FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! Önök már biztos ismerik ezt a nyomdahibás kormányprogramot (Felmutat egy kiadványt.), amelynek a címe az, hogy cselekedni, most és nem mindenkiért. (Sic!) A nyomdahiba azért csúszott be, mert a valódi címe: cselekedni, később és nem mindenkiért.
Ennek a nyomdahibás műnek a 71. oldalán önök azt írták: "A középtávú fiskális politikát - a kormányprogramot konkretizáló, négy évre szóló - középtávú költségvetési kerettörvény-javaslatban kívánjuk megszabni. Ebben a bevételek - és ehhez igazodóan az adócsökkentések - meghatározása alapján, a fő kiadási területekre vonatkozóan a parlament előzetesen rögzítené a keret-előirányzatokat."
Nos, ehhez képest, ami egy jó elképzelés lett volna, önök ezt elfelejtették megtenni, és a stratégia hiányában egy kapkodó, ígérgető és osztogató politikát kezdtek el folytatni, ahogy hatalomra kerültek. Ennek súlyos következménye lett. Ma 9,2 százalékos a költségvetés hiánya, ez soha nem látott méretű; még a sokat idézett Bokros Lajos idejében sem volt ekkora, hogy érzékeltessem, hol tartunk jelenleg. Önök nem voltak képesek felfogni, hogy lehet ugyan időszakosan kalandorpolitikát folytatni, de annak súlyos következményei lehetnek. Ez meg is fog történni.
A kapkodás következtében ma 15 ezerrel nagyobb már a munkanélküliek száma, mint amikor a kormányrudat átvették. A bizalom teljes egészében megingott. Önök pontosan tudják: egy multicég már bejelentette a kivonulását, és sokan gondolkodnak rajta.
(9.10)
Nem biztos, hogy az segíteni fog, amit most az európai uniós csatlakozási tárgyalásnál elértek, hogy további kedvezményeket kapnak a multik az adókedvezmények területén. Ami a legveszélyesebb: a kis- és középvállalkozóktól gyakorlatilag megvontak minden forrásnövelő támogatást. Már csak az a kérdés, hogyan is képzelik, hogy jövőre 4,5 százalékos gazdasági növekedés lehet Magyarországon. Tartok tőle, hogy nem lehet. Az önökhöz, az önök logikájához közel álló Békesi László is azt mondja, még csak 2002 van, de már elment a 2003-as év. Mélyen egyetértünk a gondolataival, különösen annak beltartalmi elemzésével. Mit tesz ilyenkor általában a baloldali kormány vészhelyzetben? Melyik eszközhöz nyúl? A privatizációhoz. Önök meghirdettek egy olyan privatizációs elképzelést, amely talán az utolsó komoly állami vagyon várhatóan szokásos, áron aluli értékelését, kiárusítását fogja jelenteni, mint ahogy önök már egyszer tényszerűen bemutatták ezt az országnak.
Meglepő módon ez az osztogató politika és a privatizálás összetalálkozik. Ugyanis az osztogató politikából kifelejtettek egy nagyon komoly szektort: az állami vállalatok alkalmazottait. Természetes reflexió, hogy ezen állami vállalatok alkalmazottai úgy érzik, hogy ők sem különbek másoknál, és az arányos béremelést igénylik, követelik. Így került sor arra, hogy a Volán-dolgozók kénytelenek voltak az ÁPV Rt. előtt tüntetni és az arányos, másokéval arányos béremelést követelni. Sőt, ha ez nem teljesül, jelen pillanatban sztrájkhelyzetet készítenek elő. Ugyanígy e sorsra jutottak a Magyar Posta dolgozói. Ők állami vállalati dolgozók, és minden előzetes egyeztetés nélkül, szintén kimaradtak a költségvetésben a jövő évi bérnövekedési kvótákból. Mert jövőre senkinek nincs bérnövekedés - ezt már tudjuk. Meglepő módon ez a két vállalat is rajta van a privatizációs listán. Lehet, még nem is tudják: amellett, hogy nincs bérnövekedés, jövőre már más tulajdonos lesz, olyan tulajdonos, akit nem érdekel a bérből és fizetésből élők helyzete: menthetetlenül a piaci törvények szerint fog eljárni, azaz elbocsátja őket. (Dr. Dávid Ibolya megérkezik az ülésre.)
Ennek a felelőtlen osztogató politikának azonban - érthető módon - jövőre súlyos következménye lesz, és azt gondolom, néhány hónap múlva mindenki meg fogja érteni, mire is gondolt pénzügyminiszter úr, amikor úgy fogalmazott, hogy jövőre takarékos költségvetése lesz az országnak, mit is értett a takarékos szó alatt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
