JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor először megkaptam Simicskó úr jelzését, ami arról szólt, hogy a közpénzek elherdálásáról kíván itt napirend előttit tartani, azt gondoltam, hogy miért nekem mondja, miért nem a legfőbb ügyésznek. Hiszen a részletes beismerő vallomások helye nem feltétlenül itt, a parlamentben van. (Taps, derültség a kormánypártok soraiban.) De aztán rájöttem, hogy nem erről van szó, hanem valóban, a címzett én vagyok, egy olyan ügyben, tisztelt képviselőtársaim, amit itt és most, őszintén mondom, meg kell köszönnöm Simicskó képviselő úrnak. Hiszen mindenekelőtt:
1. lehetőséget ad nekem arra, hogy elmondjam, hogy ennek a beszerzésnek, ennek a vásárlási szándéknak mi volt az előzménye;
2. hogy bemutassam röviden azt, hogy milyen örökséget örököltünk önöktől;
3. hogy felhívjam a figyelmüket arra a másodlagos politikai üzenetre, ami Simicskó képviselő úr mondandójában nem hangzott el, de a vájt fülűek pontosan érzik - aki nem, annak majd én szeretném elmondani. (Moraj az ellenzék padsoraiban.)
Mindenekelőtt a tények: a német haderő, kedves képviselőtársaim, úgy döntött, hogy leszerel néhány alakulatot, és a haditechnikai eszközei egy részét fölajánlotta Lengyelországnak, más részét Csehországnak, a harmadik részét Magyarországnak. Ezek közé tartozik 497 darab használt tehergépjármű, amiket felajánlottak a magyar kormánynak.
A Magyar Köztársaság előző kormánya a kollégiumi ülésen - ami a Honvédelmi Minisztériumban a legmagasabb döntéshozó fórum - először úgy döntött, hogy vizsgáljuk meg. A vizsgálat után úgy döntött, hogy vegyük meg - közbeszerzési eljárás nélkül, képviselőtársaim! (Zaj.)
Az új kormány, amikor bekerült a parlamentbe, illetve a helyére került, akkor konzultáltam a miniszterelnökkel, aki azt mondta, hogy közbeszerzési eljárást szeretne kérni. Tájékoztattam arról, hogy a német fél sürget. Ezért abban a kompromisszumos megoldásban maradtunk, hogy a honvédelmi bizottságtól kérünk egyfajta felhatalmazást, éppen az átláthatóság, éppen a transzparencia okán, képviselőtársaim. Azaz, míg önök úgy döntöttek volna, hogy ezt suttyomban megvásárolják, mi úgy döntöttünk, hogy bemutatjuk önöknek azt a feltételrendszert, ami alapján vásároljuk; egyszerűen azért, mert úgy gondoltuk, hogy ez így korrekt és így normális.
A honvédelmi bizottság ülésén, tisztelt képviselőtársaim, valóban elmondtam azokat a körülményeket, amelyek indokolják a vásárlást. A nagy probléma az, hogy ellentétben képviselőtársaimmal, az elmúlt négy év modernizációja a Magyar Honvédségben egy teljes összeomlást jelent. Készültem táblázatokkal. Tisztelettel megmutatnám azt, hogy önök mit vásároltak modernizáció címén az elmúlt négy esztendőben. Tisztelt képviselőtársaim, meg fognak döbbenni: semmit.
Ezt a modernizációs programot, azt gondolom, némiképpen segíti, ha olyan járműveket vásárolunk, amelyek mozogni képesek. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Nem több, mozogni képes! Ez a segélyszerű felajánlás egyébként a tényleges forgalmi érték 2-5 százaléka közötti járművenként, amit a honvédség leellenőrzött, ami lábon képes Németországból hazajönni, képviselőtársaim. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Nos, ezekre a gépekre mondtuk és kértük mi az igent. A honvédelmi bizottság ülésén a Fidesz sem szavazott ellene; tartózkodott, mert ő is belátta, hogy az érveink olyan súlyosak.
A másik kérdéskör, hogy milyen örökséget örököltünk. Tisztelt képviselőtársaim, ez a gépjárműcsomag annyi pénzbe kerül, mint amennyit az elmúlt egy évben a Honvédelmi Minisztériumban jutalom címén kiosztottak. És csak a minisztériumban! (Hangok az ellenzék soraiból: Ó, ó! - Moraj.) Nem tudom, hogy ezek az urak, akik ott voltak, hány háborút és csatát nyertek meg, de az bizonyos, hogy ezek az eszközök, amelyeket most szeretnénk megvásárolni, ahhoz kellenének, hogy egyáltalán esélyünk legyen, még egyszer mondom, kimozdulni.
Nem tudom, mi indokolta azt, hogy a Honvédelmi Minisztérium a világ közepén négymilliárd forintot az önök támogatásával fordítson üdülők felújítására. Azt kell önöknek mondanom, képviselőtársaim, hogy hála istennek, leállítottam.
Az a másodlagos üzenet, amit ön megfogalmazott, és amit én vélni értettem, az a mély önkritika, ami az elmúlt négy évre vonatkozik. Tudniillik mi nem fogunk kérni gépkocsiabroncs beszerzésére titkosítást - ön kért, képviselő úr, amikor államtitkár volt. Mi nem fogunk közbeszerzési eljárás nélkül Gripent bérelni - önök ezt megtették. Mi nem fogunk közbeszerzési eljárás nélkül a köz pénzével úgy bánni, mint ahogy önök. Az az állítás, amit ön itt megfogalmazott, számomra azt üzeni, hogy a Kárpát-medence két nagy géniusza, Orbán Viktor és Torgyán József példáját, hogy tudniillik nem ért egyet azzal, hogy csak az ő döntésük alapján szerezzenek be járműveket, ezt ön nem tartja elfogadhatónak. (Dr. Répássy Róbert: Ülj le! Elég volt! - Moraj az ellenzék padsoraiban. - Folyamatos zaj.)
Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengőt kocogtatja.) Ha a Fidesznek ez a legnagyobb problémája ma Magyarországon, akkor azt kell önöknek mondanom, tisztelt miniszterelnök úr, drága képviselőtársaim, hogy jó úton járunk.
Köszönöm. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
