KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A földbirtok-politikai irányelvvel kezdem elsősorban azért, mert az utolsó egy-két megszólalását tekintve, amit Járvás képviselőtársam tett, teljesen egészében igazat adok neki, és elfogadom az érvelését. Tény és való, hogy ez a felsorolási sorrend nem egy értéksorrend, bár hozzá kell tenni, hogy az ember hajlamos arra, hogy ha az a) pontot kezdi el olvasni, úgy érzékeli, hogy ez a legfontosabb.
Ha ilyen értékalapon próbálnánk besorolni, akkor azt mondom, hogy itt is relatíve más és más pontot kellene előbbre helyezni, mert például ha azt a részét nézzük, hogy a mezőgazdaság, a termőföld hasznosítása mint tájmegóvás, mint a környezet megóvása, mint mindannyiunk élettere, amely érdekében hajlandók vagyunk, minden egyes állampolgár hajlandó adóforintokkal is segíteni, hogy ez így maradjon, akkor ez az egyik legfontosabb, és azt mondom, az egyik legeurópaibb pontja, és ez pont mondjuk a j) és a k) pontban szerepel. Ha egy kicsit a politikai részét nézzük, különösen mondjuk az ellenzéki oldalról, akkor a családi gazdaság, amely másodikként szerepel, lenne a legfontosabb.
Aztán a másik részről ha azt nézzük, hogy összességében nincs, csak két évünk az uniós csatlakozásig, akkor lehet, hogy a legfontosabb pont mégiscsak az a) pont, a súlyát tekintve is. Mire gondolok ennek tekintetében? Az uniós csatlakozás szempontjából úgy érzem, hogy szükség van minden árutermelő gazdaságra, minden megtermelt árura, hiszen ezek a pozíciók, amelyeket most tartunk, és esetleg próbálunk erősíteni, határozzák meg a vidéken élők, a jövőbeni agrárvállalkozók, mondhatnám azt is, talán az unokák életterét is, mozgásterét, termelési lehetőségeit, hiszen az uniós szabályozásban nagyon sok esetben kvóták vannak meghatározva, és e kvóták elosztása pedig bizony néhány hónapon belül megtörténik.
(14.20)
Tehát ilyen szempontból is nagyon-nagyon fontos, hogy minden árutermelő és minden megtermelt áru megmaradjon. Aztán abból a szempontból is fontos, hogy igaz, hogy ezek az árutermelők nagyon nehéz helyzetben vannak, de legalább valami érték van a kezükben, állóeszközértéktől kezdve a földvagyonig minden, a szellemi értéket is beleértve, és ez olyan érték, amit ha egyszer elveszítünk, akkor azt valamiből pótolni kell.
Az elmúlt 10-12 év agrárpolitikája főleg az értékvesztés felé vitte el az agrárgazdaságot, hiszen bevallott tény, hogy valahol a rendszerváltás környékén ezermilliárdnyi vagyon veszett el. És itt már vitatkozom Járvás képviselőtársammal, amikor azt mondja, hogy a társaságban eltulajdonlott eszközök mellé akarja rendelni a földet a jelenlegi kormányzat, ezt az ő sajátos nézőpontjából meg lehet érteni, de kérem, azt is vegye figyelembe, hogy például az ötvenes, hatvanas évek téeszesítési folyamatában micsoda óriási értékek vesztek el. Most vajon ebben a két évben meg tudjuk tenni, hogy újabb ezermilliárdot veszítsen el a magyar mezőgazdaság? Mert ha megszűnik egy társas gazdaság, nem biztos, hogy helyette tíz darab életképes családi gazdaságot tudunk teremteni, hanem valószínű, hogy ennek nagyon komoly értékvesztése és nagyon komoly támogatási ára is van.
Tehát nagyon-nagyon fontosak ezek az irányelvek, és nagyon-nagyon fontos minden egyes irányelv pontjai mögé belegondolni a hátteret és kidolgozni egy koncepciót.
Valaki szóba hozta például a pályakezdők p) pontban, tehát eléggé a végén történő szerepeltetését is; ez is egy érdekes téma. Én az elmúlt évek során akármilyen érdekképviselettel találkoztam, lehetett ez akár Japánból vagy akár Európából, a legfontosabb gondjuk és problémájuk a mezőgazdasági termelők általános elöregedése volt, és az, hogy a pályakezdő fiatalok nem nagyon akarnak mezőgazdasági tevékenységet folytatni.
