JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, hogy nagyon fontos törvénymódosítás, nevezetesen a Nemzeti Földalapról szóló törvény általános vitájához érkeztünk. Három fontos téma van a mezőgazdasággal kapcsolatban a parlament előtt. Az előző alkalommal tárgyaltuk a földtörvény módosítását, most pedig a Nemzeti Földalapról, illetve birtokpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozattervezetet. Úgy látom, annak ellenére, hogy egy kicsit le van szalámizva ez a téma, tartalmában mégis összetartozik, még akkor is, ha a legfontosabb, a földtörvény módosítása egy salátatörvénybe van besuszterolva. Most nem a salátatörvényekkel van probléma, mert ilyenek voltak, vannak és lesznek is jó ideig, hanem talán a föld megérdemelte volna azt, hogy mégis egy csokorban tárgyaljuk ezt a témát.
Nagyon sokszor elhangzik és ma is elhangzott több képviselőtársamtól, hogy az életképesség, a racionális gazdálkodás, a racionális földhasználat megteremtése a célja a földtörvény módosításának és a Nemzeti Földalapnak is. Ezzel a dologgal mindig is egyet lehet érteni, tehát valahol mindig van valamilyen racionalitás, de a mi, mármint a magyar mezőgazdaságban élők, dolgozók helyzete és egyáltalán a magyar viszonyok mégis mindig felvetik, legalábbis számomra, hogy ebben az átmeneti időszakban, amelyben élünk, amelyben vagyunk, a derogációs időszakban hogyan lehet megerősíteni a magyar tulajdonosokat és a magyar földbérlőket, tehát azt a kérdéskört, hogy nemzeti érdekkörben maradjon a mezőgazdaság, maradjon a föld is, mint tulajdon, amiben olyan nagyon nagy veszélyt még nem látok, de a földhasználat során annál inkább.
A Nemzeti Földalap Kht. ha költségvetési intézményként is működik, gyakorlatilag ezt a célt kellene hogy szolgálja. De nem szolgálhatja, hiszen a földtörvény-módosítás a fő irányokat meghagyta, meghatározta, hogy kik bérelhetnek, kik vásárolhatnak földet, és a Nemzeti Földalap ennek következtében egy kicsit már fél lábon áll, hiszen az alapvető prioritások meghatározása megtörtént. Ezzel a feladatkörrel, amit a Nemzeti Földalapnak szánnak, egy kicsit csorbul az a fontos érdek, hogy nemzeti érdekkörben maradjon a föld mind tulajdon, mind pedig használat szempontjából.
Egy kicsit az az időszak cseng vissza, amikor a rendelkezési jog megelőzi a tulajdonjogot, egy kicsit erősebb a rendelkezési joghoz való viszonyulás, mint magához a tulajdonhoz. A rendelkezési jog és egyáltalán a mezőgazdaság sorsa nagyon érdekes pályát futott be, hiszen a mezőgazdálkodáshoz két fontos dolog kell, az egyik a föld, a másik azok az eszközök, berendezések, amelyek ennek a megműveléséhez kellenek. Magyarországon az átalakulás során, tehát a kilencvenes években ez a két fontos terület kettévált, külön útja van az eszközöknek, berendezéseknek, ha úgy tetszik, az üzletrészeknek, a részvényeknek és külön útja van a földnek, ami a termelés egyik megismételhetetlen eszköze.
(14.10)
Ez a kettő elválik egymástól, és gyakorlatilag ennek az összerendezése jelenik meg ezen törvénymódosításokban is, nevezetesen a jelen lévő kormánypárti képviselők vagy kormány olyan technikát kívánnak megvalósítani, amikor is az eszközökhöz igyekeznek hozzárendelni a földet is földhasználat formájában. Tehát, nem a föld az elsődleges, hanem a már részvénytársaságokba, valamilyen társasági formába vagy gazdasági társaságokba elkerült vagy eltulajdonlott eszközök mellé elkerült vagy eltulajdonlott eszközök mellé rendelik a földhasználatot.
Mindenféleképpen nagyon aggályosnak tartom a Nemzeti Földalap működése során az úgynevezett ellenőrző bizottságot. Az ellenőrző bizottság ugyan fontos társadalmi feladatot lát el, és mondjuk akár a parlament, akár a mezőgazdasági bizottság választja meg ezeknek a tagjait, azért a törvény rögzíti, hogy kik közül és hogyan lehet választani. Ez gyakorlatilag determinálja a személyeket is. E törvényi passzusokból egyértelműen ki fog derülni, hogy három vagy négy fő lesz az ellenőrző bizottságban, akik a társas vállalkozások érdekeit fogják képviselni, és egy-két fő lehet az, aki az egyéni, családi gazdálkodók érdekeit fogja, úgymond megjeleníteni az ellenőrző testületben.
