HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Milyen jó, hogy nem az előző hozzászólásokra kell reagálni, hiszen egy ilyen példátlan baloldali médiafölényben ilyen beszédet elmondani bátorság.
Én egyház-politikai kérdésről szeretnék szólni, és ha megengedik, a lényeg előtt egy kisszínessel kezdeném. A köztársasági elnök - hogy enyhítsen a kormány egyház-politikai kínlódásain - két nappal ezelőtt összehozta a miniszterelnököt és a történelmi egyházak vezetőit. Engedjék meg, hogy az erről kiadott MTI-nyilatkozatból idézzek, a miniszterelnök gondolatairól van szó: a szociális törvény módosítása kapcsán a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy áttekinti a kérdést, s érveiket - mármint az egyházak érveit - logikusnak és elfogadhatónak nevezte.
A miniszterelnök úr áttekintette a kérdést, és egy nap múlva a saját kormánya és a saját többségi képviselői leszavazták azokat a módosításokat, amelyek az egyházak szándékait képviselték. Mindössze egy nap telt el a miniszterelnöki ígéret és a kormánypártok szavazása között.
Én sokkal jobban tisztelem a Magyar Köztársaság mindenkori miniszterelnökét annál, hogy lesújtó véleményt fogalmazzak meg a parlamentben róla. De most már nekem is ki kell jelentenem, hogy a miniszterelnök úr ismét olyat ígért, amit nem tartott be.
Ez a kis egyház-politikai aktualitás mindenképpen ide kívánkozott, de engedjék meg, hogy összefüggőbb, mélyebb kérdésekkel is foglalkozzam. Miért probléma az, hogy a Magyar Köztársaság kormányának nincsen egyház-politikai koncepciója? - mert nincsen. Azért, mert így kapkodás és rögtönzés jellemzi az egyház-politikai intézkedéseket. Ehhez a hozzá nem értéshez társul egyfajta helytelen személet. Helytelen szemléleten azt értem, hogy egyrészt van egy liberális elképzelés, amely a kisegyházakat helyezi a történelmi egyházak fölé; másrészt viszont van egy hagyomány, egy szocialista hagyomány, amely az Állami Egyházügyi Hivatalban gondolkodik, vagyis rátelepszik az egyházakra, és korlátozza az egyházak szabadságát.
Mi lenne az egyház-politikai tevékenység célja? Egyértelműen az, hogy az egyházak össztársadalmat szolgáló tevékenységét segítse, megteremtse a feltételeket ehhez a szolgálathoz szociális területen, oktatási területen, kulturális, egészségügyi területen. Erre egy konszenzussal megszületett törvény lehetőséget is biztosít, ez a '90. évi IV. törvény, melyet mindnyájan ismerünk. Ezt egészítette ki '97-ben a CXXIV. törvény, amely az egyházak finanszírozásáról rendelkezik, és ehhez adott alapot a Vatikánnal kötött nemzetközi szerződés. Sajnos, ez a kapkodó és rögtönző egyházpolitika ezt a három törvényt - köztük a nemzetközi egyezményt is - súlyosan sérti.
Tehát ez az össztársadalmi szolgálat lenne az igazi célja egy olyan egészséges társadalomban, amely közösségekre épül. A közösségekre épülő társadalom a polgári kormány idején három politikai területen kapott prioritást: családpolitikában, egyházpolitikában és nemzetpolitikában. Ez a három alapvető közösség, amelyik a társadalom egészséges voltát biztosítja, sérül most többek között azzal, hogy a szociálliberális kormánynak nincsen egyházpolitikája.
Néhány részletkérdésre is szerettem volna kitérni, az idő azonban nem engedi. Nem szeretném, hogy az a megkülönböztetés, ami az elnök úr részéről a szocialista hozzászólót érte, hogy közel egy perccel tovább beszélhetett, nekem is lehetőségemre álljon, ezért ismét visszatérek - csak egy mondattal - az elnöki megbeszéléshez, amelyben a miniszterelnök egy olyan bizottságot ajánlott, melynek öt egyházi tagja van: ebből az ötből kettő képviseli a hívő emberek 95 százalékát. Enyhén szólva nem demokratikus...
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
