonására alkalmas tulajdoni részesedés feltehetően szükségessé válik. Most azonban részben egy új szervezet, részben Budapest Ferihegy jogtisztaságának és értéktisztaságának a rendbetétele folyik. Azért mondom, hogy folyik, mert mi megkezdtük, és nagyon bízunk benne, hogy önök ezt folytatni fogják. Ha a Ferihegyi repülőtér, az Airport Rt. megszabadul végre a korábban örökölt, erősen vitatható elszámolási, tulajdoni és egyéb tulajdonrészesedési problémáktól, akkor a jelenlegi értékének a többszörösét fogja érni, hiszen azon kevés európai repülőterek egyike, amely jelentős többletkapacitással rendelkezik. Ezért kérem és javasolom, hogy ott a 25 plusz 1 százalékot az általunk eredetileg javasolt százszázalékos állami tulajdonra szíveskedjenek visszakorrigálni.
Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
