DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden: nem szeretnék a géptámogatásoknál leragadni, de valahol, azt hiszem, mégiscsak fontos ez az ügy.
Talán nem tévednek az újságok, amikor azt tapasztalják, hogy a magyar gépgyártók körében, úgy tűnik, a kormány szavahihetősége mégsem olyan szilárd és erős, mint a szocialista tábor kellős közepén; mégsem olyan szilárd és erős, mert úgy tűnik, hogy pánikhangulat van, hogy nem lehet majd a gépeket eladni. És hogy miért van pánikhangulat? Nem én keltem, nem is Vincze képviselő úr, a pánikhangulatot, keletkezik az magától, azért, mert nem hisznek abban, hogy az a géptámogatási rendszer, ami kiválóan működött, folytatódni fog; nem pofára, úgy értem, hogy géppofára, hanem gépre, de facto, a mezőgazdasági gépre. Ez egy alapvető dolog. Mert én nagyon szeretem hallani azt, hogy milyen az az integrált gazdálkodás, és hogy hogyan működik. Hiszen úgy gondoltuk, hogy ennek érdekében még olyan szövetkezeteket is el kell indítani, amelyek az integrált gazdálkodásban érdekeltek, ezt is érdemes folytatni. Úgy gondolom, hogy ebben talán még egyet is lehet majd érteni, találjunk már valami közös pontot is.
De azt is hadd mondjam már el, hogy a magyar gazdálkodó számára most az egyik legfontosabb rész az, hogy korszerű eszközökkel rendelkezzen. Ezért nem szomorú, hanem kifejezetten örömteli, hogy a gépekre vonatkozóan olyan mértékű érdeklődés van, mint amekkora van. Ne tekintsük egyik oldalról sem elpazarolt pénzeknek azokat, amelyek megjelennek a magyar gazdaságban, mindenekelőtt a magyar családi gazdaságban, hiszen az integrálni szándékozó nagybirtok eddig is rendelkezett megfelelő gépekkel, vagy legalábbis ahhoz hasonlóakkal.
Ezért úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha közös pontokat akarunk találni, akkor a támogatási résznél megtalálhatjuk. Ahol nem tudunk közös pontot találni, az bizonyosan nevezetesen az, hogy ki mit tekint prioritásnak (Az elnök jelzi az idő leteltét.) - mi a családi gazdaságot. (Taps a Fidesz soraiban.)