DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság legutóbbi ülésein sok mindenről szó esett, egy valóban nagyon fontos és aktuális kérdés azonban sajnos nem került napirendre: az, hogy július 6-án Kolozsváron ugyan miért tárgyalja újra a magyar és a román miniszterelnök a tavaly decemberben megkötött Orbán-Naštase-féle egyetértési nyilatkozatot.
Melyik fél kezdeményezése ez, melyiknek áll érdekében, és mi az elérendő magyar cél? Ha a híreknek hihetünk, Naštase román miniszterelnök Aradon nemrég kijelentette, idézem: "Románia elvárja, hogy az egyetértési nyilatkozatban megfogalmazott vállalásait Magyarország teljesítse, attól függetlenül, hogy ki áll a budapesti kormány élén."
(19.20)
Ez helyes és természetes igény, ámde kölcsönös is kell hogy legyen, hiszen nem Magyarország szokta kötelezettségeit nem teljesíteni. Az már csupán röpke kérdés, hogy ha Románia ennek az egyezségnek a teljesülését várja, valószínűleg elégedett vele. Az előző magyar kormány is az volt, azért is írta alá, de akkor, kérdezem, most mit kell benne újra megvitatni. Lehet, hogy itt is csak egy megfontolatlan, ámde sajnos külpolitikai kampányígéret teljesítéséről van szó?
A miniszterelnök úr a Kolozsvári Krónikában nemrég azt fejtette ki, hogy szerinte az Orbán-kormány túlszerette a romániai magyarságot. Ez sajnos már önmagában sem vall túlzott tapintatra, mi több, ízetlen üzenet. Azt hiszem, így nehéz lesz megalapozni a kölcsönös bizalmat. És nem azzal szerette túl őket, hogy segített, amiben csak tudott, nem is azzal, hogy úgymond fejlesztette magyarságtudatukat - bár szerintem a magyarságtudatot nem annyira Erdélyben, mint inkább Magyarországon kellene fejleszteni -, hanem azzal szerette túl őket, hogy segítőkészségében olyan lépéseket is megtett, amelyeket a mostani kormány nem tart helyesnek.
Kérdezhetném, melyek voltak ezek a lépések. A történtek után csupán reménykedhetünk abban, hogy a státustörvényben rögzített kedvezmények - amint azt a miniszterelnök úr megígérte - valóban meg is maradnak. De nem ezért kértem szót.
Abban ugyanis változatlanul bíznom kell - bíznom, mert mást nem tehetek -, hogy a Trianonban elszakított területek magyar nemzeti közösségeinek ügyében, az irántuk érzett cselekvő felelősség dolgában a nemzeti külpolitika alapjai változatlanok maradnak.
Arról kívánok szólni, hogy az alapvető nemzeti konszenzusnak része az az alapelv is, hogy Budapest, a magyar kormány sem a felvidéki magyaroknak, sem Kárpátaljának, sem Erdélynek, sem a Vajdaságnak, sem másnak, senkinek nem mondja meg, hogy mit akarjon. A mindenkori magyar kormány kötelessége az adott mozgástérben és erejéhez mérten a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi diplomáciában egyaránt azt és csakis azt képviselni - ez a dolgunk -, amit ők mondanak meg nekünk; azon legitim magyar közképviseleti szervek, pártok, amelyeknek mandátuma magyar közösségük stratégiai érdekeinek képviselete a magyarként való megmaradás és az egzisztenciális felemelkedés érdekében.
Ha pedig Markó Béla szenátor, az RMDSZ szövetségi elnöke - mindegy, hogy ki szereti, ki nem - többször is éppen azt jelentette ki, hogy az Orbán-Naštase-megállapodás javára vált az erdélyi magyarságnak és a magyar-román államközi kapcsolatoknak is, akkor meg kell kérdeznem, hogy minek kell azt újratárgyalni. Ha a kétmilliós erdélyi-romániai magyar közösség képviselete úgy látja, hogy a kedvezménytörvényt és a végrehajtás tapasztalatait a Magyar Állandó Értekezletnek kell megvitatnia és nem előbb, miért kell azt megelőzően, előttem érthetetlen és rögtönzött rohammunkában belefogni egy számunkra bizonytalan kimenetelű újabb magyar-román játszmába?
Ha pedig úgy áll a dolog, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció szerint az elfajult túlszeretés hibás lépésekhez vezetett, nem volna-e egyszerűbb és méltányosabb mindezt előbb az érintettekkel, és itthon, velünk, az ellenzékkel megbeszélni, nem pedig a román féllel? Mert a kolozsvári tárgyalásoknak a hírek szerint az újratárgyalás lesz a célja. Még ha a kormány úgy látja is, hogy a kedvezménytörvény és az Orbán-Naštase-megállapodás nincs egymással fedésben, vagy amint ők mondani szokták, a kormányfői egyezség felülírta a törvény szövegét, akkor is kérdezem, hogy nem a magyar-magyar közös térfélen volna-e helyes ezt az összhangot együtt megkeresni és megtalálni; például a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságában, aztán itt, a tisztelt Ház előtt.
Elnök Asszony! Köszönöm a szót, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)