Tehát például ha ilyen szemszögből nézzük, akkor most azt is mondhatnám, hogy ez is méltánytalanul hátulra került, de mint mondottam, ha abban a szemléletben nézzük, ahogy a képviselőtársam is mondja, hogy mindig az aktuálisan legfontosabb pontot kell egy kicsit előbbre helyezni, egy kicsit támogatni, akkor ilyen szempontból ezt a helyezést én nem tekintem helyezésnek, hanem inkább egy koncepcióba elrendezett egyik pontnak.
Nemzeti Földalap; Kis Zoltán elmondta, hogy ők úgy gondolkodtak - mármint a Szabad Demokraták Szövetsége -, hogy talán meg is kellene szüntetni ezt az intézményt. Én magam is néha elgondolkodtam azon, hogy kell-e ez az intézmény. Mert összességében tényleg szükséges valamiféle olyan intézmény, amelyik biztosítja a racionális állami földhasználatot, biztosítja a birtokkoncentráció állami rásegítő szerepét, funkcióját, viszont kérdéses az, hogy a jelenlegi politikai szituációban ez a földalap be tudja-e tölteni maradéktalanul a szerepét. Biztos, hogy nehezen tudja majd betölteni, hiszen állandóan politikai viták és nézetkülönbségek kereszttüzébe fognak kerülni, mert mint a példa mutatja, akár az ellenőrizhetőséget biztosító földhasznosító tanácsok tekintetében is már most is vita van.
Például ha Franciaországban lennénk, biztos nem lenne vita egy helyi, községi ilyen jellegű tanács működése esetében, hiszen ott természetes, hogy összeállnak érdekképviseletek, termelők, és biztosítják azt, hogy lehetőleg egy helyben lakóhoz kerüljön bérleti vagy egyéb formában a föld. Ha fiatal az illető, azt valamilyen formában még preferálják, tehát valamilyen formában megpróbálják a saját szűkebb környezetükben is leszabályozni ezt a kérdést.
Nálunk mi várható? Mint ami már a vita kapcsán is elhangzott, hogy egyes helyeken a családi gazdálkodói érdekcsoportok jobban előtérbe kerülnek majd az erő szempontjából, a másik esetben a társas gazdálkodók, tehát megint így nézzük. Nagyon nagy baj lesz ebből, vagy lehet ebből, mert ez valahol kísértetiesen hasonlítani fog a földkiadó bizottságokban előállt helyzethez, márpedig úgy érzem, ezt nem engedhetjük meg. Tehát az államnak, a minisztériumnak, a társadalomnak, saját magunknak, képviselőknek is jobban oda kell figyelni, hogy ez az intézmény valós érdekeket és helyi érdekeket tudjon közvetíteni, tudjon valamiféle egyensúlyt teremteni, mert itt nem engedhető meg a vita, nem engedhető meg a visszaélés, hisz az idő véges.
Életjáradékért földet, mint a földalap egyik tevékenysége; tény és való, hogy nálunk is nagyon sok olyan idős ember jutott földhöz, aki képtelen saját maga megművelni a földjét, és talán a családjában sincsenek olyanok, akik hajlandók földet művelni, illetve olyan nagyságrendű az a terület, hogy szinte nem érdemes művelni. Úgy érzem, hogy az életjáradék felajánlása egy korrekt ajánlat, hiszen a földalapon és a helyi szervezeteken keresztül a későbbiek során eljuthat a föld igazából ahhoz a személyhez, ahhoz a családhoz, ahhoz a társasághoz, aki ezt tudja művelni.
Tény és való - és ebben megint igazat adok a képviselőtársamnak -, hogy a jelenlegi időszakban, amikor nincs a földnek tisztességes ára, a földbérletnek sincs még meg a megfelelő értéke, akkor valamilyen formában ezt az életjáradékot nem egy állandó, fix összegben kell meghatározni, hanem figyelembe kell venni az uniós csatlakozással remélhetőleg várható megemelkedett földárakat, bérleti árakat, egyebeket. Persze, hozzá kell tenni, hogy sajnos azért a magasabb élelmiszer- és egyéb árak is be fognak jönni, tehát kompenzálni kell valahol ezeket az összegeket, illetve korrigálni kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és akkor betöltheti a funkcióját az életjáradék is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
