DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Látszólag egy nem nagy terjedelmű országgyűlési határozatijavaslat-tervezet fekszik előttünk, mégis komoly viták, komoly ellentétek feszülnek ezen országgyűlési határozati javaslat tekintetében közöttünk.
A bizottsági vitában többször elhangzott, elmondtuk és megindokoltuk, hogy miért országgyűlési határozati javaslat formájában terjesztjük be ezeket az indítványainkat. Elhangzott már kártyás hasonlat, én inkább azt mondanám, hogy ezzel szeretnénk kijelölni egy utat a kormány számára, ami - mivel a parlament hozza ezt a határozati javaslatot - kötelező és végrehajtandó a mindenkori kormány számára. Itt több célt tűztünk ki. Ha ezt egyszerre, egy több törvényt érintő javaslatban hoznánk be a tisztelt Ház elé és nem egy országgyűlési határozati javaslatban, akkor azzal a váddal illetnének minket, hogy egy salátatörvényt vagy egy csomagtörvényt alkottok. Így előre megjelöljük a pontos utat, hogy mit kívánunk szabályozni, milyen módon, és ennek megfelelően terjesztjük majd be a szükséges törvénymódosításokat. De tudom, ha határozati javaslatot hozunk, akkor azzal van probléma, ha egy salátatörvényt hozunk be, akkor azzal van probléma.
Ezek tulajdonképpen lényegtelen apróságok, de ha megnézzük azt, hogy miért kell a Nemzeti Egészségügyi Tanács funkcióját átalakítani, akkor láthatjuk - a vitában már finoman utaltak rá -, hogy ennek a létrehozását az előző kormányzat két évig késleltette, majd mindösszesen öt alkalommal ülésezett, és az ülésein azok a képviselők vettek részt, akiket a miniszter, az akkori hatályos miniszter kijelölt. Ahhoz, hogy ez a Nemzeti Egészségügyi Tanács létre tudjon hozni egy olyan koncepciót, mely ciklusokon, kormányzatokon keresztül átívelő stratégiát tud létrehozni, olyan képviselők kellenek, akik reprezentálják a szakmát, a kormányzó és az ellenzéki pártokat, és reprezentálják a különféle társadalmi szervezeteket, kamarákat.
Ennek a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak hasonlóan kell működnie, mint - nemrég működött és sikeres anyagot hozott létre - a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalnak, ahol független szakértők, párpolitikai szakértők, civil szervezetek vettek részt ebben a munkában. Részt vettek az egyetemi intézmények, részt vett a Menedzserképző Központ. Egy olyan anyag született, amelyre nyugodtan lehet támaszkodni, amelynek 80 százaléka konszenzusos volt, és végrehajtható ciklusokon keresztül.
Ha mi azt szeretnénk, mint a nemzeti egészségügyi programmal is történt, hogy mindenki számára elfogadható legyen, minden kormány - ciklusoktól függetlenül - végrehajtsa, akkor a konszolidációnak és a modernizációnak egy olyan programot kell biztosítani, amelyet négy év múlva nem változtatnak meg, nem dobnak ki, és nem kezdik el újólag ezt a programot kidolgozni. Erre lenne garancia, erre lenne biztosíték a Nemzeti Egészségügyi Tanács újjászervezése és átalakítása.
Elhangzott a vitában, hogy ismerősök az előterjesztők a tisztelt ellenzéki képviselők számára. Valóban, mi ezzel a problémával négy éve, nyolc éve, tizenkét éve foglalkozunk, és most már nagyon régóta mindig ugyanazt mondjuk, hogy nem lehet az egészségügyet átalakítani és nem lehet úgy népegészségügyi programot végrehajtani, ha nincs mögötte konszenzus. Ez a szervezet, amit így létre kívánunk hozni, letéteményese és biztosítéka lenne annak, hogy konszenzussal születnek a döntések, és ezeket a mindenkori kormányzat végre akarja és végre tudja hajtani. Ez a szervezet nem egy pénzosztó, nem egy hatalmi szervezet lenne, hanem hosszú távú stratégiai feladatok kimunkálására szolgálna, és ezt lenne hivatott végrehajtani.
A betegjogi képviselők intézményének átalakítására azért volt szükség, mert szintén elhangzott a vitában, hogy az egészségügyi törvény aszimmetrikusra sikerült. Valószínűleg azért tartják a tisztelt képviselőtársaim aszimmetrikusnak az egészségügyi törvényt, mert úgy érzik, hogy túlzottak benne a betegjogok.
