SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Egy adott dolgot többféle oldalról is lehet nézni. Ön speciel onnan nézi a kormány jövő évi gyorsforgalmi autópálya-fejlesztési terveit, hogy erre kisebb szám van biztosítva, mint volt erre az évre. Ha itt megállunk, akkor önnek kétségtelenül igaza van.
Azonban a teljesség kedvéért két dolog mellett nem kellene szó nélkül elmenni. Az egyik, hogy számtalanszor elhangzik itt, a parlamentben és számon kérik rajtunk vagy, mondjuk, a miniszterelnök úron, a gazdasági és közlekedési miniszter úron ezt az ominózus 800 kilométer autópálya-építést, és ezen már elég sokat vitatkoztunk, hogy hogy volt az a 800 kilométer értve, mert úgy semmiképp nem, hogy 800 kilométer új autópálya készen átadásra kerül négy év alatt, hiszen ilyet senki nem ígérhet, ez évente 200 kilométer, totálisan irreális. (Font Sándor: Ezt meg kellene mondani a miniszterelnök úrnak!)
Azonban úgy valóban meg lett ígérve, hogy 800 kilométer autópálya részben átadva, részben előkészítve lesz 2006 végéig. Most önök erre mind mondhatják, hogy ez hogy lesz elérve 2006 végéig, ha 2003-ban csak annyi áll rendelkezésre, mint amennyi rendelkezésre áll. A kérdésem azonban az, hogy igazságos-e megítélni 2002 decemberében azt a teljesítményt, hogy mit érhetünk el 2006-ig. Mert, tisztelt képviselőtársam, itt van előttem az elmúlt tíz év pénzügyi forrásallokációja mind útkarbantartásra, mind autópálya-fejlesztésre. És ebből, de persze emlékezetből is jól tudjuk, hogy bizony, az előző kormány útépítési teljesítménye is nagyon-nagyon egyenetlen volt. Magyarul: az első két és fél évben nem volt útépítés, nem volt autópálya-építés. Ön is emlékszik erre nyilván, mi meg különösen, hogy '98-ban leállt minden gyorsforgalmiút-építés, és két és fél év múlva indult újra. Mit jelent ez a számokban? Számokban azt jelenti, hogy '98-ban 4,7 milliárd forintot költött az ország gyorsforgalmi utak céljára, koncesszió nélkül. '99-ben 7,2 milliárdot. Most a mi 79,5 milliárdunk az a botránykő, amin itt olyan sok vita folyik. 2000-ben ment föl 27,6 milliárdra, majd 2001-ben ugrott meg, akkor kezdődtek el az útépítések, akkor lett 139 milliárd, és 2002-ben a várható 293 milliárd.
Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy valóban az elmúlt időszakra, mondjuk 2002-re egy nagyméretű beruházási program épült, de ez négy évvel ezelőtt a nullán volt, meg három évvel ezelőtt is. Ha ön az előző kormánnyal szemben volt olyan türelmes, hogy elfogadta az első két év nulla építését azért, mert a harmadik évben felfutott a teljesítmény, akkor azt gondolom, hogy az új kormánnyal szemben is lehet ugyanilyen türelmes, és megelőlegezheti jóhiszeműen azt, hogy talán ez a kormány is el tudja érni a harmadik negyedében azokat a céljait, amiket megfogalmazott. Ráadásul ez a kormány nem a nulláról indít, mert nem 4 milliárdot költ az első évben, hanem 80 milliárdot, és azért ez is nagy különbség.
Még egy dolgot hozzátennék. Ez az ön által is említett nagy szám, ez a 293 milliárd, bizony ezután kerül kifizetésre, illetve a 2002. évi költségvetésbe lett beépítve, okozva azt a nagy költségvetésideficit-megugrást. Tehát nyilvánvaló, mi szeretnénk utat építeni, azért vagyunk. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nyilván nem lehet megelégedve azzal, ami osztályrészéül jut a költségvetésben; lehet, hogy minden tárca így van ezzel, kormányoktól függetlenül. Mi többet szeretnénk, jelen pillanatban ennyire van lehetőségünk. Ezt lehet természetesen bírálni és számon kérni, de azt az egyet azért ne vitassák el, hogy azért, mert most csak 80 milliárd áll rendelkezésre, a meghirdetett program ne lenne teljesíthető ebben a négy év kifutásban.
Köszönöm szépen.
