DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten újra nem sikerült elnököt választani a Magyar Televízió élére. Szívem szerint sértő szavakkal illetném azokat, akik megakadályozták a választást, mert a titkos szavazás miatt elvben nem tudható, hogy kik ők, és talán, ha sértegetném őket, végre megnyilatkoznának, hogy miért tették, és mi volt tettükben a ráció.
Persze tudjuk, hogy kik azok, akik politikai parancsra, minden indok nélkül a káoszra, a legyen minél rosszabbra szavaztak: a Fidesz és az MDF kurátorai, akik a rendelkezésükre álló 10 szavazatból 7 érvénytelent adtak le. Igaza van a kuratórium elnökének, aki egyébként maga is közéjük tartozik: a választási kudarc nem írható a médiatörvény hibáinak számlájára.
A német rendszer is hasonlít a magyarhoz, ám a közszolgálati televízió ott mégsem marad elnök nélkül. Nálunk - mondja önkritikusan a kuratórium elnöke - hiányzik a törvény mögül a politikai kultúra, illetve a konszenzusra való hajlam.
Akik most megakadályozták az elnökválasztást, ugyanazok, akik az elmúlt években kormánypártiként ellenzéki partnereik nélkül ülhettek a tulajdonosi testületben. Kényükre-kedvükre teremthettek maguknak elnököt, miközben - mondhatnánk - úri passziójukhoz tízmilliárd számra kapták az akkori kormánytöbbségtől az adóforintokat; igaz, közben sikerült leverniük 10 százalékra a Magyar Televízió nézettségét.
A romboló döntés most különös kegyelmi pillanatban érkezett. Soha eddig ennyi kiváló szakember nem jelentkezett a feladatra, hogy megszilárdítsák vagy inkább megteremtsék az európai demokráciákban alapintézménynek számító köztelevíziózást. Akik most nem akartak elnököt, azok a jelek szerint csak pártszolgálatost tudnak elképzelni e poszton. A kormánypártok így kénytelenek azzal számolni, hogy az ellenzék továbbra is az eddigi magatartást követi: minden, a közszolgálati televízió konszolidálását célzó elképzelést ellenez, mert úgy tűnik, vagy övék a televízió, vagy legyen káosz, hogy kiabálni lehessen: vége a szabadságnak, saját állami televíziót akarunk!
Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Megpróbálhatnánk gyorsan, részlegesen módosítani a médiatörvényt, hogy legyenek civilek a pártdelegáltak helyett. Boldogan megtennénk, de nem lehet illúziónk: a mai ellenzéki pártok ebbe se mennének bele, mint ahogy az előző ciklusban is visszautasítottak minden ilyen kezdeményezést, és mint ahogy most sem hajlandóak az előfizetői díj, hivatalos nevén a készülékhasználati díj helyett kiszámítható, stabil rendszer megteremtésében a konszenzust keresni.
Az SZDSZ azonban ebben a helyzetben is a konszolidált, nézhető, közszolgálati műsorokkal működő és átlátható gazdálkodású televízió megteremtésére törekszik. Mindeközben megkíséreljük egy új médiatörvény megalkotását, amely - tanulva az elmúlt évekből - rendezni kívánja a közszolgálati televízió és rádió működését, felmérve, hogy mit képes színvonalasan eltartani a magyar adófizető. Kis lépések nyomán már ma is átláthatóbb, de még messze nem átlátható a televízió, elmozdult a mélypontról, de még messze nem átgondolt program alapján működő, vagyontalan és a racionális gazdálkodás elemi feltételeivel sem rendelkezik, közszolgálatinak csak jó szándékkal nevezhető, mert csak néhány műsorában felel meg e normának. De fontos lépés, hogy a szabad demokrata kurátorok javaslatára elfogadták a Magyar Televízió átláthatósági programját, mostantól nincs a szerződéseknél titkossági záradék, a televízió kidolgozza, hogy az adófizetők ellenőrizhessék a közpénzek sorsát.
Arra törekszünk, hogy ha elnök nélkül, akkor akár erre berendezkedve is teremtsünk normális viszonyokat. Ki tudja, egy szép napon talán a parlamenti ellenzék és az ellenzéki kuratóriumi delegáltak is megértik, hogy nem a botránykeltés, nem a mostani állapot tartósítása áll az érdekünkben. Hiszen köztársaság, köztelevízió és közélet csak egy van, ezt kell normalizálni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
