DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló T/286. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, és a polgári oldal az alábbi észrevételeket tette.
A bizottsági ülésen elhangzott szóbeli kiegészítés és a törvénymódosító javaslat köszönő viszonyban sincs egymással. A szándék és a kiegészítés teljesen mást takar. Ez a szabályozás fellazítja azt a korábbi törvényi szabályozást, ami a magyar gazdáknak jó sorvezető és jó lehetőség volt.
(10.40)
Teljesen érthetetlen számunkra, hogy fél éven belül módosítjuk úgy a törvényt, hogy ki se próbáltuk, módunk sem volt arra, hogy megtapasztaljuk, hogyan is működik ez a törvény, és véleményünk szerint a száznapos programnak sem része, tartozéka.
A földbirtok-politikai irányelvek jók, igaz, hogy kormányrendeletben szabályozták. Ha arra van szükség, hogy országgyűlési határozatban szerepeljen, akkor egyszerűen országgyűlési határozatot kell belőle írni, és máris megoldódott a földbirtok-politikai irányelvek kérdése. Sajnálatosan lekerültek az élről a családi gazdálkodók és a helyben lakók, nehezítve a falun élők földhöz jutását. Többek szerint, ők a vidék által megválasztott képviselők, a helyiek ellehetetlenítése folyik, ezért biztosan nem támogatják a módosítást. Az is érdekes kérdés, hogy a termőföldről szóló törvény megállapította sorrend miért nem jó, miközben a földbirtok-politikai irányelvek csak határozat lesz, ha lesz, és az sem követi a termőföldben leírt sorrendet.
A javaslatban végigvonul a használat, bérlet, tulajdon, ami keveredik, illetve úgy tűnik, hogy a használatot misztifikálják, ki tudja, miért. A bérlet, így a használat is, ha így értelmezzük, drágítja a termelést. Nem célszerűbb az eredeti törvény szerinti családi gazda és helyben lakó gazdálkodó támogatása? Az mindenesetre érdekes kérdés, hogy ha a használó nem családi gazda, nem helyben lakó és nem is bérlő, akkor vajon kicsoda. Ha a háromból valamelyik, akkor arról beszéljünk, az pedig az eredeti törvényben is benne van és jól szabályozott. Az állattenyésztési telepeket magam is és többen nem tudjuk másnak értékelni, mint egy gumiszabálynak, egyedül talán a szarvasmarhatelepeknél lehetne gond, de azok is méretüknél fogva, azt gondolom, nem így jelentkeznek, nem így vetik föl a problémát.
A természetvédelem és a gazdálkodás szétválasztását teljesen másképp látjuk. Azt gondolom, hogy az előttem fölszólaló többségi véleménnyel szemben nem reménykedni kell, tisztelt képviselőtársaim, hanem olyan szabályokat kell hozni, ami bizonyos tendenciákat megakadályoz, és bizonyos dolgokat a helyére rak. Azt gondolom, hogy ebben a javaslatban képviselet nélkül marad a környezet- és természetvédelem, és így, mint mindig, súlytalanná válik. Szerencsés lett volna már most rögzíteni, hogy a védett területek nem lehetnek a későbbiekben sem a földalap részei. Nem helyes az sem, hogy az állami erdők a földalap részei, mivel az erdőgazdálkodás, a természetvédelem, a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, hozzáteszem, a talajvédelem is egy helyen kellene hogy legyen, ebből mint tudjuk, kettőt már egy helyre vittek, de ez így nem elégséges.
Az ellenőrző bizottság mezőgazdasági bizottság általi megválasztása pedig teljesen nonszensz, ilyen nincs is, nem is volt, és reméljük, hogy nem is lesz. Melyik bizottság rendelkezik még közjogi, választójogi hatáskörrel? Ilyen egyszerűen nincs, és ne is legyen! A miniszter alá rendelt bizottság felel a parlamentnek, és ezt célszerű volna fenntartani, tehát az ellenőrzés is ezen keresztül megmarad. A földalap vezetőjének köztársasági elnöki kinevezése szintén egy furcsa jogi csavar, és teljesen felesleges.
Elhangzott, hogy ez a javaslat egy szűk érdekkört hoz helyzetbe azokhoz képest, akiket az előző törvény preferált, és jóval nagyobb a számuk, mint a mostaniaknak, és úgy hívják őket, hogy családi gazdálkodók, helyben lakók, tulajdonosok, és a föld megműveléséből szeretnének megélni. Elhangzott egy különvélemény, amely arról szólt, hogy az autópálya-építés során rendre találkozunk a kisajátítással, és ehhez nagyon sok pénzre van szükség a költségvetésből. Szerencsés volna erre a célra a földalapból csereföldeket biztosítani, hogy ezzel se terheljük a későbbiekben a költségvetést.
Mindezek után, tisztelt képviselőtársaim, megállapítható, hogy a polgári képviselők ugyan a bizottságban sokan voltak, de nem elegen, ezért a magyar termőföld megvédésében 11:10 arányban alulmaradtak, és a módosítást nem támogatják.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
