LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magam részéről egyetértő és kritikai észrevételeimmel szeretnék hozzájárulni a határozati javaslat általános vitájához. Kezdem az egyetértő véleményemmel.
Az elmúlt évek egészségpolitikai vitáit folyton átlengte az a jogos aggodalom, hogy a hazai egészségpolitika - letérve az európai népegészségügy és általános betegbiztosítás hagyományos útjairól - észrevétlenül átsodródik a tisztán piac- és profitvezérelt, üzleti megfontolások alapján működtetett egészségpolitika területére. Erre az egészségpolitikára jellemző a magas jövedelműek egészségügyi problémáit gyógyító és kezelő intézmények és orvosi tudás túlsúlya, míg a kis jövedelműek egészségügyi gondjaival, kisebb vásárlóerejük miatt a szükségesnél kevesebb intézmény és egészségügyi személyzet foglalkozik.
A határozattervezet egyértelműen kinyilvánítja, s ez engem megnyugtat, hogy - idézem - az egészségügyi ellátás szerkezete és annak összetétele feleljen meg a lakosság egészségi állapota alapján meghatározható szükségleteknek. Nem csupán egy fizetőképes réteg sajátos igényeihez, hanem a teljes lakosság szükségleteihez kell hogy igazodjon a jövőben az egészségügyi ellátás szerkezete és annak összetétele. Nagyon fontos ennek az egészségpolitikai stratégiai alapelvnek a kinyilvánítása, és ezzel a megfogalmazással teljes mértékben egyetértek.
Tisztelt Ház! A határozattervezet céljai azonban döntően mások. Például a szociális és egészségügyi feladatok ellátására újonnan megalakult minisztérium mintájára összevonná a szociális ellátottjogi és betegjogi érdekképviseletek tevékenységét is. A határozattervezet szerint - idézem - "indokolt létrehozni egy önálló, országos hatókörrel rendelkező közalapítványt megyei hálózattal, amely gondoskodik a beteg- és ellátottjogi képviselők alkalmazásáról és díjazásáról". Vajon lehet-e két, különböző pénzforrások felett véleményt nyilvánító és más-más pénzforrásból gazdálkodó érdek-képviseleti szervezetet egy egységes közalapítványi testületben összevonni? Nem fenyeget-e az a következmény, hogy például az egészségügy lobbistái kipótolják az egészségügyi kasszát majd olyan állami forrásokból, ami korábban a szociális szférát illette? Miért felülről szerveződjenek meg egy központosított kasszára támaszkodva ezek az érdekképviseletek, és miért nem alulról, az intézmények irányából? Ez a kérdés is megválaszolatlan.
Gondom van a törvény filozófiájával is történelmi okok miatt. Már volt olyan politikai irányzat a történelemben, amelyik nem engedte érvényre jutni a közvetlen demokráciát, arra hivatkozva, hogy a kamarák, szakszervezetek, művészeti testületek, akadémiák, területi rendvédelmi egységek szakmai múltjuk miatt szakszerűbben tudnak dönteni, mint a parlament. Ezek a hatalmi ágacskák, vesszőnyalábok - ha valaki nem emlékezne erre a nézetre - rugalmasságuk miatt szilárdabban védenék az államot, mint a csak egyetlen törzsből álló népképviselet. Az egész, történelmileg már megbukott politikai filozófia lényege a népképviseleti demokrácia feleslegességének, kártékony voltának az igazolása volt. Nos, úgy érzem, nem tanultunk eléggé a történelemből, ismét divatossá válik ez a filozófia.
Az oktatáspolitika területén újabban megint azt hallom, hogy államtól független testületek sokaságára lenne szükség; a médiapolitika területén államtól teljesen független műsorpolitikát követelnek; a kultúra területén szinte valamennyi múzsa képviselői követelik az ellenszolgáltatás, követelmények nélküli állami apanázst; a kamarák egyre több hatalmi jogkört igényelnek a gazdaság területén adóként behajtható tagdíjak fejében, és íme, ebben a határozattervezetben is azt olvasom, hogy - idézem - "az ÁNTSZ-hez telepítve létrehozott betegjogi képviselői rendszer az egészségügy legtöbb szereplője szerint súlyos diszfunkciókkal küszködik, melyeknek egyik legfőbb oka az, hogy a szervezet és a benne dolgozók függetlensége nem biztosított".
(17.30)
Íme, még egy szervezettel több, amely úgy igényli az állami apanázst, hogy panaszkodik a forrással egybekötött állami szerepkör fennmaradására. Véleményem szerint súlyosan sértheti államháztartási törvényünk szemléletét és stabilitását annak a filozófiának az elburjánzása, amely senkinek felelősséggel nem tartozó, úgymond független társadalmi szervezetek sokaságának garantál költségvetési forrásokat.
Tisztelt Ház! Megfontolandó még egy kérdés: vajon megfelelő lesz-e ebben a közalapítványban a betegjogi és ellátottjogi képviselők közös munkája? Miért ne az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladatköre és személyi állománya bővüljön? Az országgyűlési biztosok már eddig is kiemelt figyelmet fordítottak a szociális otthonokban élők helyzetének vizsgálatára, és erről évente beszámoltak az Országgyűlésnek. Csak törvénymódosítás kérdése az, hogy az alájuk tartozó biztosok bemehessenek a magánintézmények, esetünkben magán-szociálisotthonok és magánkórházak területére. Ismétlem, nem azt kifogásolom, hogy a jövőben az országgyűlési határozatban szereplő képviselők vizsgálják a szociális otthonokban, egészségügyi intézményekben gondozottak helyzetét, hanem attól tartok, hogy ez a hatáskör ütközhet az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a feladataival, és annak jogkörét de facto csorbíthatja. Az ombudsmani intézmény bevált, nem szükséges feladat- és hatáskörének a burkolt jellegű csökkentése.
Van még egy államigazgatási filozófiát érintő probléma: az államigazgatás nem mondhat le az ellenőrző, problémafeltáró jogköréről, és ezzel kapcsolatban a döntési kötelezettségeiről. Csak utalok arra, hogy már a tisztelt Ház elé került korábban a környezetvédelemmel foglalkozó országgyűlési biztos kinevezésének a kérdése. És ki tudja még, hány ilyen biztos, például honvédelmi, munkaügyi, szegény- és hajléktalanügyi vagy vállalkozók érdekeit védelmező országgyűlési biztos kinevezéséről kellene a jövőben dönteni, amelyek közös tulajdonsága az, hogy úgymond kormánytól függetlenül, azaz kormányzati felelősség nélkül látnának el tipikusan kormányzati ellenőrző és döntéseket előkészítő feladatokat. Nem tartom tehát szerencsésnek a jogok és a felelősségek közötti arány megváltoztatását az államigazgatás területén.
Mindezzel együtt - visszatérve a határozati javaslat pozitívumát is hangsúlyozó bevezető mondataimhoz - a magam részéről a benyújtott tervezetet általános vitára alkalmasnak tartom.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