Nem az a probléma elsősorban, hogy ők vannak többen, vagy emezek vannak kevesebben. Hanem az a probléma, hogy olyan történelmi helyzetben éltünk, amikor is mintegy negyven esztendeig nem volt lehetőség egyéni, családi gazdálkodást folytatni, még gondolkozni sem lehetett ezekről. Gyakorlatilag nem tudtak elérni olyan fejlődést, hogy megerősödésük elégséges legyen ahhoz, hogy az Európai Unióban megfelelő módon tudjanak versenyezni, különös tekintettel az 1992 körüli átmeneti időszakra, amikor is egyértelműen az alakult ki, hogy a szövetkezeti vagyonból mintegy 92 százalék maradt a szövetkezeteknél, és mintegy 7-8 százalék került át egyéni gazdálkodó kezébe, a földhasználat pedig ezzel szemben közel 50-50 százalékon van.
Tehát teljesen saját erőből kellett azoknak az egyéni vállalkozóknak vagy a természetes személyek által alakított gazdasági társaságoknak - hogy mondjam - eszközzel, géppel és épülettel ellátni magukat. Ez nagyon nehéz gazdálkodási viszonyokat teremtett meg. Most ezt a nehéz gazdálkodási viszonyt a földhasználattal is egy picit kívánják bebetonozni.
A vidéken működő, tehát településeken működő birtokhasznosítási tanácsok gyakorlatilag három fővel is megalakulhatnak, de ennek többszöröse is előfordulhat, nem biztos, és az esetek 90 százalékában determinálja azt, hogy milyen arány fog kialakulni ezekben a birtokhasznosítási tanácsokban. Lesznek olyan térségek, egyértelműen olyan megyék vagy megyerészek, ahol valószínűleg a kis- és családi vállalkozások alkotják a legnagyobb részét, és lesznek olyanok, ahol gyakorlatilag ezekben a birtokhasznosítási tanácsokban "futottak még" az egyéni gazdálkodók is, esetleg bekerülhet közülük egy fő, vagy talán még egyetlenegy sem.
Aggályosnak tartom az életjáradékról szóló cikkelyét a Nemzeti Földalapról szóló törvénymódosításnak. Egy kicsit az jut az ember eszébe az életjáradékról, hogy ez egy kicsit úgy akar működni, mint a békekölcsön, hogy majd beteszi az ember, és majd valamikor visszakap valamennyit. Jó volna, ha ennek a szabályai - ne előlegezzük meg, hogy milyen szándékú lesz - de jó lenne, ha nem ilyen békekölcsön jellegű lenne, hogy a földet odaadom használati és minden joggal, és majd fogok kapni valamennyit valamikor. Természetesen a föld árát öt-tíz évre előre meghatározni, - hogy milyen lesz Európa vagy Magyarország - nagyon nehézkes. Ami ma jónak látszik egy életjáradék-összeg havi folyósítása révén, az nem biztos, hogy öt év múlva megállja a helyét. Valószínűleg majd a kormányrendelet erre ki fog térni, de ezt egy kicsit nehezen elfogadhatónak tartom.
A Nemzeti Földalapról szóló törvénymódosításon kívül országgyűlési határozat kíván foglalkozni a birtokpolitikai irányelvekkel. Ha ezt kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk, nagyon sok pozitívumot nem lehet róla elmondani. Gyakorlatilag birtokpolitikai irányelvként megjelenik a földtörvény-módosítás indokló része egy kicsit taglalva, felsorolás jelleggel.
Én abból a szempontból, amelyet itt többen kifogásoltak, hogy ki hányadik helyre került, azt mondanám, hogy gyakorlatilag ezek nem szám szerinti, fajsúly szerinti felsorolások, hanem valahol el kell kezdeni a felsorolást. Van benne ilyen jelleg is. Tehát én ezt nem érzem ebből az országgyűlési határozati javaslatból, hogy akár a környezetbarát gazdálkodás ebből a szempontból most a j) pontban van. Szerintem ebből nem következik, egyáltalán nem következik az irányelvek felsorolásából, hanem egyszerűen csak az, hogy egy lehet elöl, és valamelyiknek a tizediknek is kell lennie. Ez inkább a gyakorlatból, egyéb törvényi szabályozásokból és az évenként megjelenő agrártámogatásokból következik, hogy minek milyen súlya van. Ha adok pénzt a környezetbarát gazdálkodásra, akkor annak van súlya, ha nem adok rá, akkor nincs súlya - akkor sem, ha elöl van, akkor sem, ha hátul van.
Az állattenyésztő telepek működését én is felhoznám... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Egy gondolat még, elnök úr. Abból a szempontból pozitív töltete van ennek a gondolatnak, de azért van ennek... Hogy mondjam, másképp is megtörténhet a dolog, hiszen külföldiek ma gyakran vásárolnak állattenyésztő telepeket felszámolásból. Ha emellé még egyéb prioritást is kapnak, akkor valószínűleg ennek egyik eredménye az, hogy az árveréseken az állattenyésztő telepek ára egy kicsit fentebb megy, és a végelszámolás alatt lévő szövetkezetek jól járnak. De ez szintén nem segíti azt a gondolatkört, hogy nemzeti érdekkörben maradjon a földtulajdon, illetve a földhasználat, hanem inkább az ellen hat.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
