ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára mindannyian ismerik azt a szót, hogy "ködösít". Nos, ha valaki mind ez idáig nem lehetett tisztában annak az értelmével, akkor a tegnapi napon itt, az Országgyűlés ülésén, azt hiszem, elég jól megtapasztalhatta, hogy ez a szó valójában mit is jelent.
Miniszterelnök úr, ön tegnap itt a Fidesz képviselőitől, de másoktól is egyenes kérdéseket kapott. Ezek a kérdések arra vonatkoztak, hogy ön D-209-es számmal volt-e a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú tisztje vagy sem.
Ön itt, a tegnapi napon erre minden létező módot és lehetőséget felhasználva, elkerülte a választ. Elkerülte, és végig arról beszélt, hogy ön nem volt titkos ügynök, ezt az átvilágító bírák is megállapították. Most ne azon vitázzunk, hogy az átvilágító bírók egyszer már lemondásra szólították fel önt, mégpedig azért, mert titkos jelentéseket olvasott. Mindannyian jól tudjuk, régi vita, hogy kik az igazi bűnösök: azok, akik a titkos jelentéseket olvasták, vagy azok, akik megrendelték.
Itt tegnap a Házban arról kérdeztük önt, hogy írt-e valaha titkos jelentéseket.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én nagyra értékelem azt az ügybuzgalmat - no meg úgy tűnik, ügyességet -, amivel mind ön, mind a kormánypártok a tegnapi nap folyamán úgy estéig, ma reggelig bezárólag megpróbálták ezt a történetet ügyesen átalakítani, és arról beszélni, hogy valójában annak idején, az egypártrendszerben, amikor Magyarországon diktatúra volt, amikor Magyarország a Szovjetunió csatlós állama volt, akkor az állampárt állambiztonsági gépezetében dolgozni valójában becsületes dolog volt. Nagyra értékelem azt az ügybuzgalmat, amivel komoly kísérletet tettek arra, hogy bebizonyítsák: Magyarország annak idején szuverén ország volt, mely szuverén ország érdekeinek a védelmét látta csak el az állampárt biztonsági gépezete, titkosrendőrsége. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az egy kérdés, ezen vitatkozhatunk majd valószínűleg, hogy az a bizonyos biztonsági gépezet, az a titkosrendőrség, amelyet a III-as főcsoportfőnökség foglalt magában, valóban az ország érdekeit védte vagy netán az állampárt érdekeit védte. Büszke lehet-e az ember arra, ha ennek a titkosrendőrségnek tisztje volt, vagy nem lehet büszke arra, hogy ennek a titkosrendőrségnek tisztje volt? Ezek későbbi kérdések.
Miniszterelnök úr, ön ma itt kísérletet tett valamire. Kísérletet tett arra, hogy elmagyarázza, valamilyen formában ezek szerint ennek a biztonsági gépezetnek mégiscsak része volt. De számomra a válasz még mindig nem egészen tiszta.
Tudja, miniszterelnök úr, amikor ön az ősi mesterség fogalmat használta, akkor azért elgondolkodtam egy pillanatra - eddig a magyar nyelvben másra használtuk ezt a kifejezést. (Derültség.) Lehet, hogy ezek után új ősi mesterségekkel is meg fogunk ismerkedni. Hogy ezeknek az erkölcsi megítélése milyen a társadalomban, az másik kérdés. (Dr. Géczi József Alajos: Az a legősibb!)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Most hadd kérdezzem meg, ezek szerint az, amit ön ma itt elmondott, azok szerint ön 1977 és 1982 között foglalkozott kémelhárítással. Ezt mondta ugyebár. (Dr. Medgyessy Péter bólint.) Ezek szerint könnyen lehet, hogy az a dokumentum, ami a Magyar Nemzetben tegnap megjelent, az ebben a formában igaz. (Dr. Medgyessy Péter: Nem.) Igaz, hogy ön a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú tisztje volt. Kémelhárítással a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú tisztjei foglalkoztak. Igaz-e tehát, ezt kérdezem öntől, miniszterelnök úr - ha a belügyminiszter feloldotta a titkosság alól, akkor ezt most már megteheti; jelzem, ezt tegnap is megtehette volna, de most már mindenképpen megteheti. Kérdezem tehát, miniszterelnök úr: igaz-e, hogy ön a D-209-es számú, szigorúan titkos állományú rendőr főhadnagy? Igaz, vagy nem igaz? (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
