TÓTH FERENC
TÓTH FERENC
TÓTH FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A kormány a választási ígéreteiben sok jó ígért az oktatásnak is. Ezért a köz- és felsőoktatás nagy reményeket táplált a jövőt illetően. A költségvetési törvénnyel szembeni várakozás azonban azonnal alábbhagy, amint belelapozunk.
Vegyük sorra, hol vannak benne a bökkenők, idő híján a teljesség igénye nélkül! A pedagógusbér-emelés: üdvözöljük a pedagógusok bérének emelését. Ezt a szándékát a polgári kormány is megfogalmazta, és a Fidesz támogatja az új kormány erre irányuló törekvését. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a módot és a mértéket illetően a Medgyessy-kormány ezt a tervet is erősen vitatható módon valósítja meg.
Miben különbözik a két elképzelés? A Fidesz - akárcsak a jelenlegi kormány - az önálló pedagógusbér-tábla bevezetését tartotta szükségesnek. Ennek első lépéseit megtette azzal, hogy kialakította az oktatás területét érintő bérszorzókat.
A Fidesz szándéka az volt, hogy a pedagógus életpályamodell keretei között menjen végbe a bérfejlesztés. Ez elismerte volna azt a pedagógust, akinek munkaköre miatt többet kell dolgoznia, mint a másiknak, vagy aki hivatástudata miatt szakmailag igényesebb munkát végez. A pedagógusok 85 százaléka támogatta az életpályamodell bevezetését. A pedagógus életpályamodell, amely egy több éven át megvalósuló folyamatos fejlesztés lehetőségét vázolta fel, szakmai perspektívát jelentett a pedagógusok számára. Nem utolsósorban a pedagógus életpályamodell a most megvalósulónál jelentősebb béremelést tervezett.
A költségvetésben megjelenő koncepció nemcsak a polgári kormány tervezett lépéseihez képest jelent visszalépést, hanem az MSZP-SZDSZ választási ígéreteihez és a kormányprogramhoz képest is. A pedagógusok számára a béremelésnek ez a módja nem jelent valódi elismerést, négy okból.
A kormány lemondott az önálló oktatási bértábla megteremtéséről. Ezt jelzi azzal, hogy lemondott az önálló bérszorzóról. A bérek emelése mögül hiányzik a szakmai fejlesztést támogató koncepció, a pedagógusok szakmai perspektíváinak felvázolása. Nem szól a jövőről, nem szól a szakmai minőségről, a szakmai teljesítmények elismeréséről. Mindössze annyit ígér, hogy most sok pénz lesz mindenkinek. Megemeli az alapbéreket (Dr. Katona Béla: Nem sok...), de nem szól a pótlékokról, a pótlékokkal nevesített, de el nem ismert többletteljesítményről.
A kormány által a pedagógusoknak megígért béremelés már csak az alapbérre vonatkozik, és a kilátásba helyezett 50 százalék sem 50, hanem kevesebb, kinek alig több mint 30, kinek 40, kinek egy picit túllép az 50-en. A kormány félrevezeti az oktatásra figyelő közvéleményt és a pedagógusokat. A számítások szerint az alapbér növekedése elsősorban az idősebb korosztályt és a magasabban képzetteket, a szakvizsgával rendelkezőket kezeli hátrányosan. Arról már nem is szólva, hogy a technikai dolgozók alapbérének növekedése semmivel nem indokolható mértékben alatta marad a pedagógusokénak. A közalkalmazottak, akik hittek az MSZP választási ígéreteinek, kénytelenek megállapítani, hogy azok nem teljesülnek.
A béremelés a felsőoktatást is kedvezően érinti. Sajátos körülmény, hogy miközben Magyar Bálint oktatási miniszter a Fidesz vezette kormány gyakorlatát követve a béremelést a Széchenyi professzori ösztöndíjban részesülők esetén az ösztöndíj megszűnte után biztosítaná az oktatóknak, eközben pártjának egyik tagja, Horn Gábor ugyanezt még az Orbán-kormány idején, 2001-ben megtámadta az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybíróság még nem döntött Horn Gábor beadványáról. Horn Gábor, akinek a Miniszterelnöki Hivatalban ma az a feladata, hogy a két kormányzó párt közötti egyetértés megteremtésén munkálkodjon - mint a kompromisszumteremtő képességeiről ismert ember -, sajátos módon most épp saját pártja oktatási miniszterével áll vitában az Alkotmánybíróságnál.
A hallgatói normatíváról egy-két gondolat: az MSZP választási ígéretei között szerepelt az is, hogy a 70 ezer forintos hallgatói normatívát 100 ezer forintra emeli az ösztöndíjak fedezetéül. A 70 ezer forintos normatíva azonban a költségvetési törvényben mindössze 30 százalékkal növekedik, ami csaknem 10 százalékkal elmarad az ígéretektől. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy még az is kétséges, hogy ez a növekmény célba jut-e, vagyis hogy az felsőoktatási intézmények ösztöndíjak kifizetésére fordítják, akkor meg kell hogy állapítsuk, hogy az MSZP támogatandó választási elképzelése elcsúszott a kormány lényegesen szerényebb tervein és annak is sikerületlen megvalósításán.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében: a korábbi szárnyaló ígéretek úgy viszonyulnak a költségvetési törvény módosításához, mint a szárnyaló vadlúdcsapat a tollfosztás utáni libákhoz.
Kétségkívül a választásokon a polgárok számára kevésbé lett volna vonzó, ha csak megkopasztott libákat ígér a kormány hozományul, így viszont csak mutogathatnak az égre, hogy ott repül, amit ígértünk.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Varga Mihály: Úgy van!)
