KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Érdeklődéssel hallgattam a felszólalását, és néha úgy éreztem, hogy elég sajátos módon ötvöződik a hozzászólásában és az ön által előadott szerepekben az egyházpolitikus, az országgyűlési tisztségviselő vagy a pártfi szerepe. Szeretném, hogyha ebben a kérdésben nyugodt és korrekt hangon lehetne ebben a Házban beszélni, ezért most szeretnék szigorúan a tárgynál maradni.
A Magyar Köztársaságban az állam és az egyház viszonya a demokratikus jogállam követelményeinek megfelelően rendezett. A szétválasztás elve egyértelmű és világos szabályrendszer, és jogi garanciák mentén valósul meg. Ezért joggal lehetünk büszkék arra az együttműködő, jó kapcsolatra, amely az állam és az egyházak között kialakult, és amelyet az Apostoli Szentszék is példaértékűnek ítélt a nyilatkozataiban.
Az együttműködés hátterét jelentő közjogi konstrukciót a Vatikánnal hosszú tárgyalásokat követően az 1997-ben aláírt megállapodás alapozta meg. Az erre épülő hazai tárgyalások és megállapodások rendszere 1997 és 2001 között épült ki, és annak garanciái kiterjedtek az egyedi szerződéseket ténylegesen aláíró egyházakon, így a Magyarországi Református Egyházon, a Magyarországi Evangélikus Egyházon, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségén, a Magyarországi Baptista Egyházon, a Budai Szerb Ortodox Egyházon túl más egyházakra és vallási közösségekre is.
A Medgyessy-kormány hivatalba lépése előtt és rögtön hivatalba lépését követően is jelezte, hogy a kormányzat és az egyházak között kialakult kapcsolatokat azok egyetlen elemében sem kívánja csorbítani. Ezért a kormány eddig is mindenben eleget tett, és ezután is mindenben eleget fog tenni a jogszabályokból és a megállapodásokból rá háruló kötelezettségeknek. Ezek végrehajtása terén tudomásom szerint eddig sem voltak fennakadások, akár az egyházi költségvetési finanszírozásról, akár az egyházi ingatlanok tiszai árvízkárokkal összefüggő helyreállításáról, akár a határon túli magyar nyelvű egyházak támogatásáról volt szó. Ezt szolgálta az a kormányintézkedés is, amely tárcánként állami vezetőket, felelősöket jelölt ki a kapcsolattartásra, míg az általános koordinációt a Miniszterelnöki Hivatalba helyezte vissza, és egyben magasabb szintre emelte.
A kormány jogalkotási feladatai teljesítése során külön figyelmet fordított arra, hogy a kormányprogram első száz napjának eredményei az egyházakra, az egyházi intézményekre és az ott foglalkoztatottakra, pedagógusokra, hittanoktatókra, az egyházi gyűjtemények dolgozóira, az egyházi egészségügyi dolgozókra is mindenben kiterjedjenek. A kormány egyházpolitikája tehát világos és közérthető, és mindeddig következetesen valósult meg. Ebben változás a jövőben sem lesz.
Az említett viszonyrendszer működését zavaró szabályokat ugyanakkor minden hivatalban lévő kormánynak kötelessége felszámolni. A kormány elhatározott ez irányban, és a zavar korántsem a kormány egyházpolitikájában, hanem sajnálatos módon az egyházak egymás közötti viszonyában merült fel. Az említett zavart az a megelőző ciklusban született és már akkor is vitatott döntés alapozta meg, amely a személyi jövedelemadó 1 százalékos felajánlását kiegészítő költségvetési támogatás elosztását nem az elfogadott és általánosan követett gyakorlatnak megfelelően a rendelkezők, egyházak, támogatók megoszlása szerint, hanem a népszámlálás során egyébként nem erre a célra gyűjtött adatok szerint irányítaná. Ez az említett elv alapján 104 kedvezményezett egyház közül 102-t hátrányos és a működését veszélyeztető helyzetbe sodorna.
A kormány ebben a helyzetben magától értetődő kötelezettségének érezte a szükséges egyeztetések lefolytatását, valamint a megfelelő korrekciós javaslatok kidolgozását. A javaslat elkészült, és most a tisztelt Ház előtt fekszik. Ebben minden kedvezményezett által ismert és elismert módon jelentős mértékű támogatási növekmény szerepel a 2003. évre, mi több, világosan láthatóak az európai uniós csatlakozás utáni várható folyamatok, növekmények is.
Ami a további felvetéseit illeti, elmondhatom, hogy a határon túli magyar egyházakkal a kapcsolattartás folyamatos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), viszonyunkat békés, nyugodt párbeszéd és építkezés jellemzi. (Az elnök ismét csenget.) Ugyanakkor úgy látjuk, hogy a jövőben erre sokkal nagyobb figyelmet kell nekünk is szentelni, sokkal többet annál, mint ami az elmúlt négy évben rájuk esett.
Végül egy mondatot szeretnék az egyeztetésről mondani. (Az elnök ismét csenget.) Úgy tűnik - és ezt örömmel tudom én is üdvözölni -, hogy a jövő év feléig legkésőbb, a konzultációk során elkészülhet egy olyan megállapodás, amely 2004-től is világosan rendezi az együttműködés alapkérdéseit.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