A betegjogok nem lehetnek egyetlenegy törvényben sem túlzottak, hiszen az egész rendszerben a legkiszolgáltatottabb, a leghátrányosabb helyzetben maga a beteg van. Az a szervezet, amely védi és képviseli a betegek jogait, nagyon nem lehet túlreprezentált ebben a törvényben. A betegeknek erről kicsit más a véleményük, hiszen a betegjogi képviselők, akik jelenleg működnek a rendszerben, azaz 55 betegjogi képviselő, a hozzájuk eljuttatott panaszok alapján mást mondanak, hiszen nagyon sok panasz érkezett hozzájuk. Ezek a képviselők képzettek, akik kivizsgálták és megpróbálták orvosolni a betegek panaszait.
Az egészségügyi törvény megalkotásakor nagy vita volt arról, hogy hova kerüljön a betegjogi képviselők intézménye. Jobb híján került annak idején az ÁNTSZ-hez, hiszen nem tudtunk meghatározni egy olyan helyet számukra, ahol kellő távolságban lennének a betegjogi szervezetektől, és kellő távolságban lennének az egészségügyi ellátórendszertől.
(17.00)
Az ÁNTSZ-hez való telepítés azért sem volt szerencsés, hiszen ezeknek a betegjogi képviselőknek az a szervezet a munkaadója, amelyik maga arra hivatott, hogy ellenőrizze az egészségügyi ellátórendszert. Maga az ÁNTSZ a hierarchikus szervezetével, félkatonai módszereivel alkalmatlan arra, hogy ezeket a felmerült panaszokat orvosolja, mert abban a pillanatban, amikor egy betegjogi képviselőhöz panasz érkezik, akkor az ÁNTSZ a megszokott mechanizmusával orvos szakmai és higiénés kérdést csinál a dologból. Holott ezeknek a panaszoknak a zöme a legtöbb esetben a bánásmódból, a hangnemből és gyakorlatilag emberi konfliktusokból adódik, nem mindig szakmai eredetű, és nem mindig az intézmény ellátási színvonalával, illetve felszereltségével függ össze.
Az ombudsmani jelentések - ez is elhangzott már a vitában - többször kifogásolták azt, hogy az egészségügyi intézményekben ellátottaknak nagyon sokszor szociális problémáik vannak, a szociális intézményekben ellátottak zöme egészségügyi problémákkal is küzd, és a szociális intézményekben lévő ellátottak egészségügyi adatainak a védelme nem biztosított, míg az egészségügyi intézményekben ellátottak szociális panaszai nem kellőképpen kezeltetnek ebben a rendszerben. Tehát ezért volt célszerű és ezért lenne célszerű összevonni ezt a két intézményt, az ellátottjogi képviselő és a betegjogi képviselő intézményét. Így megvalósítható az, amit itt felvetettek a vitában, hogy kellő távolságra kerüljön mind a két rendszertől. Egy olyan közalapítványt hoznánk létre, ahová telepítenénk ezeket a képviselőket. Ez nem klientúra, hiszen egy közalapítvány a mai felfogás szerint nem klientúra, hanem alapítvány, ami közpénzekből, költségvetési pénzekből működik, van kuratóriuma, tehát minden egyes szabálynak megfelelne.
(Dr. Világosi Gábort a jegyzői székben Nagy Nóra váltja fel.)
Ezek a képviselők, akik jelenleg dolgoznak, alkalmasak arra, hogy némi átképzéssel és a számuk megnövelésével ellássák a szociális intézményekben kezelteknek a panaszait, és tudnák orvosolni az ott felmerült panaszokat és gondokat.
Ez annál is inkább szükséges, hiszen a programunkban és számos európai egészségügyi ellátórendszerben szerepel, hogy a betegjogi panaszokat annyira távol kezelik a rendszertől, hogy a legtöbb országban - például Hollandiában - a fogyasztóvédelem foglalkozik a betegjogi panaszok kivizsgálásával. Hiszen az egészségügyi szolgáltatás is egy fogyasztást jelent, és az ott felmerülő panaszok összessége gyakorlatilag már a fogyasztóvédelem területéhez tartozik. Tehát ennek az alapítványnak a létrehozásával és az egészségügyi ellátórendszernek és a betegjogi és ellátottjogi képviselőknek a függetlenítésével közelítenénk ahhoz az európai színvonalhoz, hogy gyakorlatilag távol, messze az egészségügytől, már majdnem a fogyasztóvédelem szintjén kezelnénk a betegek panaszait, és próbálnánk meg ott orvosolni azokat.
Kérem a képviselőtársaimat, hogy ezen elhangzott érvek mentén próbáljunk meg tárgyalni erről az országgyűlési határozati javaslattervezetről, és később, amikor a konkrét törvényszövegeket benyújtjuk, addigra már egy picit átgondolva az ebben a határozati javaslatban lefektetetteket támogassák ezen elképzeléseinket. Hiszen közös cél vezérel minket, hogy megjavítsuk az egészségügyi ellátórendszert, és pedig úgy, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. A másik közös cél, hogy a betegek érdekeit minél jobban, minél tisztességesebben és minél objektívebben tudjuk képviselni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
